Túraajánlat

Dombokon innen, folyón túl – Szekszárd

Szekszárd az ország legkisebb lélekszámú megyeszékhelye, ehhez mérten a belvárosa sem túl nagy, viszont tele van érdekes látnivalókkal. Szinte minden épületnél hosszasan el lehet időzni. Vagy azért, mert szép, vagy azért, mert érdekes története van, de leginkább mindkettő együtt.

Szöveg:
Fotó:
Francz Ilona
Gulyás Attila
2019. december 10.

Szekszárd az ország legkisebb lélekszámú megyeszékhelye, ehhez mérten a belvárosa sem túl nagy, viszont tele van érdekes látnivalókkal. Szinte minden épületnél hosszasan el lehet időzni. Vagy azért, mert szép, vagy azért, mert érdekes története van, de leginkább mindkettő együtt.

Sétánk kiindulópontja a Béla király tér, amely már régóta a város főtere. Sokáig itt tartották a piacokat, és itt haladt át az Eszéket Budával összekötő hadi út is. Itt állt az a bencés apátság is, amelyet I. Béla alapított 1061-ben. Úgy tartják, a királyt itt is temették el, de a sír nyomait máig nem találták meg. A tatárjárás után az apátság épülete köré vár épült. A 15. században a monostorban 10-15 szerzetes élhetett. A mohácsi vész után a törökök is berendezkedtek itt egy időre. Evlija Cselebi török utazó a várat négyszögletes alakú kőépületnek írja le, nyolc toronnyal, körben alacsony árokkal, amelynek kerülete 600 lépés. A török hódoltság után, 1726-ban, a romos épületet plébániatemplommá építették újjá, az apátsági épületekben pedig később a megyeháza kapott helyett.

Bencés apátságtól a selyemgyárig

1794 nyarán a városban hatalmas tűz pusztított, alig négy óra alatt hatszáz épület égett le, köztük a templom is. A romok helyén építették fel 1827 és 1832 között a ma is látható, tekintélyt parancsoló, klasszicista stílusú vármegyeházát, amelynek tervezője az akkor már neves pesti építész, Pollack Mihály volt.

A vármegyeháza belső udvarán még megcsodálhatjuk az egykori bencés apátság romjait, az épületben látható kiállításon pedig a történetéről is érdekes adalékokat tudhatunk meg.

Ám nemcsak emiatt az egy tárlat miatt érdemes bemenni, a többi kiállítás is érdekes, ráadásul interaktív elemekkel még színesebbé tették azokat. Megismerhetjük többek között Tolna megye közlekedésének és iparának történetét, meghajthatjuk egy hajómalommakett kerekeit, tanulmányozhatjuk a sárközi népviseletet, és megtudhatjuk azt is, hogy a város híres szülötte, Garay János kiről mintázta világhírűvé lett hősét, Háry Jánost. A város, illetve a vármegyeháza történetéből is felvillannak érdekes események, például amikor Csapó Dániel alispánt politikai ellenfele asztalra borította az ispáni karosszékkel együtt, Liszt Ferenc szekszárdi látogatásival pedig egy külön terem foglalkozik. A világhírű zeneszerző báró Augusz Antal meghívására érkezett a városba. A kiállításon azt a zongorát is láthatjuk, amelyen játszott, a hangszeren még az aláírása is olvasható.

A tér többi épületét is érdemes megnézni. A vármegyeházával szemben, a tér túloldalán áll a szecessziós homlokzatú városháza, mellette a belvárosi katolikus templom, amely Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma.

Aki szeretne a város történetében még jobban elmélyedni, az mindenképpen szánjon időt az innen tízpercnyi sétára található Wosinsky Mór Megyei Múzeumra, ahol több tárlat is mesél a városról és Tolna megyéről. Számomra különösen a századfordulós Szekszárd világát megidéző, Megelevenedett képek című kiállítás volt érdekes. A régi képek, a korhűen berendezett enteriőrök tényleg visszarepítik az embert a múltba. Itt tudtam meg például, hogy Szekszárd sokáig egyetlen jelentős üzeme a 18. század végén felépült selyemmanufaktúra volt. A kiállítás régi képein láthatjuk azt is, hogyan folyt itt a munka. A gyárban több száz nő dolgozott, a fonalkészítés és a szövés mellett voltak, akik a petéket válogatták, mások a selyemhernyók mesterséges szaporításával foglalkoztak.

A múzeumtól a Garay tér felé indulunk. Itt található az Augusz-ház, ahol Liszt Ferenc többször is megszállt, a túloldalon az ország egyetlen német nyelvű színháza, vele szemben pedig a hajdani „Szegzárd Szálló” épülete áll. Elődjében, az egykori Nagyvendéglőben mutatták be 1877-ben – először az országban – a telefont. Az épületet a század végén Lechner Ödön tervei alapján szecessziós stílusban építették át. A város nevét egyébként sokáig Szegzárdként írták, 1903-tól hivatalos a Szekszárd, bár pár évig a régi és az új nevet párhuzamosan használták.

Boroshordók a gőzfürdőben

Ha Szekszárd, akkor természetesen kikerülhetetlen a bor. A Béla király tér sarkán nem is kell kikerülnünk, az itt található Garay élménypincében minden érzékszervünkkel elmerülhetünk a szekszárdi borban. A középkori pincerendszerben kialakított interaktív borúton nemcsak a szemünket, de többi érzékszervünket is megdolgoztathatjuk, megtudhatjuk például, milyen illata van a bornak, amikor füstös, illetve mit tud egy bor, amikor lendületes.

