Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2020. március 6.

Kikeleti kitérő a Kétágú-hegy panorámás szirtjére

Szabadba csábító tavaszi színfoltok, fehérlő sziklabércek és a köztük megbúvó látványos üreg, valamint a március változékony időjárása tette felejthetetlenné egy rég várt turistaházazás rövid kirándulását.

Egy régi vágyam vált valóra, amikor egy pilisi kiruccanás alkalmával kinyílt előttem a Fekete-hegyi Berda József Kulcsosház ajtaja, amit a legtöbben csak „Sasfészekként” emlegetnek. Számtalan alkalommal jártam már erre, egyszer be is kukkanthattam a takaros kis erdei lakba, de most végre eljött az ideje, hogy kollégáimmal meg is szálljak egy éjszakára az egyedülálló és panorámás épületben. A hamisítatlan hegyimenedék-hangulatot csak fokozta a viharos széllel, párafelhőkkel és intenzív záporokkal ostromló időjárás, ami a ház ablakán keresztül és duruzsoló kályha mellől kimondottan idillinek, meghittnek hatott. A legtöbben talán azt mondanák, hogy ilyen pocsék időben mást nem is nagyon lehet csinálni, mint bevenni magunkat a négy fal közé, de engem az elemek sosem tartottak vissza a természetjárástól. Sőt, van, hogy kimondottan a „rossz” idő sarkal indulásra, hiszen a táj ilyenkor is szép, néha még izgalmasabb is, mint egy nyugodt, napsütéses délutánon.

Elindultam hát, de nem csupán azért, mert „mazochista vagyok”, hanem mert a házhoz közeli Kétágú-hegy szikláin kora tavaszi növényeket és egy barlangüreget akartam felfedezni. A Kesztölc fölé magasodó ötszáz méteres hegyvonulat számomra nem volt ismeretlen helyszín, de korábbi túráim során még sosem kapaszkodtam fel a Kétágú-hegy Öreg-szirtjére, pontosabban a térképen is feltüntetett hegyoldalban megbúvó Sármány-lyukhoz. Abban reménykedtem, hogy rövid kitérős körtúrám során nem csupán a még lombtalan erdővel és sziklákkal, de az ébredező természet hírnökeivel is találkozhatok, melyek kimondottan szeretik a mészkősziklás hegyoldalakat.

A háztól a zöld turistajelzéseken alig több mint fél óra alatt jutottam el a sziklamászók és siklóernyősök által kedvelt meredek hegyoldal kilátópontjára. Ide a zöld háromszög jelzés vezet, ahol a panorámás hegyoldal tetején egy fára erősített kis fadobozban lakik a Pilisi kilátások nevű érintőpontos túramozgalom pecsétje. Nem először járok itt, de a zöldről leágazó kis kitérő minden alkalommal felcsábít egy fotó erejéig, felhőtánc idején pedig még izgalmasabb a látvány, ezért most pláne nem hagyhattam ki a panorámát.

A lényeg viszont csak ezután következett. A térkép szerint valahol a közelemben nyílik a Sármány-lyuk, aminek bejárata egyébként a hegyvonulat alatt haladó kék és zöld turistautakról is kiválóan látszik. Jelzés ide nem vezet, így térképolvasási és némi terepismeret szükséges a megleléséhez, bár ha rátaláltunk egy, a sziklák közé vezető csapásra, már nincsen nehéz dolgunk.

Ez a vékony kis ösvény először a barlang feletti sziklapárkányra vezet. Innen is pompás kilátás tárul elénk a Dorogi-medencére, a Nagy-Getére, a Gerecse távolabbi vonulatára, és persze a közeli Esztergomra, illetve az alattunk fekvő Kesztölcre is. Nekem ez alkalommal szerencsém volt, mert a paplanként elterülő, változékony felhőréteg alól messzire is el lehetett látni, ráadásul mire a kitett és sziklás részeken ereszkedésbe kezdtem, már az erős szél és az eső is alábbhagyott, így a csúszós terepen biztonsággal tudtam megközelíteni a barlangot.

Mielőtt rövid, de meredek ereszkedéssel elértem volna a Sármány-lyukat, kicsit szétnézetem a panorámás sziklák között, hátha ráakadok egy leánykökörcsinre, melyek ilyentájt és ilyen helyeken szoktak előbújni. Ez a kékesibolya virágú, sárga porzójú növény kedvenc évszakom egyik legkedvesebb virága. Szerencsémre sokat nem kellett keresgélnem, mert az egyik kövirózsás sziklaeresznél már messziről látszott a szélben lengedező boglárkaféle. Ez nem volt egy nagy példány, de ennek is nagyon örültem, főleg úgy, hogy utam későbbi szakaszán többet nem is láttam ezekből a pompás növényekből.

