Hírek

Évszakok egykupacban - A hét képei

Két hete még lepkék repkedtek a napsütötte réteken, most pedig kijelenthetjük, október elején megérkezett az első hó, nem csupán Magyarország legmagasabb pontját borítja fehér lepel, a Bükkben is havazott már.

Szerző:
TM
2016. október 8.

Két hete még lepkék repkedtek a napsütötte réteken, most pedig kijelenthetjük, október elején megérkezett az első hó, nem csupán Magyarország legmagasabb pontját borítja fehér lepel, a Bükkben is havazott már.

Az elmúlt hetekben azt hihettük, idén marad a kánikula, és nem lesz szükség a meleg ruhákra. Az évszakok mintha csak megunták volna, hogy sorrendben kell követniük egymást. A szokatlanul hosszú nyár után egyből belekóstolhatunk a téli zimankóba, télikabátostul, hópelyhestül. Mi pedig alkalmazkodunk, akárcsak a természet, és ezúttal épphogy megvillantjuk a méltatlanul mellőzött őszt, és inkább megnézhetitek, milyen a korai tél a hegyekben, valamint meleg hangulatú képekkel búcsúzunk a nyártól. Következő válogatásunk pedig reméljük, bővelkedni fog a levélhullató évszak színpompás képeivel.

 

 

Csapjunk is bele! Első, baljós hangulatú képünk a Déli-Kárpátokban található Retyezáti-hegységben készült. A borongósan gyönyörű fotón szinte egybeolvad ég és föld. Szatmári Zsolt és túratársai még szeptember végén csodálhatták meg a Zerge-havasokat, és nevéhez hűen nem úszták meg a túrát hózápor nélkül.

 

 

 

Az észak felől érkező hófellegekből nagy pelyhekben zúdult Zsoltékra a téli kóstoló, hogy mégis mi mindent láttak, és mennyire tudták bejárni a vidéket, arról bővebben itt olvashattok.

 

 

 

Még épphogy sárgulnak a levelek ezen a fán a Bükk-fennsíkon, máris hó lepte el. Gutter Krisztián különleges fotója szépen mutatja az elmúlt napokban kialakult fura időjárást.

 

 

 

Csodálkozik is a dolgon ez az ájtatos manó. A meleg, száraz helyeket kedvelő imádkozó sáska köznyelvi elnevezése félrevezető, hiszen nem sok köze van a sáskákhoz, ugyanis inkább a termeszekkel és a csótányokkal van rokonságban. Mindenesetre Magyarországon védett, és 2012-ben az év rovarjának választották. Fotó: Körmendy Zizi

 

 

 

A hűvös idő közeledtét már két hete mutatta a Bükk-fennsík. A fagyos reggelek fehérbe burkolják a növényzetet, a felkelő nap sugarai pedig sejtelmes köddé olvasztják a fűszálakra fagyott vizet. Fotó: Béres Attila

 

 

 

Fordult a kocka? Tiszaalpáron sasokra vadásznak a halak. Vigyázni kell, mert hátulról támadnak a vízből kiszökkenő kopoltyúsok. Na jó, persze ez nem komoly, a képen egy elvétett fogás pillanatát örökítette meg bravúrosan Molnár Péter. A tavasszal elöntött területek az utóbbi hetekre apadtak le annyira, hogy a madarak könnyen tudjanak halat fogni. Körülbelül 50-60 fekete gólya, ugyanennyi kanalasgém, 100-150 szürke gém és kócsag volt megfigyelhető a területen. A sasok jelenléte már csak hab volt a tortán. Rengeteg csukát fogtak és más egyéb nagyobb termetű halakat.

 

 


Sokkal békésebb pillanatban találjuk ezt az alvó csigapárt. Körmendy Zizi még a késő nyári idő utolsó pillanatait is kihasználta, hogy megörökítse az apróbb termetű élőlények szép pillanatait.

 

 

 

Libasorban, akarom mondani tornasorban legelésznek a Przewalski lovak a Pentezugi Vadlórezervátumban, a Hortobágyi Nemzeti Park területén. A szigorú védelem alatt álló, látogatóktól elzárt területen, több mint 300 vadló él békésen. Fotó: Molnár Péter

 

 

 

  

Kattints a képekre a nagyobb méretért!

 

Illetve, azért náluk is előfordul egy-két vitás helyzet. Péter szemtanúja volt annak, hogy a pusztában amúgy szabadon közlekedő lovak civakodásba keveredtek a kitaposott úton való áthaladásért, és ezt szerencsére meg is örökítette nekünk. A képeken jól látható, hogy az utat valamelyik ló ürülékével kijelölte magának, ezzel tulajdonképpen megakadályozva a többiek továbbhaladását. A vita abból kerekedett, hogy melyikük rakhasson új jelölés-kupacot, a már meglévőre. Persze kérdezhetitek, hogy ugyan mire ez a nagy felhajtás, hisz oly nagy ez a puszta, de úgy látszik lovainknál is igaz a mondás, járt utat járatlanért ne hagyd el. Mindenesetre köszönjük a képeket Molnár Péternek.

