Minden év áprilisa és júliusa között elérkezik a fiókák fészelekhagyási szezonja, valamint az őzgidák és egyéb állatkölykök időszaka. Ilyenkor gyakran találkozhatunk elhagyatottnak tűnő fiatalokkal a lakott területen is. Nem lehet azonban elégszer elmondani, hogy ezen kis állatok többsége nem árva, és a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket! Cikkünkben összefoglaltuk, hogy mi a teendő, ha magányos vadállatkölyköt találunk.
Nem csak a madárvilágban köszöntött be a szaporodási és fészakhagyási szezon. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egy remek és jól érhető eljárásrendet és összefoglalót állított össze, hogy mit (nem) kell tenni, ha segíteni szeretnénk a fiókáknak, vadállatkölyköknek.
A rigók és számos más madárfaj esetében is zajlik a természetes kiröpülés. Ebben az időszakban a kisrigók elhagyják a fészküket, és még röpképtelen állapotban az aljnövényzetben keresnek menedéket a ragadozók elől, miközben halk csipogással jelzik szüleiknek a helyzetüket, akik egyébként a fészek elhagyás követően is táplálják az utódokat.
Ezért madárfiókák esetében csak akkor avatkozzunk be, ha ez feltétlenül szükséges.
Ennek megállapításához az alábbi döntési infografika használatát javasoljuk:
Szintén találkozhatunk ebben az időszakban látszólag árva, pelyhes bagolyfiókákkal. Panaszos kérőhangjaikkal nem a mi segítségünkért, hanem a szülők által hordott élelemért kiáltanak. Fölösleges és sokszor káros ilyenkor beavatkozni. „Esetleg arra lehet szükség, hogy néhány méterre, a sűrű növényzet védelmébe vigyük a fiókát, ha az közvetlen veszélyben van, például az úton üldögél” – tanácsolja az MME a közleményében.
Bár a fűben lapuló vad apróságok látszólag védtelenek és elárvultak,
fontos tudni, hogy ha őzgidát találunk, ne érjünk hozzá, és lehetőleg ne is közelítsük meg, mert ezzel lassú éhhalálra ítéljük.
Az gidát a suta akkor hagyja egyedül – fekteti el –, ha veszélyt érez vagy táplálkozik. A kicsi ilyenkor ösztönösen meglapul, próbál beleolvadni környezetébe. Mivel nem menekül, sokan gondolhatják, hogy az állat beteg, vagy csak a házi kedvenceknél megszokott módon megsimogatják. Ilyenkor azonban a gidán és környezetén rajta marad az ember szaga, ezért az anyja már nem fogja elfogadni, szoptatni.
Rendszerint a kis rókák sem szorulnak megmentésre, eleinte az öreg rókát követik, de hamar elkezdenek önállóan is vadászni. Az alom nagyságába a természet „beleszámolja", hogy nem minden utód éri meg a felnőttkort. Bár ez számunkra, emberek számára kegyetlenül hangozhat, de érdemes tudatosítanunk, hogy a legtöbb esetben akkor teszünk jót, ha nem avatkozunk bele a természet rendjébe.
Ha azonban sérült vagy vérző az állatot találsz, akkor keresd fel valamelyik mentőszervezetet. Az állatmentőhelyek térképes elérhetőségéért kattints korábbi cikkünkre.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
