Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Önkéntes karantén – távol az emberektől, közel a természethez

Tóth Judit 2020.03.19.

Reggelenként, amikor kinézek az ablakon, egy pillanatra olyan, mintha ez is csak egy átlagos nap kezdete lenne. Süt a nap, kék az ég, még a fekete rigó is szokásos helyén üldögél a meggyfán. Aztán egy pillanat múlva rájövök, hogy nem, ez a nap nem olyan, mint a többi. Ezek a napok olyanok, amilyeneket még soha nem éltünk át.


Szokjuk az új helyzetet, a ragyogó, tavaszi idő sokat segít. Tudom, hogy 5 éves kisfiam számára fontos a napirend, a változatos program, de egyelőre azt szereti a legjobban, ha kint lehetünk a szabadban, és persze azt, amikor a nagymama reggelente Skype-on keresztül olvas fel a Micimackóból. A home office mellett sok időt töltünk vele a kertben, (most különösen hálás vagyok azért, hogy van kert), és egyszer-egyszer sétálunk a közeli erdőben. Kint vagyunk, amíg jó az idő, és amíg még lehet, persze mindezt nagyon elővigyázatosan.

DSC_7753
Fotó: Tóth Judit

Néhány napig abban sem voltam biztos, hogy ki szabad-e egyáltalán menni az erdőbe, hogy a „maradj otthon”-ba, amit nagyon komolyan veszünk, a boltba járás mellett ez belefér-e. Aztán az országos tisztifőorvos szavai megnyugtattak, amikor azt mondta, aki egészséges, és nem tartozik a veszélyeztetett 70 évnél idősebb korosztályba, azt sportolhat, sétálhat, persze megfelelő helyeken, ahol nincsenek sokan, maximális odafigyeléssel és kellő távolságtartással. Mindaddig, amíg nem lépnek életbe még szigorúbb rendelkezések.

Normális körülmények között sokat szoktunk kirándulni, mindenfelé az országban. Most egy ideig nem megyünk. Kisebb sétákat azért még teszünk a közeli erdőben, de csak akkor és ott, amikor és ahol, nem találkozunk sok emberrel. És csak mi, hárman. Nem bandázunk, nem hívunk még jó ismerősöket sétálni, mert hiába nincsenek sokan az erdőben, attól még mi egymástól elkaphatjuk a betegséget. Ha szembejön valaki az utcán, az erdei ösvényen, arrébb húzódunk, ahogy tudunk, hogy meglegyen az a bizonyos két méter, mert mi van, ha. Mert most már bárki lehet vírushordozó.

20191012_125106
Fotó: Tóth Judit

A szomszédokkal továbbra is beszélgetünk, ők kint játszanak az ő gyerekükkel, az ő kertjükben, mi a miénkkel, a miénkben. Jó lenne összeereszteni a kicsiket, ha már nincs ovi, legalább legyen gyerektársaság, de nem merem. Mert mi van, ha. Így, marad a kerítés két oldalán ácsorgás, pár méterre egymástól, de milyen jó, hogy legalább így tudunk beszélgetni.

Mozogni karantén idején is lehet, és kell is, mert az is segít, ha jó kondiban vagyunk, csak most máshogy kell csinálnunk. Mi elkezdtünk online jógaórákat követni, elhatároztam, hogy erősítő gyakorlatokat fogok csinálni, még akkor is, ha nagyon nem szeretem azokat, és újra hajnalban fogok futni, amikor jó eséllyel senkivel nem találkozom. Ráadásul a hajnali futásnak egészen különös hangulata van. Ezekben az órákban lehet hallani a madarak hajnali kórusát, amikor olyan érzése van az embernek, mintha a város összes rigója, cinkéje, pintye egyszerre énekelne. Ez a korán kelő elővigyázatosok ajándéka.

Closeup of running shoe of the person running in the nature with beautiful sunlight.
Fotó: Adobe Stock / Eshana Lena Gadanski

Miközben a közeli boltba megyek, mindenfelé virágzó mandulafákat látok. Néhány nap alatt mind virágba borult. Kisfiammal fogócskázunk a kertben, hétágra süt a nap, jól jön most a D-vitamin, fél szemmel a szomszéd mandulafáját csodálom. Aztán leülünk és a kerítés tövén éldegélő mohákat nézegetjük. Milyen szépek, egy ismeretlen parányi univerzum. És hallod, a szajkók hogy perlekednek egymással? Ott meg, nézd, egy citromlepke repül! És milyen gyönyörűek a kertben a virágok. A kék nefelejcs, a sok-sok ibolya, a nárciszok meg már mióta virágoznak.

DSC_7723
Fotó: Tóth Judit
20200308_074726
Fotó: Tóth Judit

Most ilyen élményeink vannak ebben a szűkre szabott élettérben, ahol felértékelődnek az apró részletek. Sokat jelentenek most ezek a színek, hangok, illatok, mert, miközben néhány nap alatt feje tetejére állt a világ, emlékeztetnek arra, hogy mégiscsak tavasz van, aztán majd jön a nyár, ahogy szokott, és közben valamikor a végére érünk majd ennek is.


Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár.

Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!

Festői sziklaszirt Epöl határában

Festői sziklaszirt Epöl határában

2020.03.26.

A Keleti-Gerecse egy kevésbé ismert, ám messziről is hívogató bércéről megkapó látvány tárul elénk. Szemlélődő természetjáróknak ez nem csupán egy kőkupac, hangulata és értékei miatt inkább sziget, semmint hegy.

→ Tovább
Meglepetésszurdok „Egy pocsolya emlékirataival”

Meglepetésszurdok „Egy pocsolya emlékirataival”

2020.02.17.

Friss levegő, fehér mészkősziklafalak között kanyargó, könnyen járható ösvény, völgyárokban csörgedező patak, egy igazi „ősemberbarlang”, mesélő telefonfülke az erdő szélén és remek panoráma a Budai-hegyekre. Mindezt tudja a Máriaremete határában lévő Remete-szurdok.

→ Tovább