Programok

A Velencei-tó és a Dinnyési-fertő rejtett kincsei

A Velencei-tóról legtöbbünknek a nyüzsgő strandok, a színes gumimatracok, a tejfölös lángos ugrik be először. A tónak azonban van egy csendesebb, nyugalmasabb arca is, amelyet a vízen és a szárazföldön egyaránt érdemes felfedezni.

Szöveg:
Tóth Judit
Fotó:
Gulyás Attila
2020. július 30.

A Velencei-tóról legtöbbünknek a nyüzsgő strandok, a színes gumimatracok, a tejfölös lángos ugrik be először. A tónak azonban van egy csendesebb, nyugalmasabb arca is, amelyet a vízen és a szárazföldön egyaránt érdemes felfedezni.

Az agárdi kikötőben stílszerűen az Agárd nevű hajón ülünk, s miközben a többi résztvevőre várunk, a közelünkben egy népes nyárilúd-csapat úszik be a képbe. Szokatlan ez tőlük, hogy csak így zavartalanul úszkálnak az ember közelében, de úgy tűnik, az itteni példányok fittyet hánynak a szokásokra.

Strand helyett a nádrengeteg

Különleges kirándulásunk célja a szemközti Velencei-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület, ahová általában nem lehet csak úgy behajózni. Mi azonban nemcsak engedéllyel megyünk, de a terület szakavatott ismerője, Kiss Péter, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság őrkerület-vezetője is velünk tart.

Átszeljük a Hosszú-tisztást, megkerüljük a mesterséges Cserepes-szigetet, majd megcélozzuk a tó északnyugati csücskében megbúvó rezervátumot. A tóban található nyílt vizes „tisztásokat”, a nádasban kialakított csapásokat mind-mind külön névvel illették a régi halászemberek. A térképet böngészve olyan beszédes neveket találni, mint a Keszeges vagy a Nemfogi-tisztás, de vannak olyanok is, amelyeket nehezebb megfejteni. Hogyan kerül a tóba például a Túrószsák?

Nyugati-medence-tavoli-Szekesfehervar-FOTO-Gulyas-Attila

A tó nyugati medencéje a Dinnyés közelében álló kilátóból

Fotó: Gulyás Attila

A tó átlagos vízszintje 1,5 méter, és az ilyen sekély vizű tavak életében természetes, hogy időről időre megfogyatkozik bennük a víz, netán ki is száradnak, ahogy az a Velencei-tóval is történt 1866-ban. Legutóbb 1993-ban élt át komoly vízszintcsökkenést a tó, akkor az agárdi vízmércén 70 cm-t mértek, és egy Székesfehérvár közeli bányából kapott karsztvízzel pótolták a hiányzó vizet. A tó vízszintjének szabályozásakor idegenforgalmi és természetvédelmi szempontokat egyaránt figyelembe kell venni, hisz nem biztos, hogy az, ami a nyaralók számára jó, az élővilág számára is kedvező lesz.

Sétahajóval az úszólápok között

Hamarosan magunk mögött hagyjuk a nyílt vizet, és beérünk a tó nyugati medencéjének nádszigetei közé. Télen rendszeresen aratják a nádat, de bizonyos helyeket kihagynak, mert számos madár – például a gémfélék – csak a többéves, avas nádban raknak fészket. A közel ezer hektáron található nádas a tó területének mintegy 40%-át teszi ki, ez az arány a 70-es években történt kotrás előtt még 60% volt. Egyébként a kotrás során felszínre hozott zagyanyagból hozták létre a Cserepes-szigetet és a Velencei-szigetet.

Az 1958-ban alapított madárrezervátum területének 80%-át nád borítja, és itt már határozottan más arcát mutatja a tó, mint a déli parton. Az állóvíz színe általában palaszürke, azonban a nyugati oldal nádasainak környékén a tőzegesedés során keletkező huminsavak miatt sötétbarna – ezt hívják berekvíznek vagy lápvíznek.

Kezdetben elsősorban az itt élő madarak voltak a kutatók látóterében, de a 60-as években felfedezték, hogy a terület jelentős botanikai értékekkel is bír. Például úszólápokkal és az azokon élő ritka növényfajokkal.

Madarfigyelo-hajo-2-FOTO-Gulyas-Attila
Fotó: Gulyás Attila

Az úszólápok tulajdonképpen kisebb-nagyobb úszó szigetek, szerkezeti alapjukat a nád vízszintes terjedésében szerepet játszó gyöktörzsek vagy rizómák jelentik, amelyek megkötik az évről évre termelődő és elhalt növényi részeket. A vízen lebegő, korhadó növénytakaróból az idők során aztán talajszerű képződmény lesz, amelyen más fajok is megtelepednek. Ahogy a nevében is benne van, az úszóláp nincs rögzülve az aljzathoz, és ezt túravezetőnk demonstrálja is az egyik szigetnél: a hajóról kilépve ugrik párat, miközben mozog alatta az egész aljzat. A nagyobb úszólápok már nem úsznak, nagyjából stabilizálódott a helyzetük, köszönhetően például az itt megtelepedő rekettyefüzek gyökereinek, a kisebbeket azonban még ide-oda tudja tologatni a szél, és ezzel némiképp át is rendezni a térképet.

