Lesd meg az Orion csillagkép titkait és a Nemzetközi Űrállomás "holdsétáját" az idei év eddig megválasztott két legszebb asztrofotóján!
Idén sem maradunk gyönyörű és izgalmas fotók nélkül, amelyek az univerzum csodás világát mutatják be. A Magyar Asztrofotósok Egyesülete 2024-ben is minden hónapban megválasztja a magyar asztrofotósok által készített fotók közül a Hónap képét. Nem lehet könnyű dolga a zsűrinek, hiszen rengeteg kiváló magyar asztrofotós munkálkodik a csillagfényes éjszakákon, hogy szebbnél szebb fotók segítségével mutassák be a hétköznapi embereknek is azt a sok csodát, amit a világegyetem rejt.
Egy ikonikus csillagkép rejtett szépségei
Január legszebb asztrofotóját Kiss Péter készítette az Orion csillagképről, de a szokásostól eltérő megközelítéssel. Fotóján ugyanis szinte alig látszanak a csillagkép, sokak által ismert fő csillagai, helyettük igyekezett az Orion csillagkép egyéb érdekességeit feltárni.
Az Orion csillagkép
Az Orion csillagkép a téli égbolt jellegzetes csillagalakzata, és az égbolt egyik legszebb csillagképe. Szabályos formáját, a 4 fényes sarokcsillagot, a vadász két vállát és lábát, középvonalában pedig az egyenlő távolságra sorakozó, közel azonos fényességű 3 "öv" csillagot nagyon sokan felismerik az égen, és talán még az Orion öve alatt, akár szabad szemmel is megpillantható halvány elmosódott apró derengést, a híres Orion-köd centrumának a fényét is többen ismerik. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem csak ez az egyetlen érdekesség található az Orion csillagképben.
A Tejút szerkezetéből származó okok miatt egy óriás kozmikus molekulafelhő komplexum előtt helyezkedik el az Orion csillagkép, ezt a felhőt pedig kozmikus por és gázok alkotják, amely nagyságrendileg 1500 fényévnyire helyezkedik el tőlünk. Ez a felhőkomplexum nagyon sok fénylő, úgynevezett csillagkeletkezési régiót tartalmaz, mint például a híres Orion, vagy éppen a Lófej-köd is.
Szépen látszik, mégsem könnyű megörökíteni
Bár az Orion csillagkép szépen látszik dél felé a téli táj felett fagyos derült éjszakákon, megörökítését a nem túl nagy horizont feletti magassága nehezíti.
Az Orion csillagkép csak néhány órán át tartózkodik fotózható "magasságban", ezt az időszakot leszámítva gyorsan belesüllyed a horizont közeli fényszennyezésbe.
Másik nehézség az óriási látómezőben lévő tengernyi csillag jelenléte, melyek teljesen eltakarják fényükkel a szépséges csillagködöket. Kiss Péter azonban nem adta fel tervét, és több alkalom, valamint hosszas feldolgozási munka árán elkészítette ezt az áhított képet. Hogy pontosan milyen technikákkal dolgozott, azt itt megtudhatjátok.
A Hold és az ember
Február hónap legszebb asztrofotóján egy átvitt értelmű holdsétát láthatunk. Schmall Rafael a Nemzetközi Űrállomást csípte el, ahogy a Hold előtt elhalad, fotóját nézve pedig sok dolog kavaroghat a fejünkbe. Hogy mennyire aprók is vagyunk a világegyetemhez képest, és hogy milyen magányos dolog lehet az űrben keringeni sok száz méterre a Földtől, még ha mindig is legalább ketten vannak az űrállomáson.
Emberiség
A Nemzetközi Űrállomást a fejünk felett 420 km magasan kering, a Földet másfél óránként kerüli meg.
Az Űrállomás 52 fokos pályahajlása miatt Európából gyakran látszódik, főként az esti égen fényes vándorló csillagként lehet megfigyelni átvonulását.
Az is előfordulhat, hogy egy-egy röpke pillanat erejéig együtt áll fényes csillagászati objektumokkal, mint a Vénusz, a Nap, vagy a Hold.
Rafael ez utóbbival szerette volna megörökíteni az Űrállomást, és hogy mi inspirálta erre, azt itt megtudhatjátok.
