Tudástár

A leghíresebb bihargó - A bihari turizmus atyja

Mikor a természetjárást sokan még inkább afféle furcsa hóbortnak tartották, Czárán Gyula már megszállottan kutatta a bihari hegyeket. Barlangokat tárt fel, turistautakat épített, könyveket írt, túrákat vezetett és sok-sok emberrel ismertette meg ezt gyönyörű vidéket.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Czárán Gyula Alapítvány
2015. május 17.

Mikor a természetjárást sokan még inkább afféle furcsa hóbortnak tartották, Czárán Gyula már megszállottan kutatta a bihari hegyeket. Barlangokat tárt fel, turistautakat épített, könyveket írt, túrákat vezetett és sok-sok emberrel ismertette meg ezt gyönyörű vidéket.

Czárán Gyula magyar nemességet nyert örmény kereskedő családban született 1847. augusztus 23-án. Mérnöknek készült, jogásznak tanult Bécsben, de élete értelmét végül a Bihar-hegységben találta meg. 1871-ben felfüggesztette jogi tanulmányait, és apja betegsége miatt hazatért az Arad megyei seprősi birtokra. És ez fordulópontot jelentett életében.

 

A természet megszállottja


eke_czaranportre.jpg
A gazdálkodáshoz nem sok kedve volt, és kezdetben nem igazán találta a helyét otthon. Kedvet leginkább csak a zenében, a könyvekben és a kirándulásokban talált. Egy könyv különösen nagy hatással volt rá. Hunfalvy János 1864-ben megjelent, a Magyar birodalom természeti viszonyainak leírása című munkájának nyomán látogatott el a Belényes közelében található Mézgedi-cseppkőbarlangba. A barlangot akkoriban leginkább csak a környékbeli pásztorok használták. Ő volt az első, aki kutatásba kezdett itt, majd járhatóvá tette és jelzésekkel látta el a barlang járatait. 1890-ben, édesapja halála után a Béli-hegység lábánál fekvő fürdőtelepen, Menyházán bérelt ki egy villát, és ettől kezdve ideje nagy részét a természetben töltötte, s életét egyre inkább a környék feltárásának és másokkal való megismertetésének szentelte. Hogy hiányosnak érzett geológiai tudását bővítse, 45 éves korában, beiratkozott a selmecbányai erdészeti és bányászati főiskolára.

 

„Ekkor már megérett benne az eszme, hogy hátralévő idejét a természetkutatásnak szenteli... Egész lényét úgy vonzotta a természet, mint nap a rendszerébe tartozó égitesteket.” Záray Jenő: Természetjárás apostola

 

„Galbena fejedelme”


Czárán Gyula a Bihar-hegység számos természeti kincséhez épített ki turistautakat, és sok látnivalót ma is az általa adott néven ismerünk. Feltárta többek között a Meleg-Szamos forrásvidékét, a Szamos-bazárban utakat, hidakat, a barlangokba lejárókat építtetett. Az itt található változatos természeti szépségek egy keleti bazár tarkaságát juttatták eszébe, innen az elnevezés.

 

„Ne tessék visszariadni a névtől, ez olyan bazár, ahol nem zsarolnak meg senkit, itt nem árulnak semmit pénzért, mindent ingyen élvezünk...”

 

Később feltárta és utakkal látta el a Fekete-Körös mellékfolyójának, a Galbenának felső medencéjét, majd utat épített a Csodavárhoz is, melynek elnevezése szintén tőle származik. Többször járt Mócvidéken is, ahol a hegyekben élő, babonás mócok kezdetben többször is megkergették, és kutyákat eresztettek rá. Később azonban megismerték és megkedvelték Czáránt, aki sok hasznos dolgot tanult meg tőlük. 

 

Ajánlott olvasnivalók
Czárán Gyula: Kalauz a biharfüredi kirándulásokra
Záray János: A természetjárás apostola
Czárán Gyula háza naplója (Szerk. Egri Ferenc)

Első cikkét is erről a vidékről írta, 1900-ban, Utivázlatok Moczopotámiából címmel. Záray így ír a mócokkal való ismerkedés időszakáról: „Eleinte Czáránnak sok baja volt velük. Sehogysem tudták megérteni, mit keres folyton a hegyek között. No meg Czáránnak nem volt valami bizalmat keltő külseje. Piros posztóingje (mely akkor jött divatba a tornászoknál, sportolóknál, s így a természetjáróknál is), sárga bőrmellénye, erőstalpú szöges cipője, faragott hegymászó botja, a természetben való állandó tartózkodástól és a naptól erősen megbarnult arca, torzonborz bajusza és szakálla és az a szokása, hogy menetközben lépéseit morogva számolta, első megjelenésére egyenesen ijesztővé tették külsejét. Nem is csoda, hogy „priculici”-nak (hegyi rossz szellemnek) gondolták.”

