Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szerző:
2014. február 17.

Igaz történetek a Kékről - Egy átlagos háziasszony?

Egy 50. születésnapját nemrég ünneplő hölgy "stresszmentesítés" miatt túrázik rendszeresen. Idén összeszedte akaraterejét és nyugatról kelet felé haladva elindult az OKT útvonalain.

Jakab Erzsébet példája is mutatja, hogy az OKT teljesítéséhez nem fetétlenül szabadidőre, pénzre van szükség, hanem a legfontosabb az elhatározás és a kitartás a cél beteljesítéséhez. Erzsi nemcsak egy hétköznapi túrázó, hanem egy remek blogger is, aki nemcsak kirándulásait teszi közzé a neten, hanem kiváló  ételreceptekkel is megajándékozza olvasóit a Bakancs és Fakanál blogon. Szóval nyugodtan nevezhetjük őt "gasztronautának". Jelmondata: "Kóstold meg Magyarországot a szemeddel, a száddal és a szíveddel!"

 

Hogyan lettél természetjáró?

Középiskolában anno ODK-s (Országjáró Diák Kör) voltam, hiszen Cseszneken nőttem föl, így adva volt a gyönyörű környezet, a szebbnél szebb kirándulóhelyek. Később a barátaimmal szerveztem túrákat, és a családommal is sokat kirándultam.


Egy gyógyíthatatlan betegség kiderülése kapcsán szerettem volna lekötni a gondolataimat, és kapóra jött egy ismerősöm hívása egy hosszabb teljesítménytúrára. Innentől aztán nem volt megállás, megtetszett, mert egyben sport, kikapcsolódás, és örömforrás is. Nagyon sportos fiatal társaságba kerültem, - ők voltak a bébielefántok - több futóversenyre is elvittek, és így kerültem a Pázmándi Pucúttnyúl Sportegyesülethez.

 

Szóval beleszerettél a teljesítménytúrázás világába is?

Van 100-as, 70-es és sok sok 40-es meg kisebb teljesítésem, de az idők folyamán átalakult nálam az érdeklődés, a teljesítés helyett a szemlélődésre vágyom. Ez 7 éve történt, azóta már az a baráti kör szétszakadt, de a természetjárás szeretete megmaradt.

 

A Kéktúra végigjárására hogyan szántad el magad?

Sok teljesítménytúrán teljesítettem a Kéktúrából résztávokat, és figyeltem, ahogy a társak pecsételnek a Kéktúra füzetükbe. Valahogy nem tetszett volna így, mindig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy elejétől a végéig sorban szeretném bejárni.

 

Tavaly lettem 50 éves, és azt gondoltam, valami nagyobbat kellene teljesíteni, és elhatároztam, január 1-jén elkezdem és az egész évet erre szánom. Természetesen hétvégenként, ahogy időm és pénztárcám engedi.

 

Mivel foglalkozol egyébként? Hogy tudsz időt szakítani tervedre?

Hétköznaponként átlagos háziasszony vagyok, talán az átlagosnál több energiával megáldva. Irodavezetőként dolgozom egy építőipari cégnél, elég stresszes munka, sok a számítógépes, telefonos, azaz "gépi" információ.

Kikapcsolódásként hét közben a főzés, hétvégenként pedig a túrák stresszmentesítenek. Imádom a gasztronómiát, a férjem szakács, együtt főzőcskézünk. Mivel általában hétvégén dolgozik, a lányom pedig már elmúlt 17 éves, a hétvégéim szabadok, és hódolhatok szenvedélyemnek, a gyaloglásnak.

 

 

Milyen más hobbyd van még?

Pár éve blogot kezdtem írni a túráimról, kirándulásaimról, ez is egyfajta hobbi, mert szeretek írni. Mivel vakon gépelek, kevés időt vesz igénybe. Mindemellett szeretek kiállításokra járni, szeretem a mozit, színházat, és gombázni is szívesen megyek.


