Túraajánlat

Az utolsó hely, ahol az erdők a Balatonig érnek

Miközben Tihany közismert látványosságai mellől a téli napokon is százak csodálják a távoli Balatont, a hegyek tövében talán még különlegesebb táj rejtőzik: egykilométernyi ősi partszakasz, utak és építmények nélkül.

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
2019. február 28.

Miközben Tihany közismert látványosságai mellől a téli napokon is százak csodálják a távoli Balatont, a hegyek tövében talán még különlegesebb táj rejtőzik: egykilométernyi ősi partszakasz, utak és építmények nélkül.

Amikor a tóparti sétaúton olyan tökéletes csend fogad, hogy már száz méterről meghallani a felszálló vízimadarakat, kissé hihetetlenné válik, hogy igazából a Balaton egyik legtöbb látogatót fogadó szegletében járunk. A Tihanyi-félsziget nyugati oldalának erdős partszakasza még azoknak is tud újat mutatni, akik jól ismerik a magyar tengert.

 

feb-15_106-p3.jpg

A Tihanyi-félsziget nyugati oldala az örvényesi szőlőhegyről

 

Amíg a félsziget keleti, Székesfehérvár felé eső oldalán az ember évszázadai alatt fontos közlekedési útvonal alakult ki üdülőkkel, stranddal és hajóállomással, addig a nyugati oldal szerencsésen megúszott szinte minden beépítést. Egyedül az apró Sajkod üdülőfalu bújik itt meg, még közel Aszófőhöz.

 

Az aranyhíd országútján 

 

feb-15_119-2(1).jpg

 

Sajkod falu apró, de mindennel felszerelt strandját elhagyva nem marad más, mint a Nyereg-hegy erdői, a Balaton természetes partja és a kettő közt éppen csak elférő keskeny út. A csendes helyszín leginkább a Lázbérci-tó partján haladó kéktúra-szakaszra emlékeztet, de itt a túlpart helyén csak az aranyhidat látni.

 

feb-15_117-p.jpg

 
Miközben a fejünk fölötti Nyereg-hegyről talán ebben a percben is kirándulók tucatjai csodálják a távoli víz látványát, itt lent talán még különlegesebb részlet fogad: a Balaton karnyújtásnyira hullámzó vize. Itt hozták létre több mint fél évszázada hazánk első tájvédelmi körzetét, amelyet 1997-es megalakulása óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felügyel.

  

feb-15_120-2(1).jpg

Együttélés

 

feb-15_132-2(1).jpg

A Tihanyi Levendula Erdei Iskola 
 

A partszakasz felénél, ahol az út is véget ér, két épület áll az erdőben. A nagyobbik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság jól felszerelt erdei iskolája, ahol nyár elején szinte állandó gyerekzsivaj hallatszik.


A több mint félszáz fő befogadására alkalmas épület szálláshelyként felnőtt csoportok számára is elérhető, de csak egészben kibérelve, éjszakánként bő fél havi minimálbérért - ami egy főre vetítve messze a legolcsóbb szállás a környéken.

 

feb-15_130-2.jpg

A szebb napokra váró, kiürített MOHOSZ üdülő 
 

Az iskolánál is kedvezőbb helyen, a panorámás domboldal tetején áll a Magyar Országos Horgász Szövetség üdülője, sajnos korábbi bérleti jogviták és a szerencsétlen csillagzat miatt már két éve bezárva. A külsőre rendben lévő épületre a hírek szerint belül már ráférne a felújítás, de ha a sorsa végre egyenesbe jön, a környék legkülönlegesebb szálláshelye lehetne, remélhetőleg megtartva az egykori, átlagember számára is megfizethető árait.

 


Séta kő és víz fölött 
 

feb-15_136-2(1).jpg

Az erdők és a Balaton egyedülálló találkozása a 198 méteres Hajóleeresztő-hegy tövében


Az erdei iskolán túl már nincs út a vízparton, viszont a fölötte lévő hegyeken az egyedülálló panorámákat tartogató sárga sáv turistaút kanyarog. Ez a Pécsely és Zamárdi között húzódó útvonal a Balaton igazán érdekes szegleteit köti össze, de itt csak egy kilométert kell megtenni rajta, szerencsére a leglátványosabb szakaszon.

  

feb-15_138-4(1).jpg

Egy kilátóhely a sokból a Balaton nyugati medencéje felé 
 

Több kis kilátóhelyről is lenézhetünk a valóban háborítatlan vízpartra és a lábunk alatti Szarkádi-erdő ismeretlen vadonjára, a távolban pedig tiszta időben a Badacsonyt, sőt, a Zalaegerszeg fölötti bazitai TV-tornyot is megpillanthatjuk.