Innen pár perc sétára a bormúzeumban tovább bővíthetjük ismereteinket. A tárlatvezetéseken megismerhetjük a Szekszárdi borvidék történetét és a borkészítés rejtelmeit, láthatunk régi eszközöket is, például egy hatalmas fecskendőre emlékeztető szerszámot, amellyel a filoxéra elleni védekezésként a szőlő gyökerét oltották be. Aki szeretné, sommelier értő segítségével ízlelgetheti Szekszárd neves borait, a bikavért, a kadarkát vagy épp a kékfrankost.

A múzeum épületét a városban csak „török fürdőnek” nevezik, bár ez így ebben a formában nem teljesen fedi a valóságot. Az igaz, hogy volt fürdő, de sokkal később, a 19. században egy orosz gőzfürdő mintájára épült közfürdő működött itt. Az épületet többször átalakították, működött itt vendéglő, sőt állítólag bordélyház is.

„Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”

Babits Mihály alliteráló verssorára alighanem mindenki emlékszik még az iskolából. Ahogy a főtértől felfelé indulunk a Remete-patak mentén, pár perc után láthatjuk is a költő szülőházát. A falusias hangulatú utcában álló emeletes ház 1780 körül épült. A költő itt töltötte élete első hat évét, a család később Pestre, majd Pécsre költözött. Miután a költő édesapja meghalt, édesanyja visszaköltözött Szekszárdra, de Babits ekkor már Pécsre járt gimnáziumba, és csak a szünidőket töltötte szülővárosban. A Babits Mihály Emlékházban láthatjuk az eredeti bútorokat, a költő kéziratait, valamint olvashatjuk azokat a verseket is, amelyeket a szülőház és az itteni táj ihletett. Babits több verse is e falak között született. A hangulatos kertben a költő szobra fogadja a látogatót. Ahogy kedvenc foteljében, karfára támasztott fejjel ül, mintha csak újabb verssorokon morfondírozna.

A szomszédban álló Irodalom Háza egy másik szekszárdi születésű híresség, Mészöly Miklós életébe és művészetébe nyújt bepillantást. Az író nem ebben a házban született, hanem a főtér egyik tornyos épületében. Mészöly Szekszárdon járt gimnáziumba, és később is vissza-visszatért ide. A hatvanas évek elején tavasztól késő őszig a szekszárdi Porkoláb-völgyben, egy tanyán élt, itt írta első regényét is. „Porkoláb-völgy... Nem követelőző a táj, mint annyi más. Minden miniatűr és kiegyensúlyozott itt. Egyetlen részlete sem hivalkodó. Nem akar elámítani, semmit nem akar, van. Lomb mögé rejtőző tanyaházak, pusztuló gyümölcsösök, szőlőpászták. S persze, diófa a tanya előtt. Akáccal benőtt szurdikok; csendjük, fülledtségük a legszelídebb titokzatosság. Sűrített Pannónia.”

Szurdikok mélyétől a város tetejéig

Hogy mik azok a szurdikok, azt minden szekszárdi tudja, de az ide ellátogatók közül talán csak kevesen. Aki kíváncsi a szó jelentésére, az mindenképpen kiránduljon egyet a Szekszárd környéki dombokon. Szurdiknak ugyanis az itt található löszmélyutakat nevezik, amelyek a csapadék és az emberi tevékenység hatására alakulnak ki a lösszel fedett dombokon.

A többméteres, meredek löszfalakkal határolt keskeny utaknak sajátos hangulatuk van. Két tanösvényt is kialakítottak a környéken – mi a Benedek-szurdikot jártuk be. A belvárosból induló, mintegy 6 km-es útvonalon több egykori barlanglakást is lehet látni. Az ajtók ma már borospincéket rejtenek, de még a 20. század elején is közel száz ilyen lakást ismertek, amelyekben több százan éltek. A löszmélyutakat a felszínformáló erők idővel löszszakadékokká alakítják át, mint ahogy azt egy helyen a tanösvény útvonala mentén is lehet látni. A tanösvény érinti a dombon álló Remete-kápolnát: a lábánál fakadó Remete-forrás már régóta fontos vízvételi hely, ma is sokan járnak ide vízért.

Egy szekszárdi városnézésből nem maradhat ki az emblematikus Szőlőszobor-kilátó. A Bartina városrész legmagasabb pontjáról, a Kálvária-hegy tetejéről belátni az egész várost. Középen a Béla király tér, ahol a történet elkezdődött, körülötte az új lakótelepek és ipari létesítmények uralta városrészek, ahol Szekszárd újkori fejezetei íródtak. A közelben szőlővel borított dombok, amerre csak nézünk, kelet felé ellaposodik a táj, az autópálya, azon túl a Duna halad dél felé. A kilátóban még nézelődünk egy darabig, élvezzük a téli napsütést. Körülöttünk most még minden fakó, de ha a tavasz megérkezik, újra megtelik színekkel a táj.

Forrás: Dr. Töttős Gábor: Szekszárd – Mesélő útikönyv

A cikk a Turista Magazin 2019. márciusi számában jelent meg. Korábbi számainkat ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.

Információ

A városi sétához remek ötleteket és információs anyagokat kaphatunk a szekszárdi Tourinform-irodában, ahol igény szerint szervezett városnéző sétát is indítanak. Tel.: +36-74/315-198



Cikkajánló