 

1_galbina_hotel.jpg

 

Persze, a természetjárás hajnalán a turistákra még sokan furcsa szemmel néztek. Egyszer Verespatakon Czáránt és plébános barátját még a csendőrök is bekísérték, mert gyanúsnak találták őket. Később így beszélt erről: „Ha a lelkét is kiteszi, el nem hiszi neki semmi emberfia, hogy lehetséges legyen: hegyet mászni, fáradni azért, hogy egy vízesést, barlangot, vagy effélét meglásson. Ez nem lehet, ilyen bolond ember nincsen... legvalószínűbb, hogy az ördöggel cimborál, s annak segítségével akar kincset találni... A turistaság, a természetkedvelés itt csak nevetséges hóbort, a civilizációnak egy kinövése, a turista szánalomra méltó bolond, egy csakhogy éppen nem közveszélyes elmebeteg, kit nyavalyája nem enged pihenni s űz erre-arra a világban".

 

A szegények jótevője


Czárán sok időt töltött Biharfüreden, a környék túráit a Kalauz a biharfüredi kirándulásokra című könyve ismerteti. A turistautak kiépítése mellett a helyieket is megpróbálta ösztönözni és bevonni a turizmusba. Pénzt adott kölcsön a biharfüredieknek, hogy azok lovakat vehessenek, és így tudják a fürdővendégeket szállítani. Czáránt a szegények jótevőjeként is ismerték, aki Menyházán karácsonyfával és ajándékokkal kedveskedett a rászorulóknak. Szerény ember volt, tudásával sosem kérkedett. Zenei tehetségéről például közeli ismerősei sem tudtak sokáig semmit, pedig zongorán, cimbalmon, citerán és okarinán is tudott játszani.

 

20_szamosbazar-kirandulok_1905.jpg

 

Czárán nem csak könyvei és cikkei segítségével kalauzolta a természetjárókat, de maga is sok túrát vezetett, gyalogosan és lóháton egyaránt. A résztvevők beszámolóiból kiderül, hogy mindezt nagy alapossággal tette, figyelme minden részeltre kiterjedt. Dr. Ruzitska Béla vegyészprofesszor, akinek hála, számos archív felvétel is fennmaradt Czárán túráiról, így emlékezik: „Mert Czárán Gyula minden társas kirándulását előre gondosan elrendezte, útitervet készített, időbeosztást állapított meg, lovakat, csomaghordókat fogadott, élelemről, italról és minden egyéb szükségesről gondoskodott, sőt a legtöbb esetben turista társai korai felébresztését is maga személyesen végezte. Mindezeknél fogva bátran elmondhatjuk, hogy Czárán Gyulával társas kirándulást tenni, valóságos gyönyör volt.” 

 

A Bihar-lépés
Czárán a biharfüredi kirándulások leírásánál egy sajátos mértékegységet használt. „Menetidők meghatározásánál egész lassú tempo, az u.n. Bihar-lépés van alapul véve, melyben minden lépésnél kipihenhetni az ezen lépés megtételére fordított fáradságot. Egy percz alatt felfelé, ha nagyon merő az emelkedés,40-50, ha menedékesebb, 60-70, ha simább helyen, 80-100, - lefelé 100-110 lépés.” Czárán Gyula: Kalauz a biharfüredi kirándulásokra
 
 

  

Láss, ne csak nézz!
Czárán túraleírásaiban részletes instrukciókkal látta el a turistákat. „Szép kilátó pontoknál nagyon czélszerü, derékban egész oldalt hajolva is megnézni a panorámát, a fejnek oly állást adva, hogy a két szemet összekötő vonal ne vízszintesen, hanem függőlegest képezzen: a kép bája ezzel többnyire fokozódik, s néha szinte tündéries zománczot nyer eképpen a táj.”
Czárán Gyula: Kalauz a biharfüredi kirándulásokra
 
 

 

 

Megjelent a Turista Magazin 2014 májusi számában.

 

 

Cikkajánló