Szép kilátás

Tenczer Gábor blogja

Történelem alulnézetből: úri rottyantósok a kéktúrán

Tenczer Gábor 2019.08.06.

Mindegy, hogy remeték koptatták vagy nagy hadvezérek, egy a közös bennük: mai szemmel irtó kényelmetlennek tűnnek.

A Kéktúrát járva számos magyar várba vetődik el a túrázó. Nem mondom, hogy a részben rekonstruált várak legérdekesebb részét a budik teszik ki, de árulkodnak az adott kor szokásairól. Mivel keletről, Hollóháza felől indultunk el anno a Kéktúra útvonalán, a regéci várban futottunk bele az első mellékhelyiségbe. (Füzér várában is lehet, hogy van egy mívesen felújított darab, de amikor ott jártunk, még nem fejeződött be a várrekonstrukció.)


Regéc várának egy puritán, református egyszerűségű, tiszta vonalú helyiségében, vasalt tölgyfaajtó mögött húzódik meg a leginkább utazóládára hasonlító ürítő-trón. Bár ma sokan örülnének, ha ilyen tágas lenne a vécéjük, a vár méretei után, kívülről nézve kissé szűkösnek tűnik a hely, még ha ezt az érzést jelentősen csökkenti is a hátsó ablakból bő fényben fürdő, világos falak látványa. Ebben a fényben simán el lehetett böngészni a kalendáriomot a dolgok intézése közben.

 

regec_1.jpg

 

A vár leghíresebb lakója, II. Rákóczi Ferenc is itt koptathatta a vécédeszkát ifjúkorában. Anyja, Zrínyi Ilona 1677-ben érkezett gyermekeivel Regécre, ahol a kis Ferenc megszerezte meg latin tudásának alapjait és megismerkedett hazája történelmével. Természetesen a tanuláshoz volt külön szobája vagy terme, csak azért mondom, nehogy valaki azt higgye, hogy a reteráton kellett művelnie az elméjét.

 

Tematikus sétánk következő állomása a Mátraverebély utáni Szentkút zarándokhely, ahol mai kegytemplom fölötti hegyoldalon ásítanak a remetebarlangok. A barlanglakásokban az 1200-as évektől kezdve laktak remeték, az utolsó képviselőjük, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg. Ő még nyilván használta a szélső barlanglakás kősloziját, amin egyébként így, az évszázadok távlatából is látszik, hogy egy jól megkonstruált-megfaragott illemhely.

 

img_1674.jpg

 

A gömbölyűre koptatott (igaz ebben az erózónak is jelentős szerepe volt) homokkő trónus nyáron valószínűleg kényelmesebb volt, mint sok, fából készült, szálkás társa, télen viszont nem sokáig üldögélhettek rajta a barátok. A budit korrekt elvezetőrendszerrel tervezték, valószínűleg vödör vizes öblítőrendszerrel működhetett, a sziklafal mögé (vagy még tovább) vezetve az excrementumot. A szellőzésre nem lehetett panasz, lévén a mellékhelyiség egyik oldala teljesen nyitott, és a remete dolgának intézése közben a madarak énekét hallgatva gyönyörködhetett a természetben és kilátásban.

 

A nagyvázsonyi várban találkoztunk a következő úri toalettel. A pokol felszüremlő fényeit idéző vécényílás a rücskös fallal kissé túldramatizált panoptikumjelleget kölcsönös a vári klotyónak. A malomkő vastagságú vécédeszka szilárd alapot nyújthatott a legvadabb hascsikarás vagy diarrhoea idején is, de jól meg kellett konstruálni, hiszen Kinizsi Pál roppant hátsóját (is) kellett bírnia.

 

nagyvazsony2.jpg

 

A balról beömlő fény árnyékában diszkréten rejtőzik a kerek, vastag buditető, aminek emelgetéséhez szintén kellett a férfierő. A másik sarokban pihenő kődarabok merész képzettársításra késztethetik a fantáziagazdag látogatókat, de valószínűleg csak fal kiesett darabjai. Felhívnám még a figyelmet a deszka alatti íves betekintőre is, amin keresztül a hajlékonyabb hátú várlakók előre hajolva, a lábuk között megvizsgálhatták nagydolguk eredményét.

 

Szigliget bohém, délvidéki hangulatához most kicsit nehezen illeszkedik a vár külső fala mellett álló, tető nélküli, szinte klasszicista budimonstrum. Széles terebélyessége miatt első ránézésre inkább egy kopott, ósdi íróasztalnak nézné az ember, esetleg esetlenül összerótt lócának, de a lik a tetején árulkodó: ez bizony egy vécé. Méghozzá valószínűleg nyári vécé, hiszen télen azért ezen a magaslaton kemény szelek fújdogálhatnak.

 

szigliget.jpg

 

A kétfunkciós, külső pihenőpadként is működő rötyit a megkapó, már már rusztikus egyszerűség jellemzi. Semmi hivalkodás, semmi úri szeszély, hiszen végül is a természet egyik legősibb, legalapvetőbb tevékenységét végezték a rajta ülők. Hirtelen viharban, villámcsapkodásban kicsit nehéz lehetett pottyantani ezen a helyen, de mindenért kárpótolhatta a használókat jó időben a kiváló panoráma és kellemesen lengedező szellő.

 

Hogy kilegyen a kerek ötös szám, valamint hogy a mai korszellem is betükröződjön valahogy a cikkbe, betettem ezt a gyöngyszemet a piliscsabai, Kálvária utcai kocsma vécéjéből, ami nem történelmi hangulatával, vagy építési stílusával érdemelte ki a figyelmet, hanem finoman cizellált, bár némileg vajákosnak tűnő egészségügyi tájékoztató cédulájával, valamint Ide köpjetek! feliratú motivációs céltáblájával égette be magát örökre a retinámba.

 

piliscsaba.jpg

 

Ha tudsz még hasonló mellékhelyiségeket, vagy van fotód róluk, nyomasd őket kommentben! Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!