Nem kell erdőszélen lakni ahhoz, hogy észrevegyük, mostanság rengeteg madárpiszok gyűlik fel koncentráltan bizonyos helyeken. Milyen jószág lehet a tettes?
A kertvárosi lét egyik előnye, hogy a természet a lábunk előtt hever, jelen esetünkben szó szerint, ugyanis észrevettem, hogy a házunk előtti járdán elképesztő mennyiségű madárpiszok termelődik egy kb. nagytányérnyi helyen koncentrálódva. Napközben hiába nézegettem, hogy ki lehet a tettes, nem láttam a kupac feletti fa ágain mozgást, így csak arra figyeltem, hogy ne az érintett hely alá parkoljak, mert még a gatyám is rámenne, mire legőzborotvázom a nyomokat.
A megoldás a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján jött szembe egy remek cikk formájában, amely részletesen bemutatja, hogy mi is áll a jelenség hátterében.
A tettes nem más mint az örvös galamb (Columba palumbus), amely az elmúlt évtizedekben nálunk is elterjedt a lakott területeken. Összetéveszteni nehéz a gerlékkel, vagy a jól ismert „mezei”, pontosabban parlagi galambbal, mert kábé kétszer akkora, és egy messziről is jól kiszúrható fehér folt van a nyaka mindkét oldalán. A méreteire jellemző, hogy nem sokkal kisebb, mint egy vándorsólyom, amit remekül meg is figyelhetünk ebben a cikkünkben, mikor is egy fészkelő sólyomhoz besétál egy bátor (vagy inkább végtelenül ostoba?) örvös galamb.
A hetvenes években kezdődött meg az örvös galambok urbanizációja, ami az elmúlt néhány évben robbant be igazán nálunk is. Hektáronként akár 5-8 pár is lehet az állománysűrűség, így gyakori fészkelővendég az épületeken, erkélyeken is
Imádja a testi kontaktust
Az MME cikke arra a nem elhanyagolható részletre is felhívja figyelmet, hogy az örvösgalambpárok imádják a testi kontaktust, ezért a kotlási időszak előtt szorosan egymás mellett alszanak mindig ugyanazon a jól bevált ágon. Tulajdonképpen ez a jó szokásuk okozza a földön látható elképesztő mennyiségű madárpiszkot, amit a kotlásig együtt termel a pár minden éjszaka, majd a költés ideje alatt már csak a hím madár tesz hozzá a gyűjteményhez.
A kotlási időszak alatt a tojó egy igazi hős, ugyanis nem csupán melegen tartja a kikelni készülő következő generációt, de egész éjszaka féken tartja az amúgy meglehetősen gyors anyagcserjét is.
Ez logikus a részéről, hiszen ha mindig odarondítana maga alá a fészekbe, a kikelő fiókák egy jókora – ne szépítsünk – szarkupacba csöppennének, ami nem a legszívderítőbb dolog. Szóval a fészken kotló nőstény éjszaka a kloákáját megacélozva visszatart, majd reggel – amikor leváltja a párja – kirepül, és megszabadul az úgynevezett „kotlóürüléktől”. Ennek a mérete szintén impozáns, ránézésre egy tacskó méretű kutya is lehetne a tettes.
Az MME igen részletes cikke belemegy a részletekbe is, nevezetesen, hogy az örvös galamb székletének színe milyen táplálkozási sajátosságokra utalhat, ám ezt már nem szeretném itt ellőni, tessék elolvasni az eredetit, annál is inkább, mert az autósok is kapnak egy hasznos tippet a fentről érkező cunami ellen.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/RZG626BUTA7E.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
