Az Alacsony-Tátra kétezresein

Az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) hosszú, magas sáncként húzódik a legsűrűbb hegyvidéki szakasz részeként az Északnyugati-Kárpátok központjában. A hegység nyugati része gyephavasi hátakban tetőző magashegyi vonulat, amelyet északról és délről hosszú völgyek és oldalgerincek kiterjedt erdős vadonja keretez. Azonban a legmagasabb csúcsokra épített Jasná sícentrumba felvonózva tehetünk olyan körtúrát is, ami az erdőhatár pereméig ereszkedik csupán, így felülről tárja elénk a fenyvesekben és mészkőszirtekben dúskáló kárpáti tájképet.

Ezen a túrán az északról (a Deményfalvi-völgy felől) és délről (Trangoška vagy Srdiečko felől) is elérhető Jasnától indulva fedezzük fel a hegység két legmagasabb csúcsát, a Chopokot és a Gyömbért (Ďumbier), majd útba ejtjük a Chata M. R. Štefánika (menedékház) épületét, ahonnan evés-ivás után fordulunk rá a túra megerőltető szakaszára. Eleinte a Gyömbér oldalában, az erdőhatáron gyalogolunk, végül kíméletlenül meredek emelkedőn kapaszkodunk fel az Alacsony-Tátra harmadik kétezrese, a Deres (Dereše) csúcsára.

Séta az erdőhatár fölött

A Jasná sícentrum tetejére érkezve, a Rotunda épületéből kilépve tulajdonképpen elég sivár táj tárul fel: síliftek és oszlopaik egy viszonylag kietlen, kőtengerekkel behintett terepen, no meg a sípályák között megszokott, sivár szállítóutak a lejtőn. És persze a Chopok óriási kőrakásnak tetsző, a jégkorszakban felaprózódott sziklatakaróba burkolózó csúcsa. Tövében pedig ott áll a kicsiny és visszafogott Kő menedékház (Kamenná chata), amely eredetileg a felvonót építő munkások szállása volt, ma pedig modernné formált turistaház panorámás étkezővel.

Mellőle érdemes felszaladni a 2024 m magas Chopokra, és a kőtengeren egyensúlyozva körbenézni a Kárpátok központjából. Ugyanis az Északnyugati-Kárpátok nagy részét belátni innen, északon a Tátra-vidéktől a Beszkidekig, délen hazánk erdős középhegységeiig terjed a panoráma. Visszaereszkedve kelet felé vezet a gerinctúra a piros jelzésen, amely Szlovákia „Kéktúrája”, a szlovák nemzeti felkelés (SNP) tematikája mentén kialakított vándorút része, és a Duklai-hágótól egészen Pozsonyig (pontosabban Dévényig) tart.

Szinte abszurd mértékben rendezett sziklajárdát taposunk: a köves ösvényeket emberfeletti, mégis önkéntes munkával építették egyetemisták 1964-től négy évtizeden át. A munkát nyaranként, csákánnyal és feszítőrúddal végezték, az előre kiválogatott tömböket az elegyengetett aljzatba forgatták, végül a réseket kitömték kaviccsal. A viszontagságos munka két célt szolgált: a tömeges igénybevétel okozta erózió, valamint a balesetek megelőzését. És kényelmes is haladni a turistaúton, amely enyhe hullámzással, nagyrészt dél irányú panorámával vezet a főcsúcs, a Gyömbér (Ďumbier) alá.

A 2045 m-es, lapos és kőtengerrel fedett Gyömbérre enyhén emelkedő ösvény kunkorodik föl. A hegy észak felé meredek falként törik le, de a jég munkája nem csak az aszimmetrikus alakban, hanem a völgyfőkön is nyomot hagyott: széles, öblös mélyületek vezetik a tekintetet az északi peremeken emelkedő, fenyveses mészkőszirtek felé, amelyek mögött már a Tátra-vidék sziklás csúcsai emelkednek. De látszik a Kis-Fátra és a Kócs-hegység is a Beszkidek előterében, délen pedig a korábban megszokott panorámában gyönyörködhetünk. A Gyömbér csúcsán egyébként 1902-től masszív menedékház is állt (a Magyarországi Kárpát Egyesület jóvoltából), ám ez az I. világháború alatt elpusztult.

Az elágazásba visszatérve már csak egy rövid ereszkedés következik a méretes tömbökből kirakott kőjárdán, mielőtt a Chata M. R. Štefánika (menedékház) épülete mellé érkezünk. A menedékház panorámás terasszal és hangulatos étteremmel várja a túrázókat, és 48 főnek biztosít szállást éjszakára. Az épületet az Gyömbér csúcsán elpusztult ház pótlására emelték 1924 és 1928 között, és eleinte a munkások voltak a személyzet is. Neve Milan Rastislav Štefániknak állít emléket, aki főleg asztronómiával foglalkozó tudós, az I. világháborúban tábornok és Csehszlovákia létrehozásának fontos alakja volt.

Kétezresek alulnézetből

A pihenő után a piros jelzésen indulunk vissza, de csak röviden követjük a már végigjárt utat, és a kőtenger sziklajárdáján balra térünk a kék jelzésre. Törmeléknyelveket átszelve merülünk bele a Sebesér-völgy (Bystrá dolina) oldalának kétezres csúcsokkal keretezett, erdővel bélelt világába, és őserdőfoltokat is rejtő, egészen a csúcsig érő rezervátumot szelünk át, miközben a törpefenyvesből az erdőhatárra jutunk. A Jasná síközpontot a Kosodrevina állomás felvonójánál érjük el, amikkel visszatérhetünk a Chopokra, bezárva a kört.

Érdemes megfontolni a könnyítést, mert kíméletlen kapaszkodó áll előttünk: még egy rövid, szintben kanyargó szakasz a Sedlo Príslop elágazásáig, és nekivágunk a törpefenyvesben szerpentinező, sárga jelzésű ösvénynek. A sűrű törpefenyves makacs ágaival sok helyen szorongatja a ritkán járt csapást, ami följebb, a nyílt terepre kiérve köves ösvénnyé változik. A gerincet elérve már csak a rövid kitérő a balunkon emelkedő sziklavár, az Alacsony-Tátra harmadik kétezrese, a Deres (Dereše). Alant a Deményfalvi-völgy felső, kiépített és katasztrofális méretű tarvágásokkal felsebzett része látható, a mészkőszirtes előhegyek hátterében pedig a Liptói-havasok és a Magas-Tátra „köszönnek ránk” újra. Ismét a piros jelzésre kanyarodva már csak rövid séta a Chopok síközpontja, ahol a túra véget ér.

További túrák a környéken

A Chopok és a Gyömbér körül két másik körtúrát is ajánlunk. Ezek kihagyják a Derest, és míg egyikük a magyarok körében népszerű startpontról, a Trangoška parkolóból indulva cserkészi be a két legmagasabb csúcsot, addig a másik könnyű gerinc- és szintutakat, valamint felvonós utazást kínálva vezet át egy őserdőn is. Ha pedig valaki az Alacsony-Tátra északi előhegyeire, a vadregényes mészkőszirtekre kíváncsi, annak a Deményfalvi-völgy oldalában emelkedő Krakova hoľa vagy az Ohnište (Ohnistye) mészkőboltíves monstruma ajánlott célpont. További szlovákiai túrákat a Természetjáró gyűjtőoldalán lehet böngészni.