A kirándulók által csak „bakonyi Gyilkos-tónak” nevezett helyszínnek alapvetően kevés esélye van a hírek közé kerülni, pedig itt is történnek fontos dolgok, amelyeket viszont csak kellő odafigyeléssel vehetünk észre. Térerőmentes séta a városlődi Üveg-hegyen innen, de Nyúlon túl, tehát a Bakony ritkán járt, északi vidékén.
A Hubertlaki-tó csendes víztükre a legtöbb látogató számára alighanem a természet temploma, pedig nem áll különösebb oltalom alatt, nem őriz csak itt élő fajokat, jégkorszak előttről itt maradt növényvilágot. Sőt, egy emberöltővel ezelőtt még csak nem is létezett, eggyel később pedig valószínűleg el is tűnik majd. Ez azonban alig számít, hiszen aki ellátogat ide, annak az idő múlása legalább félig feledésbe merülhet, és térerő híján a távoli hírekről sem értesül.
Az Öreg-Bakony mélyén, a Bakonybél és Bakonykoppány közötti országútról, a Huszárokelőpuszta nevű külterületről nyílik a Som-berek-séd hosszú, vadregényes völgye, amely száz éve a környék egyik legjobb vadászterületnek számított. Az úttól kellően távol, mintegy 4 kilométerre építtette fel az Esterházy család az egykor különleges hangulatú vadászkastélyát. A Hubertlak nevű épület felső, fából készült szintje sajnos egy 1967-es tűzvészben megsemmisült, a vadászok körében azonban a terület változatlanul népszerű maradt, ezért a kastély alsó szintje és a mellette álló gazdasági épületek továbbra is használatban maradtak.
Tó születik
Az 1980-as években a ház fölött fél kilométerrel az erdészet völgyzáró gátat épített a patak vizének felduzzasztására, vaditatónak. A lehető legegyszerűbb kivitelű, 30 méter széles, 3 méter magas gát mögötti területen a fáknak csak egy részét vágták ki, a többi állva pusztult el, ahogy néhány hónap alatt vízzel telt meg a terület: megszületett a Hubertlaki-tó. A völgybe nyúló, változatos partvonalú állóvíz hamar népszerű lett a helyi lakosok, azaz a szomjukat oltó nagyvadak között.
A tó létezésére egyre több túraleírás, majd tíz éve már geoláda is felhívta a figyelmet, így az erdőgazdálkodó hamarosan padokkal és tűzrakó hellyel rendezte be a környéket, majd 2014-re a közeli Hubertlaki kulcsosház is újjászületett, immár modern, de egyszerű szálláshely formájában, megtartva az egykori Esterházy-kastély eredeti falait.
Visszatérve a jelenbe, azon belül is a bizonyos ház tájára, most épp kevésbé rózsás a helyzet, ellenben bükkös: messziről hallhatóan zajlik az erdő végfelhasználása, az idős fák helyén rövidesen már az utánpótlás fog versengeni a fényért, a hatalmas fatörzsek pedig platóra rakva indulnak útnak a feldolgozás helyszíne felé. Elkél a bevétel, hiszen a Hubertlaki kulcsosház a járvány hónapjaiban ismét üresen áll, pedig az idő előrehaladtával fittebb, fényesebb éppúgy nem lesz, mint az eredi pihenők, az utak vagy a hidak.
A favágás zaját magunk mögött hagyva hamarosan megérkezünk a híres Hubertlaki-tóhoz. A patak folyása szerint lentről érkezve, egyből a duzzasztógáton találjuk magunkat, szemben a néma víztükörrel. A víz ereje egy korábbi áradás alkalmával – láthatóan rövid idő alatt – ijesztő méretű kanyont alakított ki, az utolsó métereken a gát anyagába is beleharapva. A további gyors romlást mázsányi kőtömbök tucatjainak idehordásával akadályozta meg a hely gazdája – aki itt még hallani vél némi láncfűrészhangot, az ismét tudatosíthatja: valamit valamiért.
