Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

Kárpáti gerinctúra gyerkőcökkel? Igen, lehetséges!

Szigeti Ferenc 2018.05.27.

A természetjárás csúcsa számomra a sátrazós (magas)hegyi vándorlás, amit kisebb gyerekekkel a terep nehézsége és a logisztikai kihívások miatt szinte lehetetlen művelni. Annál nagyobb volt az öröm, amikor ráleltünk a Rozsnyói-hegységre, ahol tapasztalt gyermekeink első, könnyűnek nem mondható, de mindenképpen mosolygós gerinctúrájukat tették. 

A Kassa északnyugati részén induló, a Gömör-Szepesi-érchegység részét képező Rozsnyói-hegységben (Volovské vrchy), nyilván nem függetlenül a közeli nagyváros polgárságának akkoriban ébredező természetjárási szokásaitól, komoly hegyi élet zajlott már a két világháború között is. Ekkor épült ki Kassa mellett az az, egymáshoz nagyon közel lévő menedékház-láncolat, amely ezt a hegygerincet ideális gyereklábas tereppé teszi.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Nézzük sorjában! Az első ház ma már Jahodna síközpontként ismert, és mivel autóval megközelíthető, ideális kiindulópontja lett a túrának. Innen ugyanis mindössze 4,9 km (355 m felfele, 45 m le) az eredeti hangulatát megőrző, roppant kedves család által üzemeltett Lajoska menedékház, amit egyszerűen imádtak a gyerekek. A nagy kaland pedig innen jött: egész napos gerinctúra a hegység 900-1000 m körüli gerincén a Kojsói-hegy 1246 méter magas csúcsa alatti Erika házig (10 km, 475 m fel, 225 le). Ez a táv határeset még egy 6 évesnek is, de a terep tényleg nem volt nehéz, napközben jó sok pihenő, meg fakéregúsztatás volt a pocsolyákban, így még olyan hároméves is volt a csapatban, aki végiggyalogolta ezt a távot! A Chata Erika ma szintén népszerű síközpont, tehát egy felújított hegyi hotelként üzemel, ahol a gyerekeket játszószoba (és fürdőszoba) várta. A hangulat mindenképpen csekélyebb, a kényelem nagyobb. Cserébe a ház alatt az északi oldalban már a fenyves zúg, az ablakból pedig szép kilátás nyílik a rétekkel és facsoportokkal tarkított főcsúcs környezetére, aminek meghódítása a harmadik napon történt.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Adva van tehát pár menedékház egymástól valóban gyerkőctalpaknak is elérhető távolságban, könnyebb erdei környezetben, szekérúton vezet a túraútvonal, a májusi erdő harsogó zöldben pompázik, hatalmas pocsolyák és a túra végén látványos áfonyamezők várják a gyerekhadat. Mi is kell még egy jó gyerkőcös túrához? Egy jó nagy társaság sok gyerekkel és pár kutyával. Már indulhatunk is!

Gyerekvasút vs. autóverseny

A dologhoz hozzájárul, hogy a túrát a Kassa határában található, a budai Gyermekvasút társának tekinthető, Szlovákiában egyedülálló Kassai Gyerekvasúttal kezdhetjük meg (amúgy itt a közelben található Közép-Európa legnagyobb területű állatkertje is). A Csermely-patak völgyében vezető, mindössze 4,2 km hosszú pályát 1956-ban adták át. A vasútvonal tehát kifejezetten rövid, de vonatozni mindig jó, különösen a hosszú út után kiszállva az autóból. A bájos nevű felső állomás, Alpínka pedig ideális piknikező hely, kivéve, ha 4 órát kell itt időzni a főúton zajló autóverseny miatt. Az irgalmatlan hangzavart a gyerekeknél legalább pótolja az ugrálóvár és a gokartpálya, a felnőttek sörbe fojtják bánatukat, hogy hát nem éppen ezért az autódübörgésért hagyták ott szeretett fővárosukat. A kényszerpihenőnek délután ötkor van vége, délután hatkor pedig máris indulhatnunk neki a hegynek Jahodnáról.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


A sípálya meredekén felszökő ösvényen még szerencsére gyorsan felviszi a gyerekeket a lendület, utána pedig nagy szint már nincs. Annál szebb az erdő! A hegygerincet kifejezetten látványos öreg fák és öreg erdők kísérik, néhol egy-egy festői réttel megszakítva. Ücsörgésre idő most nincs, így is este 8 óra van, mire beérünk a festői Lajoska menedékházba, ahol már nagy erőkkel főzik a bryndzové haluskyt, a pierogit és a lekvárral töltött buky na pare kalóriabombát, amelyet a fáradt felnőtt- és aprónép gyorsan és alaposan bekebelez. Az esti pizsamaparti ezúttal fáradtság miatt elmarad, annál több idő jut a sörözésre.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Túra hangulatos erdőkkel és szép kilátással

Reggel búcsút mondunk az innen az autókhoz visszatérő kisbabás barátoknak, s a sajnos velük tartó, az éjszaka belázasodott ifjú túrázó családjának, s irány az erdő. A még mindig nagyon lelkes gyerekhad Babci és Perec kutya vezetésével indul neki a káprázó napsütésben, és a rohanó felhők alatt a szintén kellemesnek ígérkező gerincútnak.

