Hírek

Hazatért a címvédő Lengyelországból!

Németh Csaba interjút adott lapunknak, amelyben néhány izgalmas részletet is megosztott velünk a Beszkidekben elért sikerről.

Szerző:
Dabis Balázs Silvius
Fotó:
Berta Gábor
2013. szeptember 8.

Németh Csaba interjút adott lapunknak, amelyben néhány izgalmas részletet is megosztott velünk a Beszkidekben elért sikerről.

Milyen volt a hangulat Lengyelországban?
A Festiwal Biegów egy remek szervezésű verseny. Három napon át tart 8-10 ezer ember áll rajthoz. Egy igazi sportünnep, remek versenyzőkkel. Több távon lehet indulni, én a leghosszabb távon rajtoltam. 

 

Az indulók közül körülbelül 350 embernek sikerült teljesíteni ezt a távot. 
Igen-igen, erre csak a legtapasztaltabbak vállalkoznak.

 

A 7 Völgy Versenyen nem most futottál először.
Ez a verseny három éves múltra tekint vissza, én tavaly voltam itt első alkalommal és sikerült nyernem ismeretlenként. Idén persze mindenki rám figyelt, mindenki engem akart legyőzni, így sokkal nehezebb és értékesebb volt számomra az idei siker, hogy megvédtem a címemet.

 

A verseny hivatalos honlapján azt írták, hogy nem látszott rajtad fáradtság, amikor befutottál a célba. Valóban nem voltál fáradt?
Hát ez nem teljesen igaz. Sosem szabad magadat fáradtnak mutatnod, ez része annak a mentális és taktikai küzdelemnek, amelynek nagyon nagy szerepe van egy ilyen hosszú maratonon. Ha nem tudod tökéletesen elrejteni a fáradtságod, a fájdalmakat, akkor azzal ellenfeleidet ösztönözheted jobb teljesítményre.

 

Milyen élményekkel gazdagodtál ezen a 100 km-es távon?
Az egész verseny jó volt. A nehézséget az jelenti, hogy nagyon korán rajtolunk, hajnali négykor. Ilyenkor a Beszkidekben nagyon hűvös van, a korai rajt amúgy is megterheli a szervezetet, de a deres utakon mindössze 3°C fok volt a hőmérséklet. Mindannyian vártuk a napfelkeltét, ami gyönyörű volt. Csodálatos volt a fenyvesek gerincén ahogy felragyogtak a narancsos fények, lent a völgyeket még felhők ülték meg. Azt hiszem ez a látvány mindenkiben mély nyomokat hagyott. Azután persze megjött a meleg, akkor már azzal kellett küzdeni, de hát ezért szeretjük a terpfutást.

 

A természethez már könnyedén alkalmazkodsz, legyőzöd a nehézségeket. Mi volt a helyzet az ellenfelekkel?
Tavaly sokkal egyszerűbb volt, már rögtön az elején kiépítettem egy nagyobb előnyt és azt végig tudtam tartani. Egyszer jöttek csak rám, akkor ráerősítettem és nem volt többé gond. Idén egy livtán versenyzővel együtt futottam egészen 70 km-ig, az utolsó 30-on tudtam csak elhúzni tőle, úgy gondolom fejben voltam erősebb nála. Egy 10 perces előnyre tettem szert. Nem futottam maximumot, csak annyit amennyire szükség volt. Az utolsó 10 km-en már csak arra koncentráltam, hogy megmaradjon az előnyöm. Öt perccel hamarabb értem célba végül a litvánnál.

 

Mit jelent számodra ez a győzelem?
A versenyszezon második felének elején vagyunk, tartalékolni kell még az erőnket a további küzdelmekre. Persze nagyon örülök, hogy megvédtem a címem, de érdekes ez, hogyha az ember győz, akkor arról túl sokat nem lehet mondani. Sokkal tanulságosabb egy második hely, vagy egy balsiker, abból lehet tanulni. Egy győzelemnek nincs olyan mély töltete. A kedvenc mondásom az, hogy a nagy győzelmek sohasem izzadtságszagúak, utólag olyan egyszerűnek tűnnek.

 

Németh Csaba hamarosan blogjában részletesen is beszámol győzelméről.
A 7 Völgy Versenyről szóló összefoglalónkat itt olvashatjátok.

Cikkajánló