Hogyan tudod ilyen remek tempóban leküzdeni a kilométereket?

A kilométerek leküzdéséhez az előttem álló évek tapasztalata segít, és egy barát, aki már végigjárta a Kéket, segít a szervezésben, és velem gyalogol. Egyébként pedig szerintem bárki végig tudja járni, nincs benne ördöngösség, csupán akarat kérdése.


Az eddigi szakaszokon mi jelentett különösen nagy élményt számodra?
Legnagyobb élményt a január 1-jei Írottkői indulás jelentette, nagyon sokan vándoroltak fel "csak úgy" újévkor a csúcsra, és a havas fák látványa is csodás volt. Legszebb panoráma a múlt hét végi túrámon volt, - ezt még nem írtam meg a blogban, de hamarosan - a Lesencetomaj fölötti hegyen, a Kőorrán, fantasztikus kilátás van, az összes tanúhegyet látni.

 

Nagy élmény még az egyszerű falusi emberek kedvessége, hogy leállnak beszélgetni velem, és olyan  életszerű, normális és természetes minden. Egészen más, mint a városi hétköznapokon. 

 

 

 


OKT Keszthelytől Tapolcáig
(Erzsi 2014. február 13-án megjelent bejegyzése blogjában)


A Kéktúra olyan, hogy állandóan csinálni kell, hogy meglegyen. Így a szombati rövid szakasz után vasárnap egy kicsit hosszabbat vállaltam, annak ellenére, hogy esőben landoltam. Keszthely környékén szép kis táblák vannak mindenütt a turisták számára iránymutatásul, de sokszor inkább csak szépek, mint hasznosak.

A jelzés végül is ezen a szakaszon teljesen rendben volt, egyszer sem kellett keresni, szépen festett, egyértelmű. Az eső elől kapucni alá rejtett fejemmel volt időm gondolkodni azon, élvezem -e ezt a sártengert. Az akarás nem volt kérdés, inkább csak az élvezet...

 

 

A terep ismerős volt a Lepke túráról, a sáros löszös út még emelkedett is folyamatosan. Többet csúsztam hátra, mint előre, de igyekeztem nem törődni vele. Aztán változott a kép, erdő, fairtás, erdőirtás következett, és hosszan hosszan meneteltem a szürkeségben. De egyszer csak ennek is vége lett, és beérkeztem végre Vállusra.

 

 

Emlékeim szerint a pár évvel ezelőtti Lepke túra idején szép zöld volt minden, élvezni lehetett a völgyszakadásokat, patakot, rétet.


Most az aszfaltot lehetett élvezni, hogy végre vége a sárnak. Beértem a faluba, picit elállt az eső. A pecsét a falu közepén, a templom melletti bolt oldalán található. A bolt már ezer éve zárva van, a ház eladó. Remélhetőleg a pecsét marad, és remélem, hogy hamarosan megújul a rozsdás doboza is.


Itt fogyasztottam el a reggelimet, és egyben ebédemet is, az összkomfortos pecsételőhelyen.

 


Összkomfort volt, széles padokkal, vízcsappal, és szemetessel. Még telefon is akad vészhelyzetre, térerő ugyanis nem mindenütt van. A falu egyébként aranyos, szép fekvésű, picike, se bolt se kocsma, de templom és eladó ház az van. Zsákfalu, csendes, jó levegőjű, közel a városhoz. Indulásra gorombán eleredt az eső, szerencsére nem sokáig tartott. A falut elhagyva ismét erdőben jártam, aztán már nem sokat kellett gyalogolnom a túra legszebb szakaszáig.


Megláttam a Kőorrát, a vulkáni hegyet Lesencetomaj fölött.

 

 

Az aszfaltutat keresztezve nagyobb tábla jelzi, hogy az Országos Kéktúra útvonalán járunk. Ez mindig öröm, és jóleső érzés. Olyan, mintha várnák errefelé a kéktúrázókat, és azt érzem, büszke vagyok, hogy én is kéktúrázó lettem.


