Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

Székelyföld legjobb hótalpas terepe

Szigeti Ferenc 2019.03.21.

A bombasztikus cím a Hagymás-hegységre utal, az alábbi cikk pedig egy március közepi felejthetetlen túra apropóján mutatja be, miért is gondolom az állítást igaznak.  

Először is azért, mert a Gyergyószentmiklóst a Gyilkos-tóval összekötő országúton található, így könnyedén elérhető Pongrác-tetőtől (1255 m) kezdhetjük a túrát, a szint jelentős részét letudva ezzel. Nem kis könnyebbség ez téli terepviszonyok közepette! A terep ugyanakkor valóban hótalpas: szép réteken, havas hegytetőkön hullámzunk a főcsúcs, a Nagy-Hagymás irányába.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferencz
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferencz

 Ilyen egy klassz Hótalpas terep

 

Erdőben szinte nem is járunk, bokaforgató lejtőkön egyáltalán nem haladunk. A gerincút tiszta időben jól követhető és teljesen lavinamentes. A Pongrác-tetőtől egy erősebb napi járóföldre találjuk Székelyföld nagyon kevés menedékházának egyikét, a 2011-ben felújított, nagyon hangulatos Egyes-kői menedékházat.  Az idáig tartó táv nem szerény (17,5 km, és a „hullámvasutazásból” is összejön a nap végére 770 m emelkedés és 550 m ereszkedés), a túrát ezért inkább a hosszabb, kora tavaszi napokra célszerű időzíteni. Az út kétharmadánál, Fehér-mezőn azonban egy kis, négyszemélyes bivakkunyhót találunk, szóval egy komolyabb hálózsákkal két kényelmes szakaszra bonthatjuk az első napi, hosszabb menetet.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 Irány a Csofronka jellegzetes sziklatűje (háttérben a Nagy-Hagymás)

 

S ha ez nem lenne elég: Székelyföld ismert hegyeitől eltérően, a Hagymás-hegységben nem „csupán” a fenyvesek rengetegében és a hegyi kaszálókban gyönyörködhetünk, de hatalmas, látványos sziklaalakzatok és letörések kísérik utunkat. Egyes-kőt elhagyva ráadásul a Kárpát-medence egyik legautentikusabb tájához, a Gyimesekbe ereszkedhetünk le, amely nekünk a rossz idő miatt ezúttal sajnos elmaradt. További hozadéka a téli gerincjárásnak, hogy ilyenkor a pásztorkutyákkal sincs dolgunk. Cserébe megébredt medvék nyomait követhetjük kilométereken át…

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 A Csofronka közelében

 

Ugyanakkor alaposan készüljünk fel a Hagymás-hegység téli bejárásra: bár a gerincút piros sáv jelzése jó (de azért ne a hazánkban megszokott jelzéssűrűségre számítsunk), sőt, irányjelző táblákkal is találkozhatunk néhol, a Kárpátok más részein megszokott, a gyakori ködben való tájékozódást nagyban segítő karókat azonban itt nem találunk. Ködös időben tehát feltétlenül legyen nálunk GPS, hiszen a hegyet kevesen járják, egyáltalán nem biztos, hogy kitaposott nyomokat követhetünk, a tájékozódás erős ködben a hegyi réteken pedig nagy kihívás! És azt se feledjük, hogy a környék a Kárpát-medence leghidegebb része: Zoltán, a menedékház üzemeltetője mesélte, hogy szilveszterkor -30 fokban pezsgőztek, és bizony a második töltés már belefagyott az üvegbe. Egyszóval Székelyföldön járva nem csak a medve nem játék. A Gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentők számát például gondosan mentsük el telefonunkba.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Hótalp vs. medvenyom


Egy tökéletes nap néha csak tökéletes percekből áll

 

Egy, a Gondűző Panzióban elköltött bőséges reggelit követően verőfényes napsütésben búcsúzunk barátunktól, Simon Lászlótól, helyi túravezetőtől, aki két, Magyarországról érkezett fiatalt visz a Gyilkos-tó feletti via ferrata útra. A tavasz lehelete már itt is érezhető: bár az öreg, csonttá fagyott hó még méretes, és az árnyékban csúnya mínuszok rejtőznek, a napnak kitett hegyoldalakban már a fű sárgállik, és a pintyek is a tavaszt hirdetik. Szekérúton indulunk el, s nemsokára a Pongrác-csúcs (1363 m) mögötti tágas réten vetkőzünk neki a melegnek. A hó még fagyott, nyomok itt még bőven vannak, de már érezni a havon, hogy nemsokára hótalpra is szükség lesz. Azon gondolkodom, mennyire ideális terep ez a rét egy sífutó központ kialakításához, hiszen a közeli hágóból egy viszonylag széles dózerúton jöttünk fel a tágas mezőre.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

