Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2020. május 20.

Nyakas-hegyi körtúra – családi kiadás

Ez a túra a nagy távolságok helyett sokkal inkább az érdekes, apró részletekről szólt. Ha rááll az ember szeme, feltárul a mikrokozmosz, és irtó érdekes események szemlélői lehetünk. Persze ehhez meg kell állni, le kell hajolni, és közelebbről is szemügyre kell venni az erdő „földszinti” lakóit.

Amíg a család legifjabb tagja egy fenyőággal söpröget éppen vagy érdekes botokat gyűjt, mi időt és lehetőséget kapunk arra, hogy alaposan megszemléljük az erdő parányi lakóit. Egy „felnőtt” túrán inkább haladunk, hogy minél többet lássunk, minél messzebbre jussunk, de mióta most ötéves kisfiam kinőtt a hordozós korból, és már a saját lábán, a saját tempójában halad, sokkal rövidebb távokat teszünk meg, cserébe viszont sokkal többet látunk a természetből, és olyasmire is felfigyelünk, amire korábban talán „nem lett volna szemünk”.

Szuszogóról a Nyakas-tetőre

Azt terveztük, hogy Zsámbék széléről indulva körtúrát teszünk a Gerecse délkeleti peremén, a Nyakas-tetőn. Túránkat Zsámbék szélén, a hegy lábánál található pincesornál, a Szuszogónál kezdtük, amely a diófák árnyékben megbújó, löszfalba vájt pincéivel nagyon hangulatos hely.

A pincéket magunk mögött hagytuk, de a szuszogás megmaradt, a kiskertekkel övezett úton szépen emelkedtünk felfelé. Aztán elértük a tölgyfalevéllel jelzett töki tanösvényt, és azon balra letérve felcaplattunk a Nyakas-tetőre, a mi eddigi utunkkal párhuzamosan haladó sárga jelzésre. Egy régi bányaudvar mellett értünk fel a sziklás, köves fennsíkra. Az itteni, jól faragható mészkövet a 20. század közepéig bányászták, a kitermelt építőköveket sok zsámbéki és környékbeli épülethez használták, de az Országház kőfaragványainak egy része is ebből a mészkőből készült.

Hatalmas fenyők alatt óriási hangyabolyok

A sziklagyepet hamarosan felváltotta az erdő, egy sűrű telepített fenyvesben folytattuk utunkat. Még alig értünk be, máris meg kellett állnunk, mert az ösvény mellett egy hatalmas, közel 1,5 méter magas erdeivöröshangya-boly magasodott. Ezek a méretes fészkek védettek, természetvédelmi értékük 50 ezer forint. Az erdei vöröshangyák főleg tűlevélből építik óriási váraikat, de más növényi törmeléket is beépítenek. Táplálékukat nagy részben rovarok, illetve a levéltetvek által termelt mézharmat jelentik, de magok, gombák, állati tetemek is szerepelnek az étlapjukon. A hangyák az erdő egészsége szempontjából is fontosak, ugyanis a megfigyelések szerint jelentős mennyiségű rovarkártevőt tudnak elpusztítani. (Akit bővebben is érdekel a téma, annak ajánlom az Erdei vöröshangyák erdővédelmi szerepe Európában című tanulmányt.)

Az erdei vöröshangyák legendás kapcsolatot ápolnak a levél- és kéregtetvekkel, nem bántják azokat, a tetvekből kisajtolt mézharmatra fáj a foguk. A kapcsolattal nemcsak ők, de a megcsapolt tetvek is jól járnak, mivel a hangyák védelmét élvezik más rovarokkal szemben.

A vizsgálatok szerint az erdei vöröshangyák fészekdombja közelében álló fákra jó hatással van a hangyák közelsége. Részben azért, mert az azokon próbálkozó kártevőket könnyebben felfedezik a hangyák, részben pedig azért, mert a bolyban raktározott táplálék, a hangyatetemek tápanyaggal látják le a közeli fákat.

Beszédes nevű erdőlakók

Alig haladtunk tovább, ismét megálltunk, mert kisfiam meghallott egy csilpcsalpfüzikét. A madár hangját már nagyon jól felismeri, de őt magát még soha nem látta. Most szerencsénk volt, és ha röviden is, de megmutatta magát a jellegzetes hang gazdája. A csilpcsalpfüzikék esetében is hasonló a feladatmegosztás, mint sok más madárnál. A fészket a tojó építi és ő neveli a fiókákat is, a hím mindebben nem segít, cserébe viszont hevesen védelmezi területét.

