Hírek

Amitől a zebrapintyek és a párzó tücskök egyaránt „elveszítik” a fejüket…

Két frissen megjelent tanulmány is foglalkozik azzal, hogyan befolyásolja az állatok életét az emberi eredetű zajszennyezés. Tényleg elegendő a növekvő forgalom zaja ahhoz, hogy a gyengébb tücskök többször párosodjanak, míg az erősebbek hiába strapálják magukat? És mi a helyzet a pintyeknél? Cikkünkből kiderül.

Szerző:
Joó Annamária
Somogyvári D. György
Fotó:
Adobe Stock
2021. február 4.

Két frissen megjelent tanulmány is foglalkozik azzal, hogyan befolyásolja az állatok életét az emberi eredetű zajszennyezés. Tényleg elegendő a növekvő forgalom zaja ahhoz, hogy a gyengébb tücskök többször párosodjanak, míg az erősebbek hiába strapálják magukat? És mi a helyzet a pintyeknél? Cikkünkből kiderül.

Egy, a napokban megjelent két tanulmány szerint az autóutak zajszennyező hatása „butítóan” hat a zebrapintyek problémamegoldó képességére, és teljesen megzavarja a tücskök párosodási szokásait, melyet az evolúció során kifejlesztettek maguknak.

„A közelükben elhúzó autók zaja elegendő arra, hogy elnyomja az énekesmadarak kognitív, azaz felismerő, megismerő képességét” – állítja Christopher Templeton, az Oregon Pacific Egyetem biológusa, a tanulmány vezető szerzője. „Ez pedig jelentős hatással van arra, miként lesznek képesek megbirkózni az élet egyéb kihívásaival”.

A szerzők szerint tanulmányuk az első ezen a téren, mely részletesen dolgozza fel a zajszennyezés káros hatását az élőlények kognitív képességére. Ez a képesség pedig azért fontos, mert feltétlenül szükséges a táplálék felkutatásához, hozzáférhetőségének felismeréséhez.

Számos bizonyíték tanúsítja, hogy a közlekedés világszerte növekedő zaja súlyos károsító hatást gyakorol az állatvilágra, megszakítja az élet fenntartásához szükséges kommunikációs láncolatot, az egyedek könnyebben esnek zsákmányul, nehezebben találnak rá az ellenkező nemre a párzási időszakban.

A kísérlet során az erős forgalmi zajnak kitett, máskülönben intelligens zebrapintyeknek (Taeniopygia guttata) kétszer annyi időre volt szükségük, hogy ismét emlékezzenek az elrejtett élelem helyszínére, vagy hogy lehúzzák a papírlapot az ízletes csemegét tároló csészéről, mint csendesebb környezetben. A kontrollcsapat pintyei, természetes zajháttérrel körülvéve, fele annyi idő alatt oldottak meg minden problémát.

Ami számunkra, emberekre figyelmeztető jel is lehet, Templeton professzor szerint, hogy a kisgyerekekkel folytatott zajkísérletek hasonló eredményeket hoznak!

A fenti tanulmánnyal egy időben a Behavioral Ecology nevű kiadvány is publikált egy cikket, amely a zajszennyezés hatását vizsgálta a világszerte elterjedt kétfoltú tücsök (Gryllus bimaculatus) párválasztási szokásaira.

A válogatós nőstény meg tudja állapítani a hím dalának minőségéből annak génpotenciálját, vagyis amelyik „szebben”, erősebben, hangosabban és tisztábban muzsikál, annak életképesebbek lesznek az utódai.

Az állatvilág többségével ellentétben tücsökéknél a nőstény „hágja” meg a kiválasztott hímet, s amint eggyel végzett, máris keresi a következő vonzóbb kvalitású csábítót.

Az evolúció során fejlődött ki ez a szaporodási szokás: minél több jó minőségű gén keveredik össze, annál biztosabb lesz a születendő utódok életképessége.

A kísérlet során átmenetileg „letiltották” a hímek muzsikáló szerveit, vagyis nem tudták összedörzsölni a szárnyaikat tetszés szerint. Így némák maradtak. Hangrögzítővel előre felvett magas és alacsony minőségű tücsökmuzsikát játszottak le a gyülekező nőstényeknek, mégpedig három fázisban: egyszer „tiszta” mesterséges zaj hátterében, majd erős forgalmi zaj közepette, végül mindenféle háttérzaj nélkül.

A nőstényeknek kétszer annyi időbe telt, mire fel tudtak kapaszkodni a hímek hátára, amikor „tiszta” vagy forgalmi zaj hallatszott körülöttük, maga az aktus csupán 70% és 90% között volt sikeres, s mindamellett nem tudták megkülönböztetni a gyenge és az erősebb, vonzóbb hímeket egymástól, ezért találomra választottak párt maguknak, ezáltal gyengítve az utódok lehetséges génállományát is.

Adam Bent zoológus professzor, a Camridge Egyetemen lezajlott kísérlet vezetője szerint, ezzel bebizonyították, hogy ennél a tücsökfajnál az erős zajszennyezés tulajdonképpen megszakítja az évmilliók alatt kialakult természetes evolúciós folyamatot.

Korábbi kutatások demonstrálták már, hogy az emberi eredetű zajszennyezés kedvezőtlenül befolyásolja a gerincesek – ideértve az emlősök, madarak, kétéltűek, a hüllők és a halak – szaporodását és utódaik túlélő képességét. „Ám a rovarokra ezen a téren eddig még nem igen gondoltak” – tette hozzá Bent professzor.

Forrás: theguardian.com, france24.com

Cikkajánló