Cserszömörcével fűszerezett ősz a Vértesben

Nem akarok közhelyeket pufogtatni, de tényleg most tombol a legszebben az ősz. Most a legjobb illatú az erdő, a legszebbek a színek, és az időjárás is kegyes velünk, ha kirándulni mennénk. Az őszülés folyamata különösen látványos tud lenni a karsztbokorerdős lejtősztyepprétes területeken, ahol a cserszömörce olykor rikító pirosba öltözött bokrai festik meg a tájat.

A mediterrán cserszömörce elterjedésének északi határa Magyarországon húzódik. Szereti a meleget, nem igényli a túl jó talajt, sőt, ilyen helyeken a gyökerei mélyebbre hatolnak, és sérülékennyé válnak néhány ugyanolyan mélységben élő gombafaj miatt. A cserszömörcének a vulkanikus eredetű vagy karsztos, dolomitos vidékek a legmegfelelőbbek, így pl. a Balaton-felvidéken, a Gerecsében és a Vértesben is elterjedt növény.

A napokban két vértesi tanösvény képanyagának őszi frissítése miatt látogattam el Csákberénybe és Csákvárra. A Természetjárón a túraleírások már megvannak, de néhány új, aktuális fotó jól jön ezekbe az anyagokba, így két, egyenként 12-13 km hosszú túrával jártam be a tanösvényeket és környéküket. A napot Csákberényben kezdtem a Vértesi panoráma tanösvény bejárásával.

A rövid körtúra egy igazán reprezentatív képet ad a Vértesről, járunk extrazonális bükkösben, majd a társuláshatáron kapásból a dolomitos gyepek világába érkezünk meg. Innen egészen remek panorámában is gyönyörködhetünk néhány kilátópontról, az előttünk fekvő Meszes-völgyet határoló, olykor kopár hegyoldalakra látunk rá. A tanösvény áthalad egy haldokló fenyvesen is, szépen bemutatva, mennyire nincs már helye a feketefenyőknek a hazai erdők nagy többségében, pláne a Vérteséhez hasonló klímán.

Mivel a két település közti buszig volt másfél órám, tettem Csákberény mellett még egy kört (így jött ki a 12 km) egy hegygerinccel arrébb, a Meszes-völgy keleti oldalán. Bár a völgyfő fokozottan védett terület, alatta még szabadon látogatható az erdő, amire az erdészet információs táblája is felhívja a figyelmet. Nosza, irány a gerinc egy jól követhető, de jelöletlen ösvényen! A cél az egyik kiszögellésen levő panorámapad elérése volt, amit két kilométer gyaloglással értem el a tanösvény végállomásáról, a temető és a múzeum mellől.

A Pakodi-pihenőnek keresztelt helyen egy míves padot találunk, amelynek a hátoldalán sorolják fel a készítőit: zömében a helyi turistaklub tagjait. A kilátás innen is csúcs, rálátunk a panoráma-tanösvény kilátópontjainak helyt adó dolomitsziklára és a völgyet határoló többi látványos domborzati tagra is.

Mivel még mindig volt elég időm a buszig, elcsatangoltam a sziklagerinc keleti lejtői felé is, ahol a térkép néhány további kilátópontot jelölt. Alattunk már az Ugró-völgy húzódik, szemben velünk pedig újabb remek dolomitos gyepes sziklák bukkannak ki az erdőből. Az őszi színekben nem kellett csalódnom, és mivel közben el is kezdett befelhősödni, az olykor kibukkanó nap látványosan világította meg a táj egy-egy részletét. Elégedetten érkeztem meg a buszmegállóba, ahova pár perc múlva a járat is befutott, hogy átrepítsen Csákvárra. Itt a Haraszt-hegyi tanösvény bejárása volt a cél, de ez olyan rövidke, hogy némi kerülővel sétáltam el a kezdőpontjáig. Megtekintettem a Csákvár határában peckesen álló Lőportornyot, és a közelében a sziklába mélyülő Báraczháza-barlangot is.

A lőportoronyról azt kell tudni, hogy vélhetően az 1800-as évek elején épült az Esterházy parkhoz kapcsolódóan, de annak területén kívül. A kétszintes, műemléki védelem alatt álló építmény anno tűzőrtoronyként vagy csősztoronyként funkcionálhatott, de tároltak benne puskaport is – innen a népi neve: „puskaporos” torony. A nagyon leromlott állapotú tornyot 2012-ben felújították.

A Báraczháza-, vagy Csákvári-barlang a Vértes egyik leglátványosabb, mindenki számára látogatható sziklaürege. A egyszeri kirándulónak izgalmas belépnie egy ilyen sziklaüregbe, de a Csákvári-barlang főleg az őslényleleteiről híres. A hasadékbarlang a tektonikus mozgások következtében alakult ki, három bejárata is van, amiből a jobb oldali kettő közt bent összekötőfolyosó is van. A középső főág 40 m mélyen hatol be a sziklába, tetején szép cseppkőlefolyásokat is láthatunk, ha van nálunk lámpa. A járat egy 7 m magas kürtőben végződik, ahol megfigyelhetőek az ilyen barlangokra jellemző, egymásra dőlt, hatalmas sziklafalak.

A barlangnak otthont adó sziklaszirt tetején átvezető ZΩ turistaútról is szuper kilátást kapunk, és ami Csákberényben hiányzott kicsit, abból ezen a környéken van bőven: a cserszömörce sárga és piros pamacsai tűnnek fel a dolomitsziklás tájon. A Szóló-kő megkerülése után érkeztem meg a tanösvény kezdőpontjánál levő parkolóhoz. A csákberényi körhöz hasonlóan a tanösvény itt is átvezet egy extrazonális bükkösön, majd hamar kiérünk a hűvös völgy védelméből a jóval kitettebb sziklafelszínre. A változatos borítottságú, fennsíkszerű hegytetőn az erdős területektől a néhai legelő szinte egybefüggő rétjéig mindent megtalálunk, tényleg tanulságos ez a tanösvény. A sokszínű útvonal egy pontjáról, a Lóállás-tetőről az egyik legszebb vértesi kilátásban van részünk, ahol az alattunk hullámzó dolomitkopárok élei különös lendületet adnak a panorámának. És szintén nem elhanyagolható az őszi színek szerepe ebben, igen hosszan elidőztem itt.

A Kerek-hegy déli lejtője aztán még erre is rátesz. A már messziről is jól látszó Kőlyuknak otthont adó szikla gerince hosszan lejt Csákvár irányába, a kitaposott ösvényre érdemes rálépnünk röviden a különleges kilátás miatt. Az alattunk elterülő kisváros innen nézve nem is olyan kicsi, körülöttünk pedig meredek szakadékok, éles sziklák, mély völgyek teszik vadregényessé a tájat.

A tanösvényt követve meredek lejtőn haladunk már a hegy lába felé, az utat néhány lépcső is segíti. Elsétálunk a Kőlyuk alatt (amit nem szabad látogatni, és a denevérek védelmében most tényleg ne bolygassátok a helyet!), hamarosan pedig a Csákvári-sziklaodúhoz érkezünk, amely épphogy csak megéri a 2,4 méteres kitérőt. Csákvár szélső utcái mentén haladunk tovább a tanösvényen, és bár a térképen ez a szakasz már nem tűnik izgalmasnak, az erdőt ilyenkor a cserszömörce nagyon feldobja, a sárga cserjék csak úgy világítanak a sötétbe burkolózó ösvény mentén.