MTSZ hírek

Az első lépést már megtettük

Thuróczy Lajost, a Magyar Természetjáró Szövetség szép kort megélt, tiszteletbeli elnökét a múltról és a jövőről is kérdeztük.

 

Szerző:
Dabis Balázs Silvius
Fotó:
Burger Barna
Dabis Balázs Silvius
Gulyás Attila
2013. november 1.

Thuróczy Lajost, a Magyar Természetjáró Szövetség szép kort megélt, tiszteletbeli elnökét a múltról és a jövőről is kérdeztük.

 

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, a Som-hegyi turistaház avatásán elmondta, hogy azért szerette volna ő átadni ezt a létesítményt, hogy bizonyítsa Lajos bácsinak, hogy a Dobogókőn idén nyáron megkötött megállapodás, nem puszta ígérgetés, hanem egy valós cselekvési terv, amelynek célja a hazai természetjárás európai szintre emelése. Interjúnkban megismerkedhetnek azzal az emberrel, akinek a magyar kormányfő is szeretne bizonyítani és aki 88 évesen is rengeteget tesz értünk és a hazai természetjárás jövőjéért.

 

tl002.jpg

 

Lajos bácsiból hogyan lett természetjáró?
Kilenc esztendősen lettem cserkész, egyetemista koromban már cserkészparancsnok voltam, itt megismerkedtem dr. Vízkelety Lászlóval, aki tulajdonképpen a Kéktúra kitalálója volt. Amikor megszüntették a cserkészetet, ő hívott később a Lokomotív Egyesületbe. Néhány éven belül már az állandóan változó országos szervezetek vezetőségében is lelkesen dolgoztam. Így lettem hivatásos természetjáró és évtizedeken át voltam a szövetség titkára.

 

Milyen kedvenc kirándulóhelyei vannak, ahová szívesen látogat rendszeresen?
És miért ezeket kedveli?

Tulajdonképpen a Bükk és a Zempléni-hegység ragadott meg a legjobban. Főleg ősszel gyönyörűek, akkor szerveztük ezekre a vidékekre a legtöbb túrát az egyesületünkkel is. Feledhetetlen látványt adnak ezek az erdőségek a természetjáróknak.

 

tl004.jpg

 

Véleménye szerint, hogyan tudjuk átvinni a természetjárás szeretetét a fiatalok felé? Mit tud tenni az MTSZ, hogy egyre többen szeressék meg ezt a csodálatos hobbit?
Sajnos valóban elvesztette a természetjárás régi fényét. Nagyon egoista a mai társadalom, mindenki csak jön-megy, igyekszik. Az internet is rásegít erre. A szervezett természetjárás, az egyesületekhez tartozás fiatalkorban nem vonzó. A legtöbben maguknak szervezik a túrákat, de kimaradnak egy olyan élményből, amit nekünk jelent az, hogy egy közösségbe, egy nagy családba tartozunk.

 

Bár hazánkban, világviszonylatban is korán alapítottak természetjárással foglalkozó közösséget, mégis a hányattatott sors, a sok változás miatt, most nem ott tartunk, ahol más országok. Németországban óriási létszámmal üzemelnek a nagy természetjáró egyesületek még ma is.

 

Fel kell ismerni az igényeket, hogy mit szeretnének valóban a hazai turisták, mi az amire igazán vágynak, ami fontos nekik és azt kell megadnunk számukra.

 

tl003.jpg

 

Nekünk, a fiatalabb korosztálynak kellően modern és stílusos lett a felújított turistaház. Lajos bácsinak, mint egy másik generáció képviselőjének, aki sok mindent látott, milyen benyomásai vannak a Som-hegyi Turistaházat illetően?
Amikor megkaptam a meghívót és megláttam rajta azt a kellemes képet azt mondtam, hogy na végre! Amikor odamentem, ez az érzésem erősödött, amikor bementem és körbenéztem, akkor viszont már úgy éreztem, hogy ez azért egy kicsit sok is.

 

Mit érzett soknak?
A miniszterelnök is azt a jelszót hirdette korábban, hogy érjük el az osztrák színvonalat. Szerintem ez már több annál. Nem szabad egy turistaháznak ilyen finomnak és elegánsnak lennie. A fotelágyak is olyan mesébeillőek, nagyon szép, de nekem kicsit sok. Ám a lényeg, hogy jól néz ki és nem egy lepusztult, színvonaltalan hely, ahová még a legegyszerűbb komfortot igénylő turista sem tér be szívesen.

 

Dobogókőn, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy a hazai sanyarú sorsú turistaházak felélesztésében mindenben partnere lesz a szövetségnek a kormány, kicsit kétkedő volt még. Változott azóta valami?
Az alapállásom nem változott. Azt elismerem, hogy az első lépés valóban megtörtént, a jó úton haladunk. Én már régóta mondom, hogy a magyar természetjárás akkor volt a legfejlettebb, az 1900-as évek első felében, amikor a turista szövetségben, egyesületekben potentát emberek szerepeltek. Főpapokból, főispánokból, vezérgazgatókból állt a vezetés. Mégha nem is voltak igazi turisták, de támogatták az ügyet! Ezt mondtam el a miniszterelnöknek, hogy 1945 után ez a támogatás megszűnt, csak annyi pénz volt mindig, ami a létezéshez, fenntartáshoz szükséges volt, de fejlesztésekre már nem jutott. A rendszerváltás után sem sikerült komoly elmozdulást elérni. Ezért vagyok kétkedő. Én elismertem a megállapodás nagyszerűségét Dobogókőn is, de szeretném látni a folytatást is. Tény, hogy megindult valami.

 

tl001.jpg

 

Milyen érzés volt átvenni a szalagot a miniszterelnöktől, miről beszélgettek az avatást követően?
Kedves gesztus volt részéről, hogy megszólított, hogy beszélgettünk. Sokat meséltem neki a hazai természetjárás és más turistaházak helyzetéről. Elmondtam, hogy nemcsak a felújítás, újjáépítés a fontos, hanem az is, ha folyamatosan segít a kormány ezeknek a létesítményeknek a fenntartásában. A miniszterelnök beszéde végén részletesen elmondta, hogy milyen fejlesztésre, mennyit biztosít az állami költségvetés a jövőben. Ez már mindjárt más beszéd! Nekem mindig az volt a véleményem, hogy ha eljutunk odáig, hogy a fejlesztéshez és működtetéshez szükséges pénzek a magyar állami költségvetésbe bekerülnek, onnan már nehezen kerülnek ki. Szóval mostmár reménytelibbnek látom a hazai természetjárás jövőjét.

Cikkajánló