Hírek

A NEOWISE-üstökös tündököl július legszebb asztrofotóján

Mi mást ábrázolhatna július hónap legszebb asztrofotója, ha nem a C/2020 F3 (NEOWISE) elnevezésű üstököst, amely az idei év legjelentősebb csillagászati jelensége volt. De hogy a rengeteg üstökösfotó közül miért pont ezt emelték ki legjobbként, azt cikkünkből megtudhatod.

Szerző:
TM
Magyar Asztrofotósok Egyesülete
Fotó:
Kiss Péter
2020. augusztus 14.

Mi mást ábrázolhatna július hónap legszebb asztrofotója, ha nem a C/2020 F3 (NEOWISE) elnevezésű üstököst, amely az idei év legjelentősebb csillagászati jelensége volt. De hogy a rengeteg üstökösfotó közül miért pont ezt emelték ki legjobbként, azt cikkünkből megtudhatod.

Ha 2020 júliusa, akkor NEOWISE-üstökös. Minden erről szólt, pedig ebben a hónapban egy másik látványos jelenséget is megfigyelhettek az éjszakai égbolt szerelmesei, ez pedig nem más, mint az NLC. A magyarul világító felhőkként ismert jelenség már önmagában is pazar vizuális élményeket nyújtott, az üstökös szabad szemmel való észlelhetősége pedig csak hab volt a tortán. Nem csoda, ha sokak a kettőt együtt is megörökítették. Korábban készült galériánkban, amelyben szebbnél-szebb a NEOWISE-üstökösről készült képet láthattok hazai asztro- és hobbifotósoktól, több ilyen dupla képi élményt nyújtó fotóval is találkozhattok.

De térjünk át cikkünk főszereplőjére, a Magyar Asztrofotósok Egyesülete által kiválasztott legszebb asztroképre, amelyet Kiss Péter készített. Az egyesület 13 tagú szakmai zsűrije olyan képet keresett, amelyen elemi erővel, teljes kozmikus pompájában, a legfinomabb részleteivel láthatjuk ezt a ritka égi jelenséget, Péter felvétele pedig épp ilyen. Nyoma sincs a földi légkör zavaró hatásainak, a városok fényszennyezésének, egyáltalán az ember jelenlétének, mintha csak az űrből készült volna a kép.

Kiss Péter fotóján gyönyörűen rajzolódik ki az üstökös kiterjedtebb, fényesebb és görbülő vonalú porcsóvája és a sokkal nehezebben megfigyelhető, kékes és egyenes ioncsóvája is. A kép pikantériája, hogy talán el sem készült volna, ha Pétert nem motiválja be az interneten megjelenő NEOWISE-ról készült sok fotó. Ugyanis alacsony égi pozíciója miatt úgy gondolta, úgysem lehet normálisan lefotózni. De aztán egyre jobban javult az üstökös láthatósága, az amatőr és profi képek pedig özönlöttek, így végül ő is beadta a derekát, és nekiállt az üstökösvadászatnak.

A kezdeti sikertelen próbálkozásokat szerencsére egy ideális légköri viszonyú, sikeres este követett.

„Kinéztem egy ígéretes helyszínt, a hollókői várat. Gondoltam, milyen jó kis kompozíció lesz az üstökössel. Ez az este azonban kudarcba fulladt, mivel olyan rosszak voltak a légköri viszonyok, hogy szabad szemmel egyáltalán nem lehetett látni, fényképezőgéppel pedig a vártnál sokkal gyengébb képet kaptam. Aztán július 20-án hétfőn páran lementünk fotózni Belecskára (a Magyar Asztrofotósok Egyesületének sötét egű észlelőhelyére). Nem igazán volt biztató az előrejelzés, amikor megérkeztem, még fátylas volt az ég. De amint végeztem a felszerelésem összeállításával kitisztult az idő és megláttam az üstököst és a csóváját szabad szemmel. Olyan tiszta és sötét volt az égbolt, hogy vétek lett volna kihagyni e lehetőséget.”

Ahhoz, hogy Péter ilyen szép, részletgazdag és látványos eredményt érjen el, a profi mélyég-fotós technikát kellett bevetnie. Ilyenkor van, hogy több száz kép készül a kiszemelt objektumról, és a képsorozat egy speciális módon végrehajtott összegezése után jön létre az egy képes végeredmény.

„Feltettem a 135 mm-es Samyang objektívet az állványra, ami követte az égbolt látszólagos elmozdulását majd a kompozíció és a fókusz beállítása után már indítottam is az expókat a Canon fényképezőgépemmel. Figyelembe véve az üstökös saját mozgását 30 másodperces expozíciót választottam ISO 1600-as érzékenység mellett. Jelen esetben a készíthető képek számát az üstökös égi magassága határozta meg, ugyanis kb. egy óra alatt az égbolt elfordulása miatt olyan sokat ment le, hogy már a fák lombjával került egy magasságba. Végül 84 darab jó minőségű nyers kép készült. A nagy kihívást e képsorozat feldolgozása adta. A mélyég-objektumokkal szemben az üstökös gyorsan mozog a csillagokhoz képest, minden felvételen látszik, hogy egy picit továbbment a saját pályáján. Ez az elmozdulás szabad szemmel is megfigyelhető két egymás utáni éjszakán. A képek összegzését ez a mozgás megnehezíti, mert nem a szokásos módon, a csillagok lesznek a referencia pontok, hanem az üstökös, amely minden képen máshol van. A problémára persze van megoldás, de a megszokott megközelítés nem adott ízléses végeredményt, ezért azt módosítani kellett nem kevés kísérletezés és belefektetett idő árán. Végül sikerült tetszetős, tiszta végeredményt elérni a Belecskán készült nyersanyagból.”


Cikkajánló