Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2015. november 26.

Érdemes kockára fagyni az Öreg-tónál - VIDEÓVAL

November végén, ahogy azt már megszokhattuk, benépesül Tata nevezetes vizes élőhelye. Ilyenkor nemcsak a tó felszínén tülekednek a madarak, hanem a parton is megjelennek az „ornitológiavírussal fertőzött” emberek. Így tettem magam is.

 

Mivel az emberekből álló sokadalom számomra mindennapos, inkább egy olyan napot választottam, amely bár közel van a november utolsó szombatján megrendezett nagyszerű rendezvényhez, mégsem kell egymást lökdösnünk a parton.

 

15. Tatai Vadlúd Sokadalom from Turistamagazin on Vimeo.

 

Az MME Komárom-Esztergom Megyei Helyi Csoportjának elnöke, Musicz László, helyismeretével segített, hogy a napszaknak megfelelően merre találhatók az Öreg-tó mentén a legkiválóbb megfigyelőpontok, honnét érdemes filmezni, fotózni a vadludakat.

 

Bár alapvetően az esti behúzásra érkeztem, lelkesedésem már a délelőtti órákban kihajtott Tatára. A GPS-be a Fekete utat érdemes beírni. Délelőtt a Kálvária úthoz közeli, természetvédelmi terület felirattal is megjelölt táblánál jó letérni a gyönyörű fasorral szegélyezett partszakaszra, ahol a vadludakon kívül a harkályok és cinegefélék is hemzsegnek, bőven kínálva fotóznivalót a madarkra előszeretettel exponáló lelkes fotográfusoknak.

 

 

Miközben egyre nagyobb gyújtótávolságú objektíveket pakoltam fel a vázra, magam is próbáltam minél több érdekességet felfedezni a tavon, és nemsokára észrevettem, hogy már nem vagyok egyedül. Egy fővárosból érkezett rajongótárs spektívvel pásztázta a madarakat, ő a különleges, hazánkban ritkán előforduló fajokra gyúrt. Ilyenkor itt sok meglepő dolgot lehet találni.

 

Fényképezőgépének kijelzőjén megmutatta a napokban az esztergomi bazilika homlokzatán „lőtt” hajnalmadarat. Bosszankodtam is, hogy milyen régóta szeretném már látni ezt a csodás élőlényt, a Felvidékre is eltúráztam miatta, de eddig még nem sikerült.

 

 

Azért élményekben itt sem volt hiány. A déli órákban - a repülési tilalmat durván megsértve - egy alacsonyan érkező sportrepülőgép robbantotta fel a tavon iszogató kisebb vadlúdcsoportot. Érdekes, hogy a kárókatonák, sirályok, récék nem izgatták magukat, csak a libák tettek egy biztonsági kört, legnagyobb örömömre.

 

Az estét a tó keleti partján vártam. A tipikus, giccses naplementébe berepülő madarakról készült felvételek céljából. Az aranylóan csillogó vízfelszín megtette a hatását. Óriási élmény volt a fénylő horizonton a messzi távolból V alakban érkező csapatokat megpillantani. Őrült akku-, SD-kártya- és objektívcserélgető transzomba csak néhány kedves helyi lakos szólt bele, akik mezei libaszámlálónak véltek.

 

 

Egy idős hölgy lelkesen mesélte, milyen csodás látvány a házuk felett reggel kihúzó tízezres vadlúdsereg, hogy ő ezekben a napokban mindig felkel időben, hogy a teraszukról, kávézás közben csodálhassa a vonulásukat. Érdemes volt Tatára költöznie!

 

Lelkesedésemnek a fények kihunyása vetett véget. Ekkor kezdtem érezni, hogy alig bírom elpakolni a felszerelésemet, mert az ujjaim teljesen elfagytak, de a bakancsban is kevésnek bizonyult a vékony zokni az egész napos ácsorgáshoz. Célszerű lett volna elhozni egy kis táblányi vastag hungarocellt, és azon toporogni. Egy téli tábortűznél ez korábban nagyszerűen bevált, de most már csak későn jutott eszembe ez az olcsó, de biztos megoldás.

 

 

Az est beálltával elindultam reggelizni, hiszen a vadludak gágogása a hasam korgását is elnyomta. Egy közeli pizzériában a fűtőtestet szorongatva rendeltem. A pincérnő szerintem azóta is azon gondolkodik, mi baja volt ennek a szerencsétlennek.

 

Az embertömeget is kedvelők persze siessenek szombaton a Tatai Vadlúd Sokadalom helyszínére, ahol nemcsak ludakat lehet szemlélni, számolni, hanem remek természetfilmeket vetítenek, előadások is lesznek és a forralt bor mellett még számtalan finomság is megkóstolható.

 

Távcsöveket, teleobjektíveket és az állványokat ne hagyjátok otthon november utolsó szombatján! No meg ne szégyenlősködjetek egy kis bepillantást kérni a nálatok is őrültebb rajongók spektívjébe. Minden tiszteletem azoké, akik képesek egy autó árával vetekedő csodacsövet venni, hogy még szebb és még nagyobb nagyításban szemlélhessék a madarak különleges világát, életét.

 

Írta és fényképezte: Dabis Balázs Silvius

Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

2024.03.21.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!

→ Tovább