 

feb-15_145-2.jpg

Levendulaföld a Gejzírmező szélén 

 

A panorámás szakasz után a turistaút csak egy kicsit kerül távolabb a víztől, de érdemes lehet nagyobb kitérőt tenni a sárga kereszt jelzésen a félsziget belseje felé is, hiszen pár perc sétával már érdekességeket is elérhetünk: a híres Gejzírmezőre érkeztünk.

 

feb-15_149-4.jpg

Kilátás Tihany és a Belső-tó felé az Aranyház előtti kisebb szikláról

 

A tapolcai tanúhegyeket is létrehozó vulkáni működés befejező szakaszaként hévforrások tucatjai törtek fel a vidéken, amelyek vize a mélyből magával hozta azokat az ásványi anyagokat, amelyek a felszín közelében kicsapódtak, majd kemény sziklákká álltak össze, és az eredeti felszín lepusztulása után ma már kiemelkednek a környezetükből. A közel félszáz kisebb-nagyobb gejzírkúpról a legkülönfélébb nézőpontból láthatjuk Tihanyt, és az alatta elterülő, lefolyástalan Belső-tavat.

 

feb-15_151-p.jpg

A újlaki templomrom és a jelen 
 

A rövid nézelődés után a zöld sáv jelzés egyenesen a félsziget csúcsához vezet, és a szántódi komp állomásának közelében ereszkedik le a hegyekből. Itt áll magányosan az egykori Újlak falu templomának romja. Az évszázadokkal ezelőtt elpusztult település lakói többségében a balatoni átkelőt védő erősségek kiszolgálói és katonái voltak.

 

A templom alatt az út a hatalmas Club Hotel szálloda hátsó bejáratához érkezik. A parkoló és a hotelt kiszolgáló melléképületek árnyékában már pár méter után visszanézve is alig látszik, hol bukkant ki az ösvény az erdőből. Sebaj, előre haladva annál érdekesebb, sőt: a legkülönlegesebb útszakasz következik!

 

Az utolsó hely, ahol az erdők a Balatonig érnek

 

feb-15_155-2.jpg

Átlagos falusi horgásztóra emlékeztető vízparti földút, kis tisztások, a háttérben pedig a közeli túlpart helyett a „végtelen” Balaton

 

feb-15_156-p3.jpg

A tihanyi horgásztanya 
 

A keskeny út végén a civilizáció utolsó, hivalkodásmentes szeglete, a Tihanyi Horgásztanya, ami nevéhez hűen főleg a halfogás és a csend szerelmeseit várja, de természetesen nyitva áll az átlagos kirándulók számára is, méghozzá a kivételes elhelyezkedéséhez képest szinte igazságtalanul olcsó árakkal. Az udvar végén túl utcanév és jelzés sincs már, de az ösvény szerencsére tovább folytatódik.

 

feb-15_168-p.jpg

Erdő és a víz találkozása


Ahogy a horgásztanya is elmarad a kanyar mögött, már tényleg nem marad más, mint az érintetlen, ősi Balatonpart erdeje. Sok évi strandolás, sétány- és városlátogatás után szinte hihetetlen, hogy a jól ismert Balaton ilyet is „tud”! A vízparton jól látható a természet kaotikussága: télen a partra feltorlódó tonnányi jég hatalmas földdarabokat lapátol ki a talajból, és változtatja évről évre a partvonalat a különböző mértékben ellenálló fák között. Közben viszont az esővíz és a gravitáció ezzel ellentétes munkát végez, és a hegy anyagát folyamatosan a víz felé mossa.


A különleges partszakasz nem túl hossszú, az ösvény pár száz méter után visszacsatlakozik a Sajkod felől jövő sárga sáv jelzéshez - a természetvédelmi területre tekintettel, tovább nem ildomos menni.

  

feb-15_175-2b(1).jpg

Újra a Sajkodra visszavezető úton 
 

A már ismert sárga sávra, majd a sajkodi útra visszatérve már nem is tűnik nagynak a távolság: idefelé, a Balaton különleges arcának felfedezésekor még egy nagyságrenddel gyorsabban repültek a percek. Azért érdemes lesz később is visszatérti ide, hiszen a közelgő tavasz biztosan olyan új színkombinációkat hoz majd, amihez hasonlót a tó többi partszakaszán igen kis eséllyel láthatunk.

 

A cikk először 2018 februárjában jelent meg.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Tihany mediterrán ösvényein

A „barlangi póktól” az ürgékig, avagy kisgyerekkel Tihanyban

Természetélmény a köbön - Lóczy Lajos gejzírösvénye

Cikkajánló