A büszkeség mellé csodás panoráma tárult elém, szerintem innen a legszebb a kilátás a Balatonra.

 

 

Szőlők, tanúhegyek, Somló és Szent György-hegy, és persze Balaton. Csodaszép kilátás, és még mindig felfele megyek, egy jó meredek kaptatón, egy szuper kilátóponthoz.

 

 

Innen aztán teljes a panoráma minden irányba, de még mindig felfele kapaszkodok. A szél erősebben fúj, de nem szegi kedvemet, gyönyörködöm a tájban. Hamarosan találkozom a kék háromszög jelzéssel, mely a tetőre, a Kőorrára visz fel. Kissé járatlan az út, de megéri a kitérő. Igaz, a fáktól nem lesz panoráma, viszont vulkáni kőtengert fotózhatunk.

 


Bazaltoldalát benőtte a moha, csúcsán a csúcskő jelzi, a tetőre érkeztünk.

 


A kitérő nem több mint 6-700 méter, megéri, hiszen érdekes, hogy a Keszthelyi hegység ezen oldalán vulkáni bazaltot találunk, a szemben lévőn pedig dolomitbányákat láthatunk. A felfedezetlen Keszthelyi-hegység magával ragadó csodákat rejt, panorámás hegyeket, érdekes dombokat, szőlőket, kis pincéket, belső medencét, és a tanúhegyek között vagy három helyen csillan meg a Balaton vize.


Visszatérek az útvonalra, és elkezdek ereszkedni. Ez egy nehezebb szakasz, csúszós, köves, de nagyon érdekes.

 


Az öreg fán szétnyílt a kék jelzés festése mindkét ágon. Buja növényzet van, még korlát is segíti a lejutást.
El is kél, mert a sáros talajon kell a kapaszkodó. A meredek hegyoldal lentről nézve lankának tűnik, itt viszont térdfájást okoz. A nedves környezetben sokféle gombát látok, egy tönköt lefotózok.

 

Öreg szelídgesztenyék alatt érkezem az aszfaltos útra, már látom a falu házait.

 


A Máté-kút oroszlános kifolyójában tiszta friss víz folyik, nyáron jól jöhet a kirándulóknak. Beérkezem Lesenceistvándra, szóba elegyedek egy nénivel, aki azonnal levágja, a Kőorráról jövök.


Neki ott van a hegy alatt szőlője, de bizony fája a lába a meredek hegyen dolgozni. Kedves, beszédes, élvezet hallgatni.

 

 

A pecsételőhely a falu közepén lévő kocsmában van, tábla jelzi itt is, és nagyon tetszik, hogy a Kéktúra emblémája is a kocsma falán található.


A hölgy kedves, tudja a dolgát, a kávé pedig nagyon finom.

 

 

Innen Tapolcáig aszfalton vezet az út, kellemetlen, forgalmas, alig várom, hogy az állomásra érjek.
Pecsét a füzetbe, jövő héten folytatás következik...

 

Füzértől Hollóházáig

Füzértől Hollóházáig

2021.06.07.

A Kéktúra legutolsó szakaszán a leginkább rekonstruált vártól egy egészen különleges templomig vezet az országhatár mentén is haladó út, egy szuper kilátós hegyet is közbeiktatva.

→ Tovább
Kishutától Füzérig

Kishutától Füzérig

2021.05.06.

Az egykor üveghuta köré kiépült kis faluból indulva, a hajdani kisvasút vonalán haladva vezet az út a szinte teljesen visszaépített füzéri várig.

→ Tovább
Sátoraljaújhelytől Kishutáig

Sátoraljaújhelytől Kishutáig

2021.04.16.

Libegőztünk és kilátóztunk a Magas-hegyen, majd a -huta nevű falvak régi, szép házai és patakok völgyei mentén vitt utunk a Nagy-Nyugodótól Kishutáig a Zemplénben.

→ Tovább