Az úton alig találkoztunk pár túrázóval, érdekes élőlényekből azonban nem volt hiány. Az ösvény egy pontján például galacsinhajtó bogarak ténykedtek szokásos sietséggel, de ahogy jobban megnéztem őket, a lábuk furán pókszerű volt. Utólag kiderült, a vicces nevű lőcslábú galacsinhajtókat (Sisyphus schaefferi) láttuk, akik hosszú, görbe lábukról kapták nevüket. Leginkább melegkedvelő tölgyesekben élnek, és más galacsinhajtóktól eltérően a hímek és nőstények közösen készítik el a galacsinjaikat, de általában a hímek görgetik azt. A trágyából készült galacsinokat a bogarak beássák a fészkükbe, és a lárvák táplálékául szolgálnak majd. A munka közben kisebb csetepaték is kialakulnak, mikor egy másik egyed meg akarja szerezni a galacsint.

Amatőr természetbúvárok

A fenyvesen át vezető sárga jelzésről egy idő után újra áttértünk a tölgylevéllel jelzett töki tanösvényre, amely a töki szakadék peremén halad. A szakadék oldalát erősen benőtte már a növényzet, de lenézve a tetejéről így is érezhető a mélysége. Az ösvény jobb oldalán a fák között érdekes sziklaformákat, többek között egy nagy üreget látni. A táj az ösvényt szegélyező erdő miatt néha-néha mutatja csak meg magát. Uzsonnázóhelyünkről azonban, egy az úton keresztülhaladó széles repedés mellett, kicsit nagyobb rálátást kaptunk a tájból és a Gerecse hegyeiből.

Innen visszafordultunk, és először a tanösvényt, majd a sárga jelzést követve leindultunk a hegyről. Betértünk egy szép kis, szőlőültetvények szegélyezte tölgyesbe, melynek szélén ismét meg kellett állnunk, földben fészkelő vadméhek üregeit vettük észre. A magányos életmódú méhek a föld alatt alakítják ki fészküket, amelyek egy központi járatból és az abból kiágazó mellékjáratokból állnak, amelyek végén egy-egy ivadékbölcső van. Minden kis üregbe egy-egy petét rak a nőstény, és melléjük egy kis útravalót, pollen és nektár keverékét, amit a kikelő lárva szépen megeszeget majd.

Présházak és egy magányos templomrom

Az erdőből kiérve hamarosan elértük a hangulatos töki pincesor présházait, amelyek között van néhány különösen szép, felújított, régi épület. A nagy múltra visszatekintő töki szőlőtermesztést egyesek egészen a római korig vezetik vissza, de ami biztos, az Árpád-kor végén a zsámbéki szerzetesek már készítettek bort. A Nyakas-hegy lejtőin most a fehér borok dominálnak, de a 17. században inkább a vörös bort készítettek.


A zsámbéki romtemplomot a járványhelyzet miatt most kihagytuk, de a Tök határában álló Rossztemplom-dűlőben álló romhoz tettünk egy kitérőt. A román stílusú, egyhajós, Árpád-kori templom a jelenlegi falu elődjének plébániatemploma volt. Nem sokáig használták azonban, valószínűleg a 13. században épülhetett, de már a török hódoltság előtt elhagyhatták azt. A még álló falak 5-6 méter magasak, és kivehető a hajóhoz illeszkedő félköríves szentély is.



A környéken sokkal korábbi emlékek is vannak. Errefelé vezetett át a „Nagy útnak” nevezett római út, melynek egyes szakaszain ma is megvan a kőburkolat. Számos más római emlék is található errefelé, többek között a rómaiak által felduzzasztott tó gátjának maradványai és egy kétlyukú kőhíd. Szóval, bőven van még mit felfedezni.

A koronavírus miatti kijárási korlátozásokat május 4-től vidéken, majd május 18-tól Budapesten és Pest megyében is enyhítették. Ezt kihasználva célszerű is minél több időt a szabad levegőn tölteni, de mindannyiunk biztonsága érdekében továbbra is be kell, illetve be érdemes tartani bizonyos rendszabályokat. Kerüld a zsúfolt helyeket, lehetőleg ne tömegközlekedéssel, hanem autóval vagy kerékpárral menj, a természetben is tartsd mindenkitől a 1,5 méteres távolságot, és ne feledd, hogy a 65 évesnél idősebbeknek a saját biztonságuk érdekében még jobb otthon maradniuk. Mi addig is igyekszünk minél több tippet adni a kevésbé felkapott kirándulóhelyekről, amíg teljesen helyreáll a rend. Jó túrázást!

Óbuda felett, a Hármashatár-hegy százéves útján

Óbuda felett, a Hármashatár-hegy százéves útján

2020.11.23.

A Hármashatár-hegy oldalában kanyargó Guckler Károly sétány népszerű túra- és futóútvonal, és már száz éves is elmúlt, egészen pontosan idén 102 éves. 2018-ban kialakítottak itt egy érdekes tanösvényt, a kilátás pedig több pontról is hihetetlenül jó. Már ha épp nincs köd.

→ Tovább
Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

2020.10.22.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

→ Tovább