Potyautasokkal Dobogókőtől Pilisszentlászlóig

Régen túráztunk már azzal a jó kis társasággal, akikkel a Pilisi kilátásokat és a Pilisi vándorlást végigjártuk. Így kitaláltuk, hogy megszökünk egy napra, és túrázunk egy kicsit megint a kéken, csak mi, öten anyukák és gyerekek.

1 / 31

Lazára terveztük a reggelt, Barnussal a 10.35-ös buszhoz mentünk Pomázon, hogy az autót otthagyva felbuszozzunk Dobogókőre. Nimródka a szüleimnél volt, így a reggeli és délutáni ovis kör is kimaradt. Kifejezetten tetszett, hogy nem kell rohannom, mindenféle sietség nélkül hajtottam keresztül a városon, jó bőven maradt időnk, amikor leparkoltam. Persze a busz indulása előtt 5 perccel derült ki, hogy rossz helyen parkolok, így gyorsan másik helyet kellett keresnem, és kis híján még a kocsinkba is beletolattak a manőver közben. Így nem sikerült teljesen stresszmentesre a reggel, de amikor a buszon zötyögtünk felfelé Dobogókőre, akkor már éreztem, hogy jó helyen vagyunk.

2 / 31

Ahogy leszálltunk, a gyerekek bandáztak egy kicsit a parkoló melletti fák között, botokat gyűjtögettek, hagytuk őket arra menni, amerre szerettek volna. Az volt az elképzelés, hogy iszunk valami meleget a menedékházban, aztán nekivágunk a mára kinézett kék szakasznak. Aztán ahogy terelgettük őket a jó irányba, egyre csak ment az idő, és rájöttünk, milyen jó volna egy meleg ebéddel indítani a napot, akkor biztosan több energiánk is lenne a kilométereket gyűjteni. Igen ám, de a konyha csak délben nyitott, így előbb kávéztunk, és csak utána rendelhettük meg a meleg levest, amit gyorsan el is fogyasztottunk.

3 / 31

Így majdnem 1 óra volt, mire végre felpakoltunk, és elindultunk: Gloria és Rajmi, Csilla és Flóra, Bella és Lóci, valamint Betti és a pocakjában egy pici fiú. Kezdtük azzal, hogy megcsodáltuk a Duna irányába nyíló panorámát, csináltunk csoportképet is. Aztán ahogy nekiindultunk, gyorsan mindenki elaludt a hátunkon. Az erdő már inkább téli volt, mint őszi. Jókat beszélgettünk a menetelés közben, és nagyon élveztük, hogy kint vagyunk a természetben.

4 / 31

Aztán ahogy kereszteztük az aszfaltutat, és a nagyon meredek részhez értünk, Barnus az egyensúlyozás közepette sajnos felébredt a hátamon, így ennyivel el is intézte az aznapi alvást. A Sikárosi-rét előtt muszáj volt tartani egy megállót, hogy innen is jókedvűen folytathassuk az utunkat. Így előkerült az elemózsia, a termoszból a forró tea, Csillánál a buborékfújó, és persze minden aprónép elfeledte, hogy bármi gondja is lett volna korábban. Lóci felfedezőútra indult, még az erdészeti kerítésen is sikerült átbújnia, így Bella előbb szívbajt kapott, majd valahogy utána szuszakolta magát, és visszaterelgette a jó útra.

5 / 31

Miután összeszedtük magunkat, folytattuk az utunkat. Fél 3 volt, amikor észrevettük, hogy lebukott a nap a hegy mögött, és jelentősen lehűlt a levegő. Eldöntöttük, hogy innen már folyamatosan megyünk, nem állunk meg, mert nem akartunk megkockáztatni egy megfázást. A gyerekeket folyamatosan szórakoztattuk, énekeltünk, mondókáztunk, ropit ettünk, beszélgettünk Barnussal.

6 / 31

A Bükkös-patak völgye csodaszép volt, kis fahidakon keltünk át a víz felett, nagyon élveztük. Aztán egy hosszabb emelkedő következett Pilisszentlászló felé, és mire kiértünk az erdőből, ránk is sötétedett. A helyi italboltban vettünk túró rudit, üdítőt, így fel is frissítettük magunkat, mire bekanyarodott a busz.

Lezötyögtünk Szentendrére. Ahogy a busz kanyargott a szerpentines erdei úton, egyszer csak egy óriási nagyot fékezett. Néztünk előre, hogy mi történhetett: egy hatalmas szarvas állt megmerevedve az út közepén, és csak nézett szembe a busszal. Gyönyörű nagy agancsa volt, másodpercekig néztünk farkasszemet, aztán szép kecsesen átsétált előttünk és eltűnt a sötét erdőben.