Azért néhány szülő arcán ott az aggodalom, így az enyémen is, hiszen egy nagy zsák lóg a hátamon, nem szívesen venném nyakamba kisebbik lányomat, de szerencsére a gerincút szinte végig kellemes szekérúton halad, s még egy rövid eltévedéssel és sok-sok pocsolyázással is jó tempóban érjük el a főcsúcs környéki, Aranyida településtől felvezető sífelvonó hegyi állomását, ahol a gyönyörű kilátásban nagy pihenő a jutalom. Kutya, gyerek és felnőtt együtt sütkérezik a jóleső napsütésben.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


A meredek sípályát leküzdve pedig már havasi környezetben, rétek, fenyőcsoportok, nyírfaligetek között, lankás úton haladunk az Erika házig. A modern turistaszállóból már csak a falépcsőzet emlékeztet az interneten képek formájában még fellelhető hangulatos hegyi menedékre, de az egész napos túra után mindenki örül a meleg ételnek és a meleg fürdőnek, na meg a játszószobának. Sajnos a bár este korán bezár (nem is értjük, 25 fős csapatunk azért fogyasztana ezt-azt), így a gyerekek altatását követően a felnőttek is megadják magukat a kényelmes ágynak.

Áfonyabokrok és nyírfaligetek között

Pihentető alvás ide, vagy oda, az aprónép azért a harmadik napra csak kifárad, ez a betermelt reggeli tea és kakaó mennyiségéből egyértelműen látszik. Cserébe káprázó napsütés és tiszta égbolt vár, és az elmúlt napokban tapasztalt hűvös szél is alábbhagy. Soha jobb időt a csúcstámadásra! A háztól mintegy száz méter szint vár ránk a főcsúcsig a sárga jelzésen, ahol a hegyek végeláthatatlan láncolata a gyerekeket is lenyűgözi - legalább fél percig. Aztán indulhat a móka a nagy, napsütötte réten, míg a felnőttek alaposan kitisztítják szemeiket a majdnem tökéletes körpanorámával. Egyedül a hatalmas golflabdának álcázott meteorológiai állomás nem illeszkedik annyira a tájba, de a Zemplén északi folytatásaként ismert Szalánci-hegységre, illetve az Eperjes környéki vulkánokra tökéletes a kilátás.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

A főcsúcstól észak felé vesszük az irányt a Kojsó település felé tartó piros jelzésen, és áfonya bokrok, nyír és vörösfenyő ligetek, csavart törzsű öreg törpe bükkök között haladunk a túra eddigi legszebb és leglátványosabb szakaszán, a Zdiar hegy oldalában. Annyira szép, hogy azt a gyerekek is megérzik, és nagyon gyorsan le is ülünk egy újabb pihenőre, ahol egészen az Alacsony-Tátra keleti bástyájáig, a Király-hegyig nem szakítja meg semmi a hegyek párába vesző láncolatát. Aztán jön a nagy ereszkedés, és Blanka lányom megérti, hogy miért mondogatom mindig, hogy van úgy, hogy bizony a lefele a rosszabb. Szerencsére a kőgörgeteges, meredek ösvénynek hamar vége, s beereszkedünk a Jedlinksy-patak völgyébe, ahol már jó minőségű dózerúton érünk be a faluba.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Első gyermeklábas gerinctúránktól idilli képpel búcsúzhatunk: míg a gyerekek a patakba lógatják lábukat, a felnőttek a helyi kecskepásztorral próbálnak szót érteni. Mindezt a látványos Folkmári-sziklák festői hátterével, amely minden bizonnyal egy másik túra célpontja lesz!

Szöveg és fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

 

Gyerekkel az év kerékpárútján

Gyerekkel az év kerékpárútján

2020.06.02.

Mindössze hét kilométer, kezdetnek ott van Tatabánya jórészt ismeretlen, pedig kiváló bányamúzeuma, az út közepén Samu az attrakció, az út végén pedig a tatai Öreg-tó nyújt megfelelő látnivalót. A két város között pedig suhanás az év bringaútján, végig az Által-ér ökológiai folyosóján a Gerecse hegyei alatt.

→ Tovább
Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! – 2. rész: pásztoros és szobrászos játék

Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! – 2. rész: pásztoros és szobrászos játék

2020.04.30.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik mindenkinek, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunk mostani részében két, egymáshoz hasonló, mozgásos társasjátékot mutatunk be, amelyeket családi keretek között a kertben, nagyobb erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, megmozgatják a gyerekeket, és jó alternatívát jelentenek a szokásos és egyre gyakrabban megunt tevékenységek mellett.

→ Tovább
​Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! - 1. rész: gumis ugrálós játék

​Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! - 1. rész: gumis ugrálós játék

2020.04.22.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunkban olyan – alapvetően - mozgásos játékokat mutatunk be, amelyet családi keretek között a kertben, erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, lekötik a gyerekeket és meg is mozgatják őket. Igyekszünk egyúttal a népi játékhagyományt is feleleveníteni! A sorozat elindításával egyben arra kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg tudásukat a Facebook-on, hadd tanuljunk mi is új játékokat!

→ Tovább
Miben segíthetünk?