A jelzetlen kis ösvényemen haladva figyeltem fel az éppen kipattanó virágú somra, ami napokon belül az egész hegyoldalt uralni fogja élénksárga színével. Bár a növény virágja kicsi, az impresszionista festményekhez hasonlóan ezek a kis sárga foltok is egy nagy egésszé állnak össze, megtöltve élettel a tél szürkeségéből ocsúdó tájat.

Csúszós ereszkedést követően leértem a sziklafalban nyíló barlanghoz. Végre ezt az üreget is felkerestem, ami semmilyen különösebb kuriozitással nem bír, és csupán alig 12 méter hosszú, de most már elmondhatom, hogy itt is jártam, ami egyik régóta tervezett úti célpontom volt. Az Öreg-szirt anyaga – mint ahogyan a Pilis tömbje általában – dachsteini mészkő, melynek színe világosszürke, de a kopárabb szirtek sokszor fehérben pompáznak a folyamatos pusztulás és oldódás miatt. A Sármány-lyukat is a hévizek oldása hozta létre, ami a karsztosodásra alkalmas mészkő és dolomitrétegekben gyakran szebbnél szebb barlangokat, illetve komplett járatrendszereket hoznak létre.

Körbenéztem a nem túl nagy üregbe, majd legalább negyed órát pihentem a széltől védett sziklamenedékben, mielőtt visszakapaszkodtam a hegyoldalban. A szeszélyes tavaszias időjárás közben egyre szürkébb, egyre fodrosabb fellegekkel jelezte, hogy újabb özönvízzel fogja megöntözni a tájat, bár ez a fenyegetés engem vízhatlan öltözékem miatt aligha zavart, viszont a sötétedés miatt jobbnak láttam erdei otthonom felé visszaindulni.

A Róth-útnak is nevezett sárga kereszten hagytam el a Kétágú-hegy nyergét, ahonnan a „Sasfészekhez” vezető út során végig rengeteg gyönyörű hóvirág tarkította az északi hegyoldalt. Ez az ösvény elhalad a Jakus-fa mellett, de hogy pontosan melyik lehetett a térképen is feltüntetett jellegzetes fa, azt nem tudtam megállapítani.

Jakus János a 20-as években a környék főerdőőre volt, és hivatásából kifolyólag nem kedvelték a fatolvajok és a vadorzók. Jakust rosszakarói asszonyruhába bújva egy nagy bükkfához kötözték, majd otthagyták. Szerencsétlennek három napig kellet várnia étlen-szomjan, mire kiszabadította egy arra járó. A félholt erdőőr hála helyett viszont feljelentette megmentőjét, mert az tilosban járt az erdőben.

Egyre erősödő szélben értem vissza a házhoz, melynek panorámás teraszáról már egyértelműen látszott a közelgő vihar. Én ezt cseppet sem bántam, hiszen a hütteélmény így még teljesebb és meghittebb. Amíg az elemek kint tomboltak, mi a benti kényelemből hallgattuk a fütyülő szél és a kopogó eső játékát, ami gyakorlatilag egész éjjel kitartóan koncertezett. A zúgó vihar időnként erős lökésekkel is éreztette erejét, ami a hajnali órákban az én álmomra oly ringatóan hatott, mintha egy bölcsőben lettem volna.

A Fekete-hegyi Berda József Kulcsosház egész évben fogadja a turistákat. Szállással kapcsolatos infókat a Pilisi Parkerdő honlapján találtok.

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

2020.10.22.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

→ Tovább
Jenga-torony és Üvegtigris az aranyló őszben

Jenga-torony és Üvegtigris az aranyló őszben

2020.10.22.

Mi lehet jobb egy klassz kirándulásnál? Két klassz kirándulás. Nincs is szebb, mint sétálni a kora délutáni napsütésben, és érezni a levegő meleg ölelését, amikor az erdei ösvényeket megtöltik az ősz illatai. Mi éltünk a lehetőséggel, és egy pasztellszínekben tobzódó, októberi napot a Nagy-Kopasz tetején, majd a Garancsi-tónál töltöttünk.

→ Tovább
A vécén üzletelő rómaiak és a részeg Herkules nyomában Óbudán

A vécén üzletelő rómaiak és a részeg Herkules nyomában Óbudán

2020.10.22.

Egy időben sűrűn megfordultam a Flórián téri aluljáróban. Ugyanazzal a teljes közömbösséggel gyalogoltam el a római romok mellett, mintha csak egy fornettist vagy egy telefont nyomogató jegyellenőrt hagynék magam mögött. Konstatáltam, hogy ott vannak, de különösképpen sosem gondoltam bele, milyen jelentőséggel bírnak – hogy valaha római katonák wellnesseztek ott, ahol most az emberek többsége a krumplis lángosos sorban állva tölti a legtöbb időt. Néha megéri perspektívát váltani, és jobban szemügyre venni azokat a dolgokat is, amik mellett nap, mint nap elmegyünk.

→ Tovább