Óvakodj a lápszemektől!

Az úszólápok szegélye 40-45 cm széles, de ahogy beljebb haladunk, egyre vékonyabb lesznek, a közepükön pedig meg is szakadhat az úszóláp folytonossága, így kialakulnak a lápszemek. Egy ilyenbe beleesni nagyon veszélyes. Az úszóláp alatt nem lehet úszni, és azt szokták mondani, itt a tónak nincs igazán alja. A bő egyméteres víz alatt, a szintén egyméteres, lágy iszapban simán el lehet tűnni.

Az úszólápok ma már ritkák Magyarországon, itt azonban a kisebb-nagyobb, akár többhektáros úszólápok összterülete a kétszáz hektárt is elérheti. Védelmük azért fontos, mert több ritka növény is él rajtuk, mint például a tőzegpáfrány vagy az orchideafélékhez tartozó hagymaburok, amelynek itteni, mintegy 3500 töves állománya a legjelentősebb hazánkban.

Bármily meglepő, de az emlősök is remekül megtalálják számításaikat az úszólápokon. Él itt pirókegér, vidra, vaddisznó, róka és őz is. Ez utóbbiak télen a jégről jöttek be, aztán olvadást követően itt ragadtak, viszont életfeltételeiket így is megtalálták.

A gémek a Dinnyési-fertőt választották

Miközben hajókázunk, egy-egy nagy kócsag, szürke gém, barna rétihéja száll el fölöttünk, hattyúk tollászkodnak, búbos vöcsök halászgat a közelben, és nádirigók szólnak folyamatosan, ám mint megtudjuk Kiss Pétertől, még ennél is gazdagabb szokott lenni a madárvilág. A gémfélék többsége idén nem itt fészkel, hanem a szomszédos Dinnyési-fertőben. A hajókázás után pár nappal oda is ellátogattunk, de azt már a szárazföldről fedeztük fel.

A közel 150 fészkes gémtelepen kanalasgémek, nagy kócsagok, szürke és vörös gémek, bakcsók költenek, közelükben bölömbika és törpegém is fellehető, sőt az utóbbi években a ritkaságnak számító batlával is találkozni.


szürke gém 04 FOTO Molnar Peter

Szürke gém, a tó rendszeres fészkelőinek egyike –

Fotó: Molnár Péter

A Velencei-tótól délnyugatra fekvő Dinnyési-fertő hajdan a tó szerves része volt, egy pár méter magas, keskeny homokturzás választotta el a két területet, és az ezen átfolyó víz táplálta a Seregélyesig lenyúló mocsarat. Az 1859 és 1961 között zajló vasútépítés során azonban ezt a mocsaras, délnyugati részt levágták. Azóta a két területet a Dinnyés–Kajtori-csatorna köti össze, amely egyben a Velencei-tó leeresztését is szolgálja. A Dinnyési-fertőt ma, a madárrezervátum területéhez hasonlóan, szintén jelentős vizes élőhelyként tartják számon. Aki szeretné megismerni a fertőt, annak érdemes túrát tennie a Madárdal tanösvényen.

velencei_tavi_nadas Kiss Peter az uszo lapon FOTO Francz Ilona

Kiss Péter az úszólápon állva mesél a hajó utasainak

Fotó: Francz Ilona

A teljes útvonal három szakaszból áll. Természeti értékek tekintetében a dinnyési faluszélről induló, a fertő egykori természetvédelmi őréről, Müller Istvánról elnevezett rész a legérdekesebb. Az útvonal felénél egy kis madárgyűrűző állomás és egy magasles van, ahonnan rálátni az egész fertőre.

Ahogy sétálgatunk, a tanösvény nevéhez hűen, hangos madárdal kísér bennünket. Ottjártunkkor a fülemüle teli torokból énekelt a közeli bokrok valamelyikén, de a kakukkok is aktívak voltak, a nádirigók pedig még nem sejtették, hogy fészkükben hamarosan betolakodó landol majd.


madarak vegyesen 04 FOTO Molnar Peter

Kanalasgém és nagy kócsagok a napi betevőre várva

Fotó: Molnár Péter

Madárparadicsom a falu szélén

A Dinnyési-fertő a vonulás idején a leghangosabb, ősszel libák és récék több tízezres tömegeitől zajos a környék. Persze azért nyáron is van mit nézni és hallgatni. A nádas rejtekében élő énekesekről inkább csak a hangjuk árulkodik, barnás árnyalatú rejtőszínükkel remekül beleolvadnak a nádasba. Vannak azért kivételek, mint a nádas szegélyében költő kékbegy, amely valósággal kiragyog a környezetéből. A tanösvény címermadara, a barkóscinege jó eséllyel indulhatna a legaranyosabb külsejű madarak versenyében, ráadásul az énekesmadarak között ritka kivételként tartós párkapcsolatban él. Szinte folyamatosan csilingel a nádasban, így tartja a kapcsolatot társaival.

