Hírek

Erőss Zsoltra és Kiss Péterre emlékezünk

Épp egy esztendeje annak, hogy a két hegymászó felért a Kancsendzönga csúcsára. Akkor még nem tudtuk, hogy nem fognak visszatérni.

Szerző:
Dabis Balázs Silvius
2014. május 20.

Épp egy esztendeje annak, hogy a két hegymászó felért a Kancsendzönga csúcsára. Akkor még nem tudtuk, hogy nem fognak visszatérni.

Az expedíció tagjai (Erőss Zsolt, Kollár Lajos, Kiss Péter és Jaroslav Dutka) 2013. május 16-án úgy döntöttek, hogy a szerencsés időjárási körülmények lehetővé teszik, hogy a hegymászók elindulhassanak az alaptáborból a  csúcs felé. Erőss Zsolt és Kiss Péter haladtak az élen, taposva a havat a többiek előtt a kettes táborig, ahol a nemzetközi csapat további tagjai váltották fel őket, szépen elosztva egymás között a nehéz munkát a csúcsig. Jaroslav Dutka később indult utánuk, de a kimerültség miatt visszafordult, és az alaptáborig ereszkedett. A sikerről május 20-án számolt be az alaptáborban tartózkodó Kollár Lajos, az expedíció vezetője, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter nepáli idő szerint este 6 órakor feljutottak a 8586 méter magas csúcsra.

  

Ez volt a magyar expedíciós hegymászás történetében a 11. nyolcezer méter feletti meghódított csúcs. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy tragédiába torkollik a visszatérés. Örültünk a sikernek. Azt azonban már tudtuk, a két magyar hegymászó 7250 méterről, rendkívül erőltetett menetben, egynapos küzdelem után jutott fel a Kancsendzönga tetejére és a következő órákban már nyugtalanító hírek érkeztek, hogy mennyire kimerültek, és hogy nagyon nehéz lesz így számukra a visszaérkezés.

 

2013. május 21-én a balsejtelmek valóra váltak. A 7600 méteren kiépített táborba igyekezett Erőss Zsolt és társa. Vélhetően elszakadtak egymástól, 8000 méter felett a hóban, -30 fokban éjszakáztak. Kollár Lajos az alaptáborban nekilátott a mentőakció megszervezésének és rádión tartotta a kapcsolatot Erőss Zsolttal, aki többször elaludt az ereszkedés közben, 8100 méteren, délután még hírt adott magáról.

 

kzs(1).jpg

 

A Kancsendzönga

 

2013. május 22-én már nem érkezett rádióüzenet a magyaroktól. Kollár Lajos ezen a napon már meg tudta szervezni a mentést, a serpák a 7600 méteren található IV-es táborból azonban azt jelentették, hogy Erőssék nincsenek ott. Vélhetően 8000 méter körül szenvedhettek balesetet, eltűntnek nyilvánították őket. A csúcsra ekkor feljutott 15 emberből csak 10 tért vissza, a magyarokon kívül egy koreai hegymászó, és két serpa is odaveszett.

 

Kiss Péter mélybezuhant holttestét lefényképezték és ruházata alapján azonosították. Bár mi még napokig reménykedtünk, de végül el kellett fogadnunk, hogy a magyar hegymászás óriási tragédiáját éltük át, elvesztettük legnagyobb és legeltökéltebb hegymászónkat is, aki elsőként állt a világ tetején és művégtaggal sem hagyta abba a hegymászást.

 

Egy év elteltével még mindenkiben intenzíven él emlékük, igazi hősökké váltak, akik azóta is példaképei a hegymászás, túrázás szerelmeseinek. Emlékükre teljesítménytúrákat szerveznek, alapítványt hoztak létre, díjat alapítottak, szellemük tovább él, és életük, hőstetteik példaként szolgál a jövő hegymászóinak.

Korábbi cikkeink:

DÍJAT ALAPÍTANAK ERŐSS ZSOLT EMLÉKÉRE
TÚRÁVAL ÜNNEPLIK A HÓPÁRDUC ALAPÍTVÁNY SZÜLETÉSÉT

KISS PÉTER EMLÉKE ELŐTT TISZTELEGTEK

 




 

Cikkajánló