Tudástár

Elkészült a XI. Országos Sasleltár

Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén   tizenegyedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

Szerző:
mme.hu
Fotó:
Hajime Nakano
Thomas Backa
Rathika Ramasamy
2014. március 25.

Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén   tizenegyedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

Az egy időben történő megfigyelések miatt "sasszinkronnak" nevezett kezdeményezésen rekordszámú, 331 felmérő vett részt országszerte, így a nagy mennyiségű beérkezett adat begyűjtése és feldolgozása is a szokásánál hosszabb időbe telt.

 

Idén közel 14.000 km2 területet érintett a felmérés, ami magába foglalta a legjelentősebb sas-telelőhelyeket. A korábbi évekhez hasonlóan több területen az idei év madarának választott túzokok számlálását is a
ragadozómadarakéval párhuzamosan végezték.

 

 

A XI. Országos Sasszinkron keretében 563 rétisast, 220 parlagi sast, 3 szirti sast és 7 fekete sast  regisztráltak a résztvevők. Az átvizsgált területegységekre vetített "sassűrűség" a több éves átlagnak megfelelő volt (6 példány / 100 km2). Tavaly januárban valamivel több rétisast (591), viszont kevesebb parlagi sast (182) számoltak meg a résztvevők. A ritka fekete sasból még sohasem figyeltek meg egyszerre hét példányt az országban, amely azt jelzi, hogy hazánk egyre jelentősebb telelőhelyévé válik ennek a világszerte veszélyeztetett fajnak, amely feltehetően a klímaváltozás miatt sem vonul már minden esetben el a dél-európai és kisázsiai telelőhelyeire.

 

A fekete sasok elterjedésük nyugati határát Lengyelországban és a Balti államokban érik el, ahol mindössze 30-50 pár él már csak belőlük, így a nálunk telelő néhány példány túlélése is rendkívül fontos a sérülékeny állomány fennmaradása szempontjából. A sasok mellett a legtöbb területen a többi hazánkban telelő
ragadozómadarat és a túzokokat is számba vették a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek. A sasok élőhelyein az év madarának választott túzokból 460 példány sikerült megfigyelni, ami az országos állománynak a harmada.

 

A korábbi éveknek megfelelően a leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár-faj az egerészölyv volt 3464 példánnyal. Kékes rétihéjából 528, vörös vércséből 392, karvalyból 133, gatyás ölyvből 110, kerecsensólyomból 35, kis sólyomból és vándorsólyomból pedig egyaránt 27 példányt figyeltek meg. A viszonylag gyakori, de rejtett életmódú héjából mindössze 7, a ritka pusztai ölyvből pedig 5 példány került elő. A vonuló, de a klímaváltozás miatt egyre gyakrabban áttelelő barna rétihéjából 35 került távcsővégre.

 


Az országos sasleltár nem titkolt célja, hogy a sas-állományok felmérése mellett az illegális ragadozó- mérgezések felderítését, hatásuk monitorozását és visszaszorítását is elősegítse. Hazánk sajnos élenjáró a
régióban a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve, amely esetek csökkentése a hozzánk külföldről érkező sasok védelme miatt nemzetközi felelősségünk is. Ebből a célból európai uniós támogatással
jelenleg is folyik az MME koordinálásban a Sasbarát Magyarországért LIFE+ program.

 

 

 

 

 

 

Cikkajánló