Túraajánlat

Fedezd fel a Déli-Bakony sokszínű vidékét

Nyomába eredünk a Bakony híres zsiványának, felfedezzük a Hertelendy-erdő kísérteties kastélyát, megmászunk egy látványos kövekkel borított bazaltkúpot, és egy sziklás völgyben megbúvó festői kolostorromhoz is ellátogatunk. Mindez a Bakony egy kevésbé ismert, tömegek nélküli változatos részén vár ránk.

Szöveg és fotó:
Lánczi Péter
2020. április 28.

Nyomába eredünk a Bakony híres zsiványának, felfedezzük a Hertelendy-erdő kísérteties kastélyát, megmászunk egy látványos kövekkel borított bazaltkúpot, és egy sziklás völgyben megbúvó festői kolostorromhoz is ellátogatunk. Mindez a Bakony egy kevésbé ismert, tömegek nélküli változatos részén vár ránk.

Tapolcától nem messze, autóval alig negyedórára északi irányban találjuk Nyirádot, amit egy piros jelzésű turistaút köt össze a tőle délre fekvő kis községgel: Sáskával. Ez a kanyargós ösvény 12 km hosszú, és kimondottan változatos terepen vezet megannyi látnivalót tartogatva a környék felfedezőinek, akik ha tényleg kíváncsiak a helyi értékekre, mindenképp érdemes egy kis kitérővel megtoldaniuk ezt az egyébként nem túl megerőltető kirándulást. Mi Nyirádról indulva mutatjuk be a távot, illetve a látnivalókat, tippet is adva ahhoz a bizonyos kitérőkhöz.

DSC04784

Nyirád határában. A háttérben a Somló vulkáni tanúhegye

Fotó: Lánczi Péter

A piros út Nyirád központjából indul, és közel két kilométeren keresztül a Zalahalápra vezető országúton halad, mielőtt a Csemetekertnél balra, a hegyek felé fordulna. Ezt a nem túl izgalmas aszfaltutazást akár ki is hagyhatjuk, ha valahogy teleportálni tudunk az elágazásig, ámbár ha itt hagyjuk az autót, akkor valahogy vissza is kell ide jönnünk. Ha kitaláltuk a logisztikát, akkor már csak a lábunkra lesz szükség, illetve rögtön az elején némi tájékozódási készségre, ugyanis a jelzések egy vadkerítéssel elzárt területre vezetnek, amit jobb a Csiplek-hegy irányába vezető murvás úton kikerülni, ha csak nem akarunk a kerítésen mászókázni. A széles, murvás útról a Csiplek-hegy északnyugati lábánál térünk vissza a pirosra, és alig követjük pár méteren keresztül, máris kis kitérőt tehetünk a Benárd-barlanghoz.

Egy betyár barlangjában

DSC04788

A Benárd-barlang ma denevéreknek ad otthont

Fotó: Lánczi Péter

Már az idevezető úton is megcsodálhattuk azokat a dolomitsziklákat, melyek a telepített fenyvesekkel kiegészülve kimondottan mediterrán vidékek hangulatát keltik, de a kis leágazásunk során fel is kapaszkodhatunk az egyik ilyen domboldalba, hogy bekukkancsunk a környék hajdani betyárjának rejtekébe. A helybéliek úgy tartják, hogy a ma megkülönböztetetten védett Benárd-barlang – ami a terület egykori tulajdonosáról kapta nevét – volt az egyik búvóhelye a híres bakonyi betyárnak, Sobri Jóskának. Ezt a nem túl nagy, mindössze 15 méter hosszú sziklaüreget a dolomit aprózódásos lepusztulása hozta létre egy tektonikus hasadék mentén. Nagyobb része csak kúszva járható üregből régészeti leletek is előkerültek, a kormozódott falak pedig arra engedte következtetni a kutatókat, hogy a járatot huzamosabb ideig lakták is.

DSC04796

Zömében a piros turistautat követjük, a letéréseknél figyeljük a térképet

Fotó: Lánczi Péter

Visszatérve a pirosra, a Cser-hegy alatt vezető Zsivány-völgyben folytatjuk a túrát, amely földrajzi név szintén Sobri Jóskára utal. A fenyvesrészeket felváltják a lombhullatók, és helyenként már egy-két hatalmas bükkel is találkozhatunk. Folyamatos emelkedésben felkapaszkodunk az Agár-tető alatti platóra, ahol egy széles, murvás úton újfent elhagyjuk a piros jelzéseket, ezúttal keleti irányba, hogy hangulatos pihenőhelyeket, forrásokat és látványos romokat fedezzünk fel.