Hajdan a halászok a vízbe rakott varsák helyét nádkonttyal vagy más néven varsababával jelölték meg. Ez a nád tetején kialakított kis sátor nemcsak számukra volt hasznos, hanem számos nádi énekes, például a barkóscinege is szívesen belefészkelt.

Régen az itt lakók nyáron halászatból, télen nádaratásból tartották fenn magukat, illetve állatokat tartottak. A környékbeli szikes legelőkön most is legelészik néhány szürke marha, de vannak racka juhok is. Ha szürke marhákat látunk, érdemes alaposabban körülnézni, mert még arra is van esélyünk, hogy közelükben megpillantsuk a hazánkban ritkaságszámba menő gázlómadarat, a batlát. A kecses íbiszféle, amely időről időre feltűnik errefelé, különös kapcsolatot ápol a szürke marhákkal, ugyanis kedvenc eledele (a pióca) a marhák vérével táplálkozik. A batlák pedig tudják: ahol van marha, ott lesz pióca is. A fertőn persze nem csupán az érdekes, aminek szárnya van, a növényvilág is tartogat szépségeket. Most virágoznak például az orchideafélékhez tartozó mocsári kosborok, de a rétek gyógynövényei is illatoznak. Kakukkfű, csombormenta, orvosi zsálya, orbáncfű és párlófű – szinte minden lépésnél egy újabb faj bukkan fel.

dinnyes ferto madarrezervatum01 FOTO Francz Ilona
Fotó: Francz Ilona

Dinnyés nyugodt, csendes falu, még a nyári szezon kellős közepén is, itt tényleg nem túlzás azt állítani, hogy a természet karnyújtásnyira van. A házak felett állandó a madármozgás, a kertek rétekkel és a mocsarakkal szomszédosak, s ahogy kiérünk a faluból, minden átmenet nélkül egy gyönyörű madárparadicsomban találjuk magunkat.

Aki szeretné felfedezni a Velencei-tó és a Dinnyési-fertő természeti értékeit, szeretné látni a ritka úszólápokat, a madárvilágot, az ne hagyja ki a madárrezervátumi sétahajózást, és persze túrázzon is egyet a Madárdal tanösvényen.

batla FOTO Adobe stock

Az íbiszfélékhez tartozó batla ritka fészkelő hazánkban

Fotó: Wim Hoek / Adobe Stock
Túratippek

A Sétahajóval az úszólápok között elnevezésű programra előzetes regisztráció szükséges. A másfél órás hajóút startja az agárdi hajókikötőben van, általában pénteken délutánonként.

A hajózás ára: 2800 Ft (felnőtteknek), 2200 Ft (gyerekeknek)

További információ: velenceitohajozas.hu

Aki szeretne a Velencei-tó halaival közelebbről is megismerkedni, az látogasson el az agárdi hajóállomásnál található H₂O Akváriumházba. Itt nemcsak halakkal, de vízi gerinctelenekkel is találkozhatunk. Megelevenedik a Vízipók-csodapók világa, láthatunk például vízi botpoloskát, szitakötőlárvákat és csibort is.

Az akváriumház belépőjegyárai: 4 éves korig ingyenes, gyermekeknek (4–14 éves korig) 300 Ft, nyugdíjasoknak 400 Ft, felnőtteknek 500 Ft.

További információ: akvariumhaz.hu

Itt egyébként kenut is bérelhetünk, és a tó érdekességekben bővelkedő vízi útvonalait túravezető vagy GPS segítségével járhatjuk be.

Részletek: expediciovelenceito.hu


Tipp a tanösvény bejárásához

A megközelítőleg 15 km hosszú Madárdal tanösvény három részből áll. Az útvonal több irányból is végigjárható, illetve bejárása több helyen megszakítható.

Tóparti túra: a dinnyési hagyományőrző központtól az agárdi Gárdonyi Géza Emlékházig vezet. A 6-7 km-es táv kerékpárral is bejárható.

Szikes túra: a dinnyési Vörösmarty utca végétől indul, majd az elzamajori Pelikán-ház Erdei Iskoláig vezet, hossza 4 km körül van.

Müller István-túra: 3 km-es körutat jár be a Dinnyési-fertő melletti, hajdanán mocsaras területen. A túra kiindulópontja szintén a dinnyési Vörösmarty utca végén található, az útvonal pedig a falu központjában ér véget.

A Madárdal tanösvény egyénileg is bejárható, vannak információs táblák, de érdemes a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetőfüzetét beszerezni, avagy az anyagát a Duna–Ipoly nevű mobilapplikációban megkeresni. Kérhetünk szakvezetést, és fix dátumhoz kötött programok is rendszeresen vannak. Aki szeretne madárgyűrűzésen részt venni, az érdeklődjön az agárdi Chernel István madárvártában, vagy csatlakozzon a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság programjaihoz. További információ: dunaipoly.hu

A cikk a Turista Magazin 2019. július-augusztusi számában jelent meg. Korábbi számainkat ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.

Cikkajánló
Miben segíthetünk?