A Patkó-kő alatti tanyavilág télen

 

Továbbkanyargunk a jól követhető gerincen, immáron hótalppal. A Ló-havas (1626 m) alatt egy síző éppen kivehető nyomai mellé egy farkas falka friss nyomai társulnak a réten. Amúgy is olyan ez, mint egy nyomvadászat: ha nem a napsütötte tájban gyönyörködünk, kisebb-nagyobb állatok télen jól kivehető csapásait lessük folyton. De azért farkas ösvényen még nem jártam sosem.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

A Patkó-kő alatt

 

A Ló-havas alatti mezőn viszonylag ép esztena várja a tavaszt és a vele érkező állatokat. Innentől a mesés nevű Csofronka (1607 m) jellegzetes és impozáns sziklacsúcsa irányába haladunk, a csúcs alatt futó erdei szintúton immáron egy medve friss nyomait követve jó hosszan.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

A négyszemélyes bivakkunyhó

 

A Csofronka úgy néz ki, mint a Hegyes-tű a Balatonnál, de a hasonlat csalóka, a Hagymás-hegység (románul: MunČ›ii HăČ™maČ™) a Keleti-Kárpátok mészkőszirt övezetének talán legszebb része. Ide tartozik a Csofronka alatti tisztásról jól belátható és jól ismert Békás-szoros vad sziklavilága, de a tekintetünket egyre inkább hívogató Nagy-Hagymás és az előtte fekvő, meglehetősen elzárt Fehér-mező környékének mészkőbércei is.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

  A Fehér-mező kereszteződése


A Csofronkától ereszkedni kezdünk, és hamarosan teljes pompájában rálátunk a hegységnek erre a legszebb, belső részére: a hegyi kaszálókkal és esztenákkal övezett sziklás hegyoldalakra. Olyan ez, mint valami rejtett világ messze magasan fent, amely téli álmát alussza. A Patkó-kő sziklája alatt sok karbantartott esztenaépület mellett pár romantikusan lepukkant darab jelzi a változó időket. A réteket erdőfoltok és magányosan álló fenyőóriások tarkítják, amelyek körül már olvadt a hó, látszik a „tavasz szoknyája”. Valóban lélegzetelállító hely, és itt találjuk egy kedves forrás mellett a négyszemélyes bivakházat is, amely a mi esetünkben ideális helyszíne az ebédnek.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Emelkedés a Nagy-Hagymás oldalában, háttérben a Fehér-mező

 

Délutánra befelhősödik, és az idő egyre zordabb. A Fehér-mező előtti kicsiny hágóban részünk van a „delta feelingből” is: teljesen behúzott kapucniban fekszünk neki a havat fújó erős szélnek. Szerencsére aztán ismét kisüt a nap, és az olvadás ígérete lengi körbe a Fehér-mező esztenáit. Innen szép lankásan emelkedik az út a Nagy-Hagymás hátsó felén, hogy aztán a délnyugati oldalon található hatalmas sziklaleszakadás felé forduljon hirtelen. A csikorgó havat fű váltja fel, és pár perc alatt a csúcson is vagyunk, ahol egy békésen legelésző, magukat nem nagyon zavartató zergecsordával osztozunk a látványban. A zerge amúgy nem őshonos itt, az 1970-es években telepítették be őket a környékre. Különös érzés március 15-én a csúcson állni, alattunk fél Székelyfölddel…

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Az Öcsém-tető tömbje a Nagy-Hagymás oldalából

 

Az Egyes-kő felé tartva a hegyvonulat másik nagy sziklabérce, az Öcsém-tető (1707 m) uralja a tájat. Ennek aljában ebből az irányból alig kivehető az Egyes-kő kisebb, de közelről nagyon is látványos sziklatűje, amelynek aljában rejtőzik kiváló menedékházunk.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

A Nagy-Hagymás és az Öcsém-tető impozáns sziklavilága

 

Egy meg nem valósult álom

 