DSC04802

A Csepegő-kútnál aligha fogjuk megtölteni a kulacsunkat, de a pihenő hangulatos a piknikezéshez

Fotó: Lánczi Péter

Nem kell sokat gyalogolnunk, hogy máris elérjük a Csöpögő-kutat, ahol padok és asztalok teszik kényelmesé a pihenést, de a Magházi erdei pihenő sincs túl messze, ami tűzrakóval, illetve egy kis házikóval is ellátott táborhelyet nyújt a bivakoló turistáknak.

Ekkor már majdnem két kilométerre eltávolodtunk a piros úttól, de a kitérőnk fő attrakcióihoz még további 1 km-et kell gyalogolnunk.

DSC04808

Magházi erdei pihenő kis házikója

Fotó: Lánczi Péter

A Magházi pihenő közvetlen közelében találjuk azt az ösvényt, ami nyílegyenesen északi irányba vezet, és amin a leghamarabb elérhetjük a Hertelendy-kastély romjait és a hozzá közeli Dadosi templomromot. Izgalmas és látványos helyszínekről van szó, melyeket nem érdemes kihagyni, ráadásul ezen a környéken is több romantikus forrást és erdei pihenőhelyet találunk.

Kísérteties romok az erdő mélyén
A Hertelendy-erdőben járunk, ami a környék egykori birtokosáról (Hertelendy Kálmán) kapta a nevét. Nem csupán a név, hanem az erdő mélyén megbúvó kastély romjai is az egykori méltóság emlékét őrzi. A mára teljesen elfeledett, kísérteties hangulatot árasztó kastélyt a II. világháború alatt hagyták el, s azóta falai menthetetlenül lepusztultak. A kétszintes, hajdanán erdei vadászlaknak használt kastélyt egy középkori templom, vagy kolostor romjaira, illetve annak köveiből építették. Tetőszerkezete már rég megsemmisült, belső tereit pedig a természet teljesen visszahódította, de még így is impozáns látványt nyújt az egykor bizonyosan csodásan festő hatalmas épület.

DSC04849

Az erdő csendjében és fogságában lelünk rá a Hertelendy kastély megmaradt falaira

Fotó: Lánczi Péter
DSC04860

Csak körültekintéssel fedezzük fel a kastély omladozó épületét

Fotó: Lánczi Péter

Alig pár lépésre innen, továbbhaladva a murvás úton, elérjük a Dabosi templomromot. Látványos falai egy elfeledett település szentélye volt, ami még a török hódoltság idején pusztult el. A falu írásos formában 1193-ban Dobos alakban már szerepel. Egy 1324-ben kelt oklevél szerint Dobosi Péter és Benedek dobosi birtokaikat helyi nemeseknek és a Rátótiaknak adták el. A későbbiekben is találunk írásos említéseket a faluról Dobos néven, ahol a török megszállást követően, még 1531-ben is egy adófizető, két szegény és öt puszta jobbágytelket írtak össze, de ezt követően végleg elpusztult.

DSC04822

A dabosi templomrom

Fotó: Lánczi Péter

Némely kutató úgy véli, a Dabos (Dobos) név a királyi dobosok települését, birtokosok tisztségét jelöli, de más felvetés szerint a családnév hordókészítő kádárok mesterségét is jelentheti, ami a 12. században kelt oklevelekben dobos alakban szerepelt. Mint ahogyan a névről és annak torzulásáról, úgy a településről is csak keveset tudunk. Mindössze ez a templomrom maradt ránk, melynek nyugalmat árasztó falait szabadon látogathatjuk, szomszédságában pedig az erdészet jóvoltából padot és információs táblát találunk, ahol részletesen is olvashatunk az épületről.

DSC04837

Be is nézhetünk a régi harangtoronyba

Fotó: Lánczi Péter

Jelentősen eltávolodtunk a piros turistaúttól, amire többféleképpen is visszatérhetünk, akár ugyanazon az úton, amin letértünk, de ezen a környéken a navigáláshoz leginkább GPS-t érdemes használni, mert nem minden papírtérkép jelöli megfelelően a környék erdészeti útjait.

