Túraajánlat

A Kis-Balatontól a Hortobágyig – ezek voltak a kedvenc ökotúráink 2020-ban

A Turista Magazinban idén nyáron indítottuk el Ökotúra rovatunkat, amelyben hónapról hónapra ellátogattunk egy-egy nemzeti parkba. Az elmúlt fél évben jártunk többek között Szarvason, a szegedi Fehér-tónál és az ország tetején is. Év végi visszatekintésünkben felvillantjuk a legérdekesebb látnivalókat.

Szöveg:
2020. december 24.

A Turista Magazinban idén nyáron indítottuk el Ökotúra rovatunkat, amelyben hónapról hónapra ellátogattunk egy-egy nemzeti parkba. Az elmúlt fél évben jártunk többek között Szarvason, a szegedi Fehér-tónál és az ország tetején is. Év végi visszatekintésünkben felvillantjuk a legérdekesebb látnivalókat.

Rovatunk első cikkét egy tikkasztó nyári napon készítettük Gulyás Attila fotós kollégámmal a Kis-Balatonnál. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival ellátogattunk a fokozottan védett Diás-szigetre, ahol évtizedekkel korábban Fekete István író is többször megfordult itt és ihletet merített regényeihez. Jártunk a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban, ahol nemcsak bivalyokat láttunk, de mellettük a fűben ürgék szaladgáltak, mögöttük pedig ráadásként még egy gyurgyalagtelep lakóiban is gyönyörködhettünk.

Következő utunk a Békés megyei Szarvasra vezetett, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság központjába. Ha itt járok, mindig elképedek, hogy mennyi látnivaló van errefelé. Mi is kimaxoltuk az itt töltött napot, bringáztunk a város határában húzódó Bika-zugban, kenuval bejártuk a Holt-Köröst, vidrát láttunk a Hármas-Körös mellett kialakított Halásztelki tanösvényen és még a Békésszentandrási Duzzasztónál is jártunk.

Kora ősszel a hortobágyi madárparadicsomban töltöttünk egy napot, bár akkor még darvak nem voltak, elképesztően sok madarat láttunk. Alig fél óra alatt több mint húsz madárfajt számoltam össze, sok más mellett nyári ludakat, nagy és kis kócsagokat, füstös cankókat, fattyúszerkőket. Jártunk a Hortobágyi Vadasparkban is, s ha maradéktalanul nem is lehet visszapörgetni az idő kerekét, azért itt tettünk egy képzeletbeli időutazást, keselyűkkel, pelikánokkal és vadlovakkal.

Novemberben meg sem álltunk az ország legmagasabb pontjáig, ahol a Kékes számomra eddig ismeretlen, vadregényes arcát mutatta meg. A Kékestetőről induló kilenc kilométeres tanösvény bejárása során nemcsak a hegy jégkorszakban kialakult formakincsét ismerhettük meg, de különleges élővilágát is, és olyan izgalmas helyeket érintettünk, mint a Sas-kő sziklaorma, a mind nevében, mind hangulatában a Gyűrűk Urát idéző Sötét-lápa vagy a mesebeli Pisztrángos-tó.

Az évet az ország déli részén, a szegedi Fehér-tónál zártuk, amely a pocsék novemberi időjárás ellenére is szuper madarászélményt tartogatott számunkra. Rétisasokat, kanalasgémeket, amelyekről azt hittem, novemberben már rég a telelőterületeken vannak, de itt láttam életem eddigi legnépesebb gulipáncsapatát is. A darvak, pedig lévén az egyik legkedvesebb madárfajom, mindig elbűvölnek. Esti behúzásuk az ősz egyik legszebb természeti eseménye, amit szerintem egyszer mindenkinek látnia kellene.

Ráadásként pedig szeretnék még egy idei élményt megosztani, ami bár nem a nyomtatott magazinban jelent meg, de mégis ide illik. December első napján jártam Tatán, ahol életemben először láttam a vadludak esti behúzását. Szavakkal nem lehet igazán visszaadni azt az élményt, amikor több tízezer vadlúd szinte egyszerre száll be éjszakázni a tatai Öreg-tóra. Még szerencse, hogy fotós kolléganőm, Pálvölgyi Krisztina is ott járt, és megörökítette mindezt. Nem túlzás, valódi csoda történik ilyenkor Tatán, a város kellős közepén.

Hogy jövőre hol folytatjuk, az egyelőre még legyen meglepetés. De folytatjuk, mert Magyarország tele van természeti kincsekkel, amelyeket szeretnénk megmutatni.

Cikkajánló