Jártamban, keltemben

Valami nagyon nincsen rendben

2014.09.15.

Az elmúlt hetekben a Balaton-felvidék várait jártam. Egyedül, vagy egy-két társammal bronzkori sáncokat,  eldugott, apró tatárjárás utáni váracskákat kutattunk fel, árkon-bokron, hegyen-völgyön át. Volt, amelyiket hat napig kerestünk, mire megtaláltuk.

A hetvenes évek végén a Régészeti Topográfiában írtak róla pár sort, meg hogy Csabrendektől délkeletre 2 km és Sümegtől szintén 2 km északkeletre egy gerincen... No, találd meg, ha tudod!? Akkoriban ez még hadititoknak számított. Még a terület erdésze sem tudta megmutatni. Sőt a 1:10.000-es tájfutó térkép sem  ábrázolta. Szóval, ilyen helyekre nem vihetek magammal nagy társaságot. Legfeljebb néhány magamfajta

elvetemült alakot!

 

Azért akadnak ilyenek! Mert a Várak a Börzsönyben és a Várak a Mátrában jelvényszerző túrák teljesítői azóta is rágják a fülemet, hogy melyik lesz a következő hegység, ahol hasonló sok élményt nyújtó pontgyűjtő mozgalmat szervezek? Hát ezért gyűjtöm az anyagot. Végzem esőben, szélben a terepbejárásokat. Jegyzetelek, mérek, fotózok, könyvtárakat bújok, idős emberek visszaemlékezéseit hallgatom, hogy aztán úgy tudjam leírni, hogy a térképet kevéssé ismerők is odataláljanak.

A minap a Káli-medencében, a Mindszentkálla melletti Kereki-domb sáncvárát jártam be. A Topográfia alig ír róla. A térképvázlat ugyanazzal a satírozással jelöli a sáncot, a sáncárkot, a felette lévő teraszt és az északi oldalon az egykori szőlőművelésből itt maradt kőtámfalat. Nem csoda, hogy nem egyezik a leírással. Fenn a csúcson európai minőségű ismertető tábla ír a környék kialakulásáról, de a sáncokról egy szót sem.

 

aug-1-2_123-2kk(1).jpg

 

A Hegyes-tű csúcsa 

 

Innen a medence keleti szélén álló Hegyes-tű felhagyott bazaltbányájába igyekeztem, ahol az elmúlt év óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park geológiai bemutatóközpontja működik. Hogy a csúcs körüli árpádkori kőfal romjairól nem írnak, azon már meg sem lepődök, de hogy a bemutatóközpont vezetője még a romok létezéséről sem tud, az már elgondolkoztató.

 

Pár nap múlva Tihanyba mentem. A Csúcs-hegyre vezető piros + jelzést lefestették, hogy helyette a tanösvény zöld „T” betűjét tegyék a helyébe. A várról persze itt sincs semmi. A legdurvább talán a félsziget északi oldalán az Ó-vári kilátó. Gyönyörű madártávlati rajz mutatja be a környék hegyeit, de hogy mindezt egy 3.500 éves, még ma is két és fél méter magas késő bronzkori földsáncról nézzük - semmi.

 

stitched_006-2kk.jpg

 

Csobáncon a hagyományőrző egylet állt a várkutatás élére

 

Úgy tűnik a várak, templomromok és egyéb kultúrtörténeti emlékek a nemzeti parkok mostohagyermekei. Mert nem csak itt, a Balaton mellett, de a Pilisben, Mátrában, Bükkben, Zemplénben is csak a geológiai, botanikai és zoológiai értékekről szólnak a tájékoztató táblák. Talán, a múzeumoknak volna a feladata? Csak hogy nekik az ásatásokra is vékonyan csordogál a támogatás. Ilyesmire végképp nem jut pénz.

 

Szigligeten a polgármester állt a várkutatás élére. Csobáncon a hagyományőrző egylet, Sümegen egy magánvállalkozó, de számos várban nincs ilyen civil kezdeményezés. Reziben és Tátikán évek óta áll a megkezdett feltárás. Feltehetőleg elfogyott a pénz.

 

Az előző rendszerben érthető volt történelmünk eltitkolása, meghamisítása, de a polgári kormánynak - remélhetőleg nem csak szavakban - fontos a sport, a mozgás és az ifjúság hazafias nevelése.

 

Nem értem! Ahová egyébként is tesznek ki táblát, nem kerülne még többletköltségbe sem, ha pár sorban ezekről is írnának.