Hazánk harmadik legnagyobb tava rendkívüli módon kitett az időjárási és éghajlati változások hatásainak. Egy friss tanulmány kimutatta, hogy a hazai átlagnál jobban melegszik a Velencei-tó és annak környezete: 1971 óta a tó nyáron átlagosan több mint 4°C-kal melegebb, míg a levegő ennél kisebb mértékben melegedett.
Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza és Pongrácz Rita meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa azt vizsgálta, hogy a Velencei-tó mely évszakban melegedett a legjobban, és ez mennyire függ a levegő hőmérsékletétől – írja a Másfélfok. Az elemzésből kiderül, hogy
- a levegő hőmérséklete jelentősen befolyásolja a tó hőmérsékletét, de más tényezők is szerepet játszhatnak;
- szinte minden évben és évszakban elmondható, hogy a Velencei-tó melegebb, mint a levegő;
- az egyébként is magas nyári vízhőmérséklet nőtt a legjobban az évszakok közül, ami vélhetően a növekvő napsugárzás miatt van.
Az okok feltárásához nem elég megvizsgálni a hőmérsékletet, a napsugárzást, a felhőzetet vagy a szelet, vagy azt, hogy a tó folyamatosan a felszín alól töltődik fel. A korábbi többletcsapadékos időszakban a Pátkai és a Zámolyi tározók vízutánpótlása kismértékben befolyásolhatta a víz mennyiségét és hőmérsékletét, de jelenleg mindkét tározó üres, így ennek nincs hatása. Valószínűleg a hatások mögött közvetlenül az emberi tevékenységből eredő folyamatok is állnak, pl. a környezet beépítettsége, locsolás, illetve a sekély felszín alatti víz használata – olvasható a tanulmányban.


A következmény egyértelmű: a kritikus időszakokban, főként nyáron jelentősen melegedett a tó, amely a tavi ökoszisztémára igen kedvezőtlenül hat, gyengíti a tó vízminőségét, továbbá csökkenti annak vízszintjét. Ennek megfékezéséhez a globális kibocsátások mérséklésén túl azonnali beavatkozásra volna szükség regionális adaptációs stratégiák formájában.