Sajnos másnap reggel sűrű köd, szél és hófúvás vár bennünket. Nem nagyon akaródzik kimenni a házból, beszélgetni is nagyon jól esik a ház gondnokaival, Zoltánnal és Arankával, meg a hétvégét itt töltő - számunkra kicsit zajos - gyerekcsapatot vezető helyi tanárokkal.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Meditáció a Nagy-Hagymás 1792 m magas tetején

 

Úgy döntünk végül, hogy zsák nélkül azért csak felmegyünk az Öcsém-tetőre, majd a háztól leereszkedünk Balánbányára. A tetőre gyorsan kiérünk, cserébe ott az orrunkig nem látunk, hótalpas nyomainkat percek alatt fújja be a szél. Pár percig gyönyörködünk a zúzmarás fenyők látványában, aztán visszaindulunk. Pedig szép túra lenne: a tető annyira lapos, hogy állítólag a háborúban kisebb gépekkel még le is szálltak itt, s hosszan ezen a nyílt, pompás kilátást nyújtó háton ereszkednénk le a Terkő-nyeregig (1305 m), ahonnan vagy Balánbányára térhetünk le egy rövidebb úton, vagy ha több időnk van, akkor a Jávárdi-patakán Gyimesbe ereszkedhetünk le. Elengedjük a témát, reméljük, gyorsan visszatérhetünk e csodás tájba. A házban még kávézunk egy jót, majd az egész túra legnehezebb szakasza következik: leereszkedés a meredek, de kijárt, ezért erősen jeges úton Balánbányára. Lent a havazás ráadásul esőre vált, így bőrig ázva búcsúzunk a Nagy-Hagymás csodás magaslataitól.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

A Nagy-Hagymás tetején, alattunk a Gyergyói-havasok kisebb, erdős csúcsai

 

Utójáték: a Kis-Cohárd téli megmászása

A túra lerövidítésével lett egy kis szabadidőnk hazaindulás előtt, így célba vesszük a Gyilkos-tó felett álló Kis-Cohárdot (1346 m). Pontosabban először tájékoztatást kérünk a helyi turisztikai irodától, ahol kiderül, hogy a déli fekvésű sziklán vezetetett vasalt út (Wild Ferenc-emlékút) járható, nincs lefagyva, úgyhogy kapunk az alkalmon, és felszerelést kölcsönzünk. A téli via ferrata méltó megkoronázása volt barátunk szülinapi túrájának, de mivel a tavasz most már úgy tűnik, végleg megvetette lábát ezen a zord vidéken is, s indul a mászószezon, ezért e remekbe szabott vasalt utat egy külön cikkben mutatjuk be, bevallottan ösztönző szándékkal.

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Gyergyószentmiklós, Erdéy outdoor fővárosa

Már a Gyilkos-tó fölött is via ferratázhatsz

Menedékhely az erdélyi fellegek fölött

Így még nem láthattad a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost

Fatemplomok földjén

Máramarosszigettől a szaploncai Vidám temetőig 

Gyerekkel az év kerékpárútján

Gyerekkel az év kerékpárútján

2020.06.02.

Mindössze hét kilométer, kezdetnek ott van Tatabánya jórészt ismeretlen, pedig kiváló bányamúzeuma, az út közepén Samu az attrakció, az út végén pedig a tatai Öreg-tó nyújt megfelelő látnivalót. A két város között pedig suhanás az év bringaútján, végig az Által-ér ökológiai folyosóján a Gerecse hegyei alatt.

→ Tovább
Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! – 2. rész: pásztoros és szobrászos játék

Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! – 2. rész: pásztoros és szobrászos játék

2020.04.30.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik mindenkinek, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunk mostani részében két, egymáshoz hasonló, mozgásos társasjátékot mutatunk be, amelyeket családi keretek között a kertben, nagyobb erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, megmozgatják a gyerekeket, és jó alternatívát jelentenek a szokásos és egyre gyakrabban megunt tevékenységek mellett.

→ Tovább
​Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! - 1. rész: gumis ugrálós játék

​Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! - 1. rész: gumis ugrálós játék

2020.04.22.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunkban olyan – alapvetően - mozgásos játékokat mutatunk be, amelyet családi keretek között a kertben, erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, lekötik a gyerekeket és meg is mozgatják őket. Igyekszünk egyúttal a népi játékhagyományt is feleleveníteni! A sorozat elindításával egyben arra kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg tudásukat a Facebook-on, hadd tanuljunk mi is új játékokat!

→ Tovább