Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2021. szeptember 12.

Kristályos tájseb, avagy pilisi Nagy-Somlyó idillje

Ásványgyűjtő kirándulásnak indult, de a ragyogó napfényben szikrázó köveken túl más értékre is ráleltem.

Térképnézegetés közben akadt meg a szemem a Pilis hegység délnyugati részén, Pilisjászfalu határában álló, mindössze 366 méter magas Nagy-Somlyón, melynek oldalában kőfejtőt jelöl a térkép. Volt idő, amikor a természetjáró énemet ez cseppet sem érdekelte volna, ám az idő múlásával egyre csak szélesedett az érdeklődési köröm, mígnem a felfedezőkedvem már szinte mindenre kiterjedt, ami a tereppel és a természettel kapcsolatos. Felfedezni, megismerni mindig van mit, főleg ha tudjuk, hol keressük. Néha pedig nem várt extrákra is rálelhetünk.

Gyönyörködtető tájseb
Nem vagyok egy nagy ásványgyűjtő, inkább csak szeretem az érdekes köveket és formákat, melyekre legtöbbször felhagyott bányákban és kőfejtőkben lehet könnyen rátalálni. A neten fellelhető infók szerint a szabadon látogatható Nagy-Somlyó egykori kőfejtője egy ilyen kényelmes kalcitlelőhelynek ígérkezett, ami túl azon, hogy garantált ásványmegleléssel kecsegtetett, látványos felszínű bányaudvarral is megörvendezteti a tájsebeket érdeklődéssel vizsgáló kirándulókat.

Vannak, akik csupán a táj rombolását, a természet pusztítását látják az ilyen helyszíneken, pedig a bányászat által letermelt hegyoldal érdekes kőzetrétegeket, egyedi formákat tárhat fel előttünk, ami a pilisi Nagy-Somlyó esetében is igaz.

A Pilisjászfalu fölé emelkedő hegyet, illetve a mészkőbányát nagyon egyszerű megközelíteni. Jelzett turistaút nem vezet fel rá, de a hegylábtól induló 15 táblából álló keresztutat követve kényelmes emelkedésben járhatjuk be a bányaudvart, a különböző magasságban fekvő teraszait, illetve a panorámás hegytetőt.

Alig néhány perc és lépés kellett ahhoz, hogy a kis községből felérjek a 1980-as években felhagyott bányaudvarba. Elsősorban az itt elém táruló ipari, egyben földtörténeti múlt foglalkoztatott, ami többrétegű időkapszulaként gyönyörködteti a kövek szerelmeseit.

Ezeknek a kőzetrétegeknek a kialakulása a földtörténeti középidőre (triász korra) tehető. Ezt a területet ekkor tenger borította, melynek üledékeként több ezer méter vastag mészkő és dolomit rakódott le. Később a rétegtömeg hegységgé emelkedett, majd a mozgás és a természeti hatásoknak köszönhetően összetöredezett. Az évmilliók során a magashegység a külső erők pusztításának hatására lekopott és alacsonyabb lett, ma legömbölyített formák, lapos hegyhátak jellemzik.

Az üledékes kőzetek leggyakoribb ásványkincse a kalcit. Ennek az igen gyakori, ám annál gyönyörűbb ásványnak eredtem a nyomába, amit kisvártatva többféle minőségben, méretben és színben meg is leltem.

A Somlyó-hegyen a dachsteini mészkövet fejtették, ahol az vastag padokban fordul elő. Ezt a mészkőfajtát mészégetésre, de útkövezésre is használják.

Kövek és kristályok

A kalcit egy karbonátásvány, kálcium-karbonátból vagyis mészkőből képződik kristályosodás útján. Forrásvizekből tömött-réteges kalcit vagy borsókő válik ki, míg a hullámveréses partok üledéke az apró-gömbös oolit. A mészkőbarlangok cseppkövei is kristályos kalcitból épülnek fel. Vizes oldatokból azonban – a hőmérséklettől és az oldatban szereplő egyéb ionoktól függően – nem mindig kalcit kristályosodik, hanem rombos szimmetriájú aragonit, aminek kémiai képlete megegyezik a kalcitéval. Tiszta oldatok esetében, közönséges hőmérsékleten kalcit, 29 °C felett aragonit képződik.

A tömör mészkő felépítésében játszik fontos szerepet. A mészkövekből metamorfózis hatására létrejövő, fehér színű, durvaszemcsés kalcitkristályokból álló kőzetet márványnak nevezik. Ha a kristályrács felépítésében Ca- és Mg-ionok vegyesen vesznek részt, akkor dolomit képződik, mely ásványból felépülő karbonátkőzet szintén jelentős tömegekben alkot egész hegységeket.


Természetjáróként legfőképpen a vadregényes és érintetlen miliőt keresem, de az ilyen ember alkotta, utópisztikus látványt nyújtó helyszíneknek is – túl azon, hogy beleshetünk a föld mélyébe – van valami egyedi és magával ragadó hangulata. A hatalmas színtérre emlékeztető, különböző kellékekkel, díszletekkel berendezett, pompás színeket és formákat felvonultató tájseb olyan, mint egy másik világ. Ezt leginkább a bányaudvar mélyén tapasztalhatjuk, ahonnan a már említett keresztutat követve érhetünk fel a bánya különböző magasságban nyíló széles teraszaira.

Új élmények a teraszokon
A hegyoldal más és más magasságban található teraszai az üledékes kőzetek különböző rétegeit fedik fel előttünk. Láthatjuk az aprózódó dolomitot, a fehérlő dachsteini mészkőtömböket, könnyen találunk kalcitkristályos sziklákat, illetve borsókővel díszített köveket, melyek egykori földalatti járatok falait díszítették. A köveken túl a teret fokozatosan visszafoglaló növényzet is gyönyörködtető példákat mutat.

Kényelmes léptekkel szemlélődve bejártam az egész kőfejtőt. Egyre jobban magával ragadott a kék ég alatt elterülő kontrasztos táj légköre és a benne rejlő kincsek rengetege. Szinte átszellemülve értem fel a Nagy-Somlyó tetejére, ahol már nem a kövek, hanem a nyugalmat árasztó panoráma volt rám nagy benyomással. Kiélvezve a látványt és a csendet leheveredtem a hegytetőn álló kereszt melletti padra, melynek egy a köves talajon megkapaszkodó kis fa adta szerény árnyékát. Ideális hely volt ez a pihenésre, nézelődésre, ahonnan egyszerre látunk rá a Pilis és a Gerecse vonulataira, a közeli dombokra, valamint a nyüzsgő emberek világára. Korábban nem gondoltam volna, hogy itt ilyen csodás panoráma fogadja az embert, és indulásomkor sem számítottam arra, hogy a Nagy-Somlyó megsebzett környezete ennyire békés hangulatot fog árasztani, ennyire lebilincselő összhatást fog bennem kelteni.

A cikk 2020 szeptemberében jelent meg először.