„Mint a májusi cserebogár”, szokták mondani, ha valami tömegesen jelenik meg, azonban a cserebogarak nemcsak májusban rajzanak: vannak olyan fajai, melyekkel már most júliusban találkozhatunk.
Biztos mással is megesett már, hogy az esti órákban egy erdőben vagy parkban sétálva a fejének koppant egy hatalmas bogár, mint valami öngyilkos merénylő. Némely cserebogár igen esetlenül közlekedik, mintha nem látná az útjában álló akadályt, váratlan meglepetést okozva az embernek. Olykor-olykor fájdalmas is lehet a találkozás, ha például biciklizés közben, nagy sebességgel ütközünk össze vele. Hogy hogyan előzd meg az esetleges kellemetlenséget sportolás közben, arra a legegyszerűbb tanács a szemüveg és a fejvédő, de mi most inkább a „merénylők” kilétéről értekeznék részletesen, jelenleg rajzanak ugyanis a keleti és a csapó cserebogarak.
Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)
Laza, homokos talajok lakója a keleti cserebogár, amely a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába, azon belül pedig a cserebogárformák (Melolonthinae) alcsaládjának Anoxia nemébe tartozó bogárfaj. Testhossza 2,5-3 cm, alapszíne vörösesbarna, felülete finoman, sűrűn szőrözött, kivéve az előtorán található két-két csupasz, úgynevezett tükörfoltot. A szárnyfedőkön fehér pikkelyszőrökből álló foltok emelkednek ki az alapszőrzetből. Hazánkban főként a nagy sótartalmú homoktalajokon él.
Rajzása június végétől augusztus elejéig tart. A hímek alkonyatkor kezdenek repülni, a nőstények a talajon maradva vagy kisebb növényekre kapaszkodva várják őket. A homokos talajba furakodva rakják le petéiket, majd a kikelő lárvák különféle növények gyökereit rágják. Három évig fejlődnek, kétszer lárvaalakban telelnek át, majd a harmadik év tavaszán bebábozódnak.
A kikelő bogarak hamar elhagyják a talajt, és nyár közepén megindul a rajzásuk. Hazánkban főként a nagy sótartalmú homoktalajokon élnek. Kártevőnek számítanak: elsősorban a növények gyökereit rágó pajorok okoznak problémát. Kártételük jelentős az alföldi szőlőültetvényeken. A gyökerek megsebzésével utat nyitnak az egyéb kórokozóknak, így közvetett kártételük is számottevő lehet.
A cserebogarak számára a „felszíni élet” meglehetősen rövid, a kirajzást követően mindössze 5–7 hétig élnek.
Csapó cserebogár (Polyphylla fullo)
A csapó cserebogár vagy kallócserebogár (Polyphylla fullo) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj. Hazánk legnagyobb cserebogara, 3,5 cm hosszúságúra tud megnőni. Alapszíne barna vagy fekete, felülete fényes, apró fehéres pikkelyekből álló foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetők. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény, csápjának lemezei azonban szélesek és hosszúak.
Ennek a fajnak a jellegzetessége, hogy csukott szárnyfedője alatt jól hallható cincogó hangot hallat, melyet szárnyának az utolsó potrohlemezhez való dörzsölésével idéz elő.
Csapó cserebogár
Leginkább az alföldi homokos területen fordul elő, de az ország számos részén megtalálható. A csapó cserebogarat aratóbogárnak is hívják, ami többi rokonához hasonló kártevői mivoltára utal. Este aktív, napnyugtakor kezd repülni. Rajzása júliusra esik. A nőstények a talajba rakják a petéiket, a kikelő pajorok 4 évig fejlődnek, csak ezután bábozódnak be a földben. Nagyobb rajzás esetén, illetve a lárvák a haszonnövények gyökereinek megrágása miatt okozhatnak károkat. A faj Észak-Afrikában és Európában honos. Hazánkban nem védett.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/RZG626BUTA7E.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
