Szép kilátás

Tenczer Gábor blogja

Vérkör a kánikulában

Tenczer Gábor 2019.06.21.

 Vér, verejték, könnyek: nyári okos-teljesítménytúra mazochistáknak a Vértesben.

 Ha számokban kellene kifejeznem, milyen volt a pénteki Vérkör teljesítménytúra, így írnám le: 1132. Avagy 77 km, 16 óra, 35 fok, 4 vízhólyag, 1000 szúnyog.

 

img_1596.jpg


A Vérkör az első magyarországi okos-teljesítménytúra, 2014-től teljesíthető. Nincsenek klasszikus szervezők, útkijelölés, bélyegzőpontok, pontőrök, csak hat darab, fára erősített QR-kód az erdőben. Ezeket kell leolvasni, így lehet bizonyítani, hogy az induló (szintidőn belül) teljesítette a túrát. Egyre több az ilyen túra, a tavalyi, hasonló jellegű Szénáskör után pedig ki akartam próbálni a nagy klasszikust: a Vérkört.

 

img_1605.jpg

 

A paraméterek alapján a Vérkör közepesen nehéz teljesítménytúrának tűnik a maga 77 kilométeres hosszával, 1600 méteres szintkülönbségével. A 18 órás szintidő már combosabb: a sikeres teljesítéshez több kell a 4 km/órás sebességnél. (Pontosan 4,27 km/óra.)

 

Péterrel már egy hete kinéztük a napot, pénteken értünk rá mind a ketten. Csütörtök este lehúztunk az oroszlányi Czermann panzióba, és másnap hajnali fél 5-kor nekivágtunk a túrának. A kiindulópont az oroszlányi sportcsarnok, ahol az ablakba van kitéve a kód.

 

A túra útvonala a Vértes hegységben vezet. Vértessomló, Csákvár és Gánt a három település, amin áthalad, a többi nagyrészt erdő, és valamennyi mező.

 

 

Csütörtök este a meteorológiai előrejelzést nézve volt bennem egy kis megingás, hogy kell-e nekem kánikulában teljesítménytúrázni, de aztán meggyőztem magam. A fő érv az volt, hogy már jártam a Vértesben, és nagyon jó, magas lombkoronájú bükkösökkel találkoztam, óriási árnyékos belső terekkel. Reméltem, hogy sok ilyen lesz az úton, és ebben nem is csalódtam.

 

Első kritikus pont: a harmat. Sajnos a korai indulás harmatos füvet jelent, a harmatos fű beázott terepfutó cipőt, a beázott terepfutó cipő pedig hosszútávon vízhólyagokat. Pótzoknival próbáltam kivédeni a problémát, de 9-ig nem száradt fel teljesen a harmat, ezért az első 25 km-t sajnos nedves zoknival kellett megtennem, Ez két szép vízhólyagot eredményezett a talpamon.

 

img_1594.jpg

Hajnali start Oroszlányban

 

Második kritikus pont: a szúnyogok. Sajnos szinte azon nyomban, ahogy a napos részekről beértünk az erdő hűsébe, tucatjával támadtak a szúnyogok. Nyilván ez nem mindig van így, de most valahogy nagyon erős volt a szúnyogsűrűség. Észrevettem amúgy, hogy sietős tempónál a kis vérszívók nem tudnak biztosan leszállni a bőrfelületre, ezért mentünk is rendesen, de az emelkedőknél duplán szívtunk, mert akkor meg folyamatosan csíptek, szúrtak, haraptak, dőlt a vér.

 

Harmadik kritikus pont: a hőség. Mint írtam, az erdőben nem volt vészes, de voltak hosszabb napos szakaszok, főleg Csákvár és Gánt környékén. Persze épp ott volt a legerősebb a nap, dél és délután 3 között. Csákvár után egy napos kaptatón megszédültem, és majdnem feladtam, de szerencsére jött az erdő, a hűvös, és a szúnyogok. Életre csipkelődtem.

 

img_1597.jpg

A Rockenbauer emlékfa

 

Negyedik kritikus pont: a verejték. A meleg miatt folyamatosan izzadtam. Ez főleg a lábfejemnél volt kellemetlen, mert az átizzadt zokni ugyanúgy viselkedik, mint az átázott zokni: jöttek a vízhólyagok. Az utolsó 25 kilométert végig izzó talpakkal kellett megtennem. Nem jó, de meg lehet feledkezni róluk, amíg el nem durrannak. A könnyek, ugye: sírt a talpam.

 

Ötödik kritikus pont: a víz. Egy másfél literes vízzsákkal indultam neki. Gántig (42 km) simán utána tudtam tölteni forrásokból, utcai vízcsapból, anélkül, hogy kifogyott volna. Gánton még egy fél literes palackot is megtöltöttem mellé, mert féltem hogy nem lesz több vizem a hátralevő 35 kilométerre. Csak később tudtam meg (nem olvastam a túra honlapját elég figyelmesen), hogy 53 km-nél van egy rejtett frissítőpont az erdőben, ahol mindig van víz és kóla. Ezért 65 km-nél, a kőhányáspusztai karos kútnál töltöttem újra, pedig az állítólag nem ivóvíz. Nem tudom, megkérdeztem egy helyi virágárust, ő azt mondta, ivóvíz, a szomjúság döntött. (Ha a virágoknak jó, nekem is jó.)