 

 

Hajnal a bükki Látó-kövekről, az ősz jelei már megmutatkoznak a sárguló faleveleken. A távolban felhők alatt szunnyad még a táj. Igazán felemelő érzés lehetett ez Béres Attilának, a kép készítőjének.

 

 

 

Kitekintünk a határokon túlra. A Tátra vonulatai még mindig sokakat vonzott fotósaink közül is. És szerencsére egyre több fiatal túrázó vág neki a természetnek. A Ifjú Természetjárók legutóbbi útja az Alacsony-Tátrába vezetett, és Gyömbér és Chopok csúcsainak meghódítása volt a cél. Hogy ez hogy sikerült, arról bővebben blogbejegyzésünkben olvashatsz. Fotó: Lőrincz Rebeka

 

 

 

Fantasy regényekbe illő tájat fotózott Gyárfás-Tóth Gábor, aki szintén a Tátrában járt. A Hegyre fel! Túraegyesület szervezésében a Retesz- és Sima-hágót járták végig a Magas-Tátrában. A csupa zöldben pompázó, mohás fenyőerdőt még a túra elején fényképezte a Csendes-völgyben.

 

 

 

Minden hétre egy túra, mégpedig a Tátrában. Gyárfás-Tóth Gábor a Bélai-Tátrában is járt, méghozzá jó korán, hogy megörökítse a sziklás hegycsúcsokat a felkelő nap meleg színeiben.

 

 

 

Elhagyott kis házikó Murány felé, háttérben az Alacsony-Tátrával. Fotó: Gyárfás-Tóth Gábor

 

 

 

Hajnal a Hortobágyon, és szarvasbőgés helyett, íme, egy bőgő tulok. A kép szintén a pentezugi pusztán készült, ahol a Przewalski lovak mellett több mint 500 őstulok is él, és a legtöbb ma ismert háziasított marhafajta őse. Európa legnagyobb termetű növényevő állata volt, a ma élő európai bölénynél is nagyobb. Az utolsó őstulok tehén 1627-ben pusztult el egy lengyelországi erdőben. A kihalt fajt úgy próbálták rekonstruálni, hogy több primitív marhafajtát kereszteztek, amelyek az őstulokéra emlékeztető tulajdonságokkal rendelkeztek. Fotó: Molnár Péter

 

 


És a beígért őszi hangulat. Ezen a bükki képen, már szép rozsdaszínben úszik a táj. A fotót Gutter Krisztiánnak köszönhetjük.

 

 

 

Sokszor jártunk már a Bükk-fennsíkon található Zsidó-réten, de a hely mindig új arcát mutatja. Az arannyá sárgult mező és az elmaradhatatlan ködpára hosszú percekig marasztalja a szemet. Fotó: Gutter Krisztián.

 

 

 

A Magas-Tátrában is sárgulnak a fűmezők. A kép a Sima-hágóról a Kapor-völgy felé ereszkedve készült. Fotó: Gyárfás-Tóth Gábor

 

 

 

És hogy mi rejtőzik a fűszálak között? Körmendy Zizi, az utolsó meleg napsugarakat megragadva fotózta le ezt a szépséges boglárkát otthonától nem messze. Nagy szerencséje volt, hisz a lepkeszezonnak már vége. Összesen két boglárkával találkozott a kiruccanásakor.

 

 

 

A bakonyi Borzavár község legelőjén egy pókháló marasztalja a reggeli harmat cseppjeit. Fotó: Gulyás Attila

 

 

 

Azt hihetnénk, hogy a fenti kép valami egzotikus dél-amerikai helyen készült, pedig a Kiskunsági Nemzeti Park területén elhelyezkedő Miklapusztán járunk. Illetve repülünk felette, Molnár Péter segítségével, aki sárkányrepülőről készítette ezt a csodálatos felvételt, lent virágzik a sziki őszirózsa és a vakszik.

 

 

 

Miklapuszta a Solti-síkság és a Kalocsai-Sárköz határán fekvő nagy kiterjedésű szikes puszta. A védett terület nyáron a sókiválástól vakítóan fehér lesz. Fotó: Molnár Péter

 

 

 

Visszatekintünk kicsit Tiszaalpárra, ahol ez az érdekes fotó készült. A víz vörös színét egy Euglena sanguinea nevű zöldszemes ostoros okozza, amely melegben szokott felszaporodni lefolyástalan, sekély állóvizekben. De amitől még különleges a kép, az a lúd gyönyörű mozdulata, ahogy lerázza magáról a port. Fotó: Molnár Péter

 

 

 

Végül egy kedves négylábú túrázóval zárjuk mostani válogatásunkat. A Boglárka névre hallgató kutyus derekasan állta a Tátrában megtett utat, sőt! Ahogy az ilyenkor lenni szokott, legalább kétszer annyi kilométert tehetett meg, mint a gazdi. Fotó: Gutter Krisztián

Cikkajánló