Miután visszatértünk a pirosra, a már ismert és hangulatos murvás úton tartunk déli irányba. A táj ismét új arcát mutatja. Először kényelmesen, nyílt rétek mentén, majd vadregényes erdőségekben, enyhe kaptatóban törünk felfelé a környék legmagasabb pontjára, az 511 méteres Agár-tetőre.

Érdekes kövek a Agár-tető bazaltkúpján

DSC04885

Szép bükkösben emelkedünk a környék legmagasabb hegyére

Fotó: Lánczi Péter

Az Agár-tető a Kab-hegy után a Déli-Bakony második legnagyobb bazaltvonulata, ami az eddigi utunk helyszíneitől eltérő és igen látványos kőzetet tár elénk. Idáig fehérlő és omladékos köveket láthattunk, ami sok millió évvel korábban itt hullámzó tengerek üledéke, a hegymenetben viszont szürke, és mintha csak tegnap megszilárdult lávakövekkel és habkőre emlékeztető vulkáni kövekkel találkozhatunk. Ez a környék változatos geológiai múltjának köszönhető. Az alapkőzetet triászkori mészkő- és dolomitrétegek alkotják, melyre a tűzhányók a pilocén korban nagy mennyiségű bazaltot és bazalttufát raktak. A hegytetőre vezető út során érdemes közelebbről is megnézni a lábunk alatt heverő köveket, melyek egyedi és izgalmas formákat mutatnak.

Pálos romok a bővizű forrásnál

DSC04891

Látványos bazalttufa az Agár-tetőn. Itt rengeteg ilyen és ehhez hasonló követ láthatunk

Fotó: Lánczi Péter

Miután elértük a csúcskövet, és hatalmas bükkök között lekanyargunk a hegytetőről, bevesszük magunkat a Macska luka árokba. Egyre mélyebb partfalak között érjük el a Szent Jakab-forrást és a következő épített értékünket, egy hajdanán szebb napokat is látott pálos kolostorromot. Ez az épület az ország első nyolc pálos kolostorának egyike, amit már 1263-ban már laktak a szerzetesek. A kolostor Szent Jakab nevét viseli, de nem ez volt az egyetlen pálos alapítású kolostor a környéken. Többek között Salföldön, Uzsán, Badacsonyban is találunk ilyen romokat. A monda szerint a Salföldön élő szerzetesek ide, a hegyek között megbúvó Szent Jakab kolostorba menekültek a török elől, de nem sokkal később ezt az épületet is feldúlta az oszmán sereg. A részlegesen felújított, lényegében csak megerősített romok közelében is találunk paddal és tűzrakóval kialakított pihenőt.

DSC04898

Bakonyszentjakabi pálos kolostorrom részben visszaépített falai

Fotó: Lánczi Péter
DSC04901

Keresztet és oltárt is találunk a falak között

Fotó: Lánczi Péter

Továbbereszkedünk a völgyben, és kisvártatva magasabb hegységeinket idéző környezetben találjuk magunkat. Sáska határában túránk újabb színfoltját jelentik a fölénk tornyosuló mohákkal tarkított sziklák látványa, melyek egyikét Ember-kőnek neveznek.

Ezt a sziklát – melyet valószínűleg vízmosás alakított ki – a környék népe szerint a régi időkben az egyik pálos szerzetes faragta ki útmutatásul az eltévedt utazóknak.

DSC04918

A térképen is jelölt Ember-kőnél hatalmas sziklaalakzatokat figyelhetünk meg

Fotó: Lánczi Péter

A sziklatömböt elhagyva ösvényünk lassacskán kiér a Sáskára vezető kavicsos útra. Ahogy a kis falu felé gyalogolunk, balunkon már kezdenek feltűnni a balatoni táj jellegzetes hegycsúcsai és a végtelennek tűnő víztükör, amelyek összképe méltó dekorációt adnak kitérőkkel együtt is csupán 20 km-es túránknak. Végállomásunkkal szemben rálátunk a bányászat által teljesen megskalpolt Haláp magaslatára is, amiről elsőre nem is gondolnánk, milyen izgalmas földtani értékeket tartogat a természetjárók számára. Érdemes egy következő túra alkalmával ide is ellátogatni, ahol a bazaltcsodákon túl a kilátás is fantasztikus.

DSC04921

A balatoni tanúhegyek látványával zárjuk a túrát

Fotó: Lánczi Péter
Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!



Cikkajánló