 

img_1601.jpg

Oázis a kánikulában: a Szép Ilonka-forrás

 

Hatodik kritikus pont: a térerő. A hat pontból háromnál edge-en volt a mobilnet. Ha siet az ember, akkor az elsőt még tolerálja, a másodiknál már ingerült, a harmadiknál pedig káromkodik. Oké, pár perc feltartott kezű térerőkutatás után megjött a visszaigazolás, de meleg volt, szúnyogok döngtek, és mentünk volna már tovább.

 

A túra végére eléggé megszenvedtünk. Péter kb tízszer elmondta, hogy neki még sose volt vízhólyag a talpán, de most tenyérnyi nőtt, és nem érti, mi ez. Én tepertem a szúnyogok elől, folyamatosan csapkodva őket, és csak néha eszméltem rá az izzó vízhólyagokra. A víz elég lett. Az ellátmányom a 16 óra alatt 3 sonkás szendvics, két energiaszelet, és egy zacskó diákcsemege volt, plusz egy kóla Gántban. Még maradt a zsákomban csoki és három energiagél.

 

img_1606.jpg

Valahol a Vértesben

 

Azt hittem, hogy a 16 órás teljesítés jó időnek számít, aztán megnéztem a 989 előttünk teljesítőt. Hmm, sereghajtónak jók vagyunk. Ezen a túrán tényleg sietni kell. Nézelődni nincs idő. Elmentünk a Rockenbauer-fa mellett, de kihagytuk a Vitányvárat, az Oroszlánkő várát, a Körtvélyesi-kilátót, több barlangot, pl az Ebijesztő-tető melletti Sárkánylyukat, meg még egy csomó dolgot.

 

De nem baj. Ez a menet nem erről szólt. Hanem arról, hogy tanuld meg: minden rosszban van valami jó. Dől a meleg, kiégnek a hajhagymák? Sebaj, legalább nincs szúnyog! Ja, hogy jönnek a szúnyogok, mint a kiéhezett piranha raj? Legalább árnyékban vagy, és nem lágyul az agyad! Kaptató van? Sima az út! Éles kőrögökben botladozol? De lejt a talaj! Harmatos a fű? Reggeli hűs idő van!

 

img_1608.jpg

Csákvár előtt

 

Nem vagyok mazochista, és a leibnizi optimizmus távol áll tőlem. A Vérkör kemény, szenvedős, főleg kánikulában. De amikor befejeztem, és fájdalomcsillapító pilsneremet kortyolgattam, azt mondtam rá, megérte, sőt: jó volt. Péter ekkor még az elsővízhólyag-traumával birkózott és a melegszendvics érdekelte legjobban a világon, de ezek meghaladása után egyetértett velem.

 

És ismerkedjetek meg Lovas Mátyással, az okos-teljesítménytúrázás feltalálójával:

 

A célban tapssal várt minket Lovas Mátyás, a Vérkör kitalálója és motorja. A taps és személyes gratuláció minden befutónak jár, sőt helyben meg lehet venni a teljesítéshez járó kitűzőt vagy érmet. Mivel Mátyás a QR-kódos okos-teljesítménytúra, ahogy ő nevezi, az instant túra feltalálója, beszélgettünk egy kicsit.

 

64346315_1288484241308294_6137751438442364928_n.jpg

Megkopva bár, de törve nem - Fotó: Lovas Mátyás

 

Elmondta, hogy már 2012-ben szeretett volna egy olyan túrát létrehozni, ami bármikor teljesíthető. Akkor még nem tudta, hogy technikailag hogyan lehetne kivitelezni. Először bélyegzős megoldásban gondolkodott, aztán jött az okostelefonos ötlet. Látott egyszer egy bringás újságban egy alpesi útvonalat ami bármikor teljesíthető (valószínűleg az Alpok-Adrai lehetett). De ott papírt és szúróbélyegzőt használtak. Talán A Kör volt még a Vérkör előtt hasonló túra itthon. De ott pedig a GPS nyomkövetőt kell cipelni a rajtban átadni a célban visszavenni. És előre be kell jelentkezni 10 nappal az indulás előtt.

 

A VérKörnél semmi ilyesmire nincs szükség. Regisztrálsz, nevezel és 1 perc múlva már indulsz is. A QR kódos, mobilos megoldást én találtam ki, én hoztam létre (informatikus vagyok). Tudomásom szerint előtte senki nem csinált ilyet az univerzumban!

- mondta.

 

Azóta több mint tíz QR-kódos, a Vérkör ötletén alapuló túra született. Mátyás biztos abban, hogy nagyon el fog terjedni az a mód. Nem fogják teljesen kiszorítani a teljesítménytúrákat hanem mellettük fognak létezni. Szép lassan egyre nagyobb szeletet fognak kivágni a képzeletbeli TT tortából.

 

Feltűnő, hogy a normál teljesítménytúrákhoz képest elég nagy (30% körüli) a sikertelen teljesítések jelentős aránya. Ezt Mátyás három dologra vezeti vissza:

 

  1. kitáblázás, szalagok hiányában több a tájékozódási probléma,
  2. mivel az indulók egyedül vagy kis csoportban mennek, könnyebb feladni. Nincs más a pályán aki segítene, "húzná" a teljesítőket
  3. nem mindig megfelelő az erőnlét

 

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!