Az unokáink nem biztos, hogy látni fogják
A tó a gátról nézve nem tűnik különösebben nagynak, de ha elindulunk a partján vezető, jelzetlen ösvényen, nemcsak a valódi méretét láthatjuk közelebbről, de egyben az óriási földrajzkönyvünket is szimbolikusan kinyitjuk, valahol a középső fejezetnél, amelynek címe: eutrofizáció. Mit is jelent ez? Az előttünk elterülő tó a természet többi alkotásához viszonyítva igen rövid életű, például a fölé emelkedő hegyekhez képest, a létezése földtani mércével csak pár másodperc. Az állóvízbe torkolló patak minden csapadékosabb héten kilogrammokban mérhető mennyiségű hordalékot rak le a tó fenekén, szép lassan egyre sekélyebbé téve a medret.
A természetben persze semmi nem vész kárba, csak átalakul.
Ahogy a víz mélysége csökken, előbb a nád, majd a mocsári életközösség tagjai veszik át a nyílt vízhez kötődő lények helyét, míg végül a tó helyén csak nedves talaj marad.
Az évtizedeken át tartó folyamat lépésein itt egy alig százméteres sétával, néhány perc alatt mehetünk végig a víz partján, végül már az üde, jelentős vízigényű erdőben sétálva. Szöveges ismertető itt a helyszínen nincs, cserébe az illusztráció olyan kiváló felbontású és színmélységű, hogy az már maga a valóság.
Kitérő a Szár-hegyre
A nyílt víztől eltávolodva már sétálhatunk is a völgy aljában. Hogy ez egykori tómeder-e, avagy csupán a völgy eredeti képe, nem tudni, de az égeres látványa mindenképpen megkapó, nem mellesleg pedig illik is a helyszín leírásához azokból az időkből, amikor még nem létezett a tó. Mindez egyben a távolabbi jövőt is jelenti, hiszen rendszeres kotrás vagy ülepítő műtárgy építése nélkül a tó valószínűleg még ebben az évszázadban eltűnik majd, ahogy a hordalék és az üledék lassan kiszorítja a nyílt vizet, egészen a gátig.
A visszafelé vezető út meglepően hosszú volta szembesít vele, milyen nagy távolságot megtettünk a gát elhagyása óta anélkül, hogy észrevettük volna. A körséta végén megpihenhetünk a gát melletti padokon vagy akár pár száz méterrel lejjebb, a kulcsosház udvarán lévő, fedett pihenőhelyen is. Aki pedig kedvet érez a túra folytatásához, az az Ugod felé tartó kék kereszt jelzésen rövid idő alatt eljuthat a bakonyi erdőség szélére, egy kis kerülővel útba ejtve a környék egyik leglátványosabb kilátóját a Szár-hegyen, ahonnan a Kisalföld fölött egészen az Alpokig ellátni. A hegy lábánál fekvő Ugod községből kényelmesen vissza is buszozhatunk Huszárokelőpusztára, amennyiben sikerül jól időzíteni az érkezést a három délutáni Pápa–Bakonybél-buszjárat valamelyikéhez.
Akár autóval, akár busszal érkezünk, a Bakonybéltől északra fekvő Huszárokelőpuszta tekinthető az ideális starthelynek. Az innen induló erdészeti út a Som-berek-séd völgyében csak engedéllyel használható gépjárművel, erre jellemzően a Hubertlaki kulcsosház vendégeinek van lehetősége. Autó nélkül azonban nem kell a szilárd burkolaton maradni, a völggyel párhuzamos hegygerincen a Hubertlaki tanösvényen – változatos, idős és egészen fiatal erdőkön át – is megtehetjük a mintegy egyórás utat. A tanösvény a huszárokelőpusztai erdei iskola elkerített kertjéből indul, ezért nem a legkönnyebb rátalálni, de a nagy felbontású online turistatérképek segítenek. A tótól visszafelé már érdemes a hangulatos völgyben sétálni, továbbra is követve a tanösvény jelzését. Ezen a rövid körtúrán összesen 8 kilométer megtétele után érhetünk vissza a kiindulópontra.
1837 nyarán a Hagymás-hegységben, Gyergyószentmiklós városától mintegy húsz kilométerre keletre, a Gyilkos-kő és a Cohárd hegy közti völgyet hatalmas hegyomlás rázta meg. A leomlott törmelék tíz méter magasan torlaszolta el az itt folyó Juh-patakot, létrehozva egy közel 120 ezer négyzetméteres, festői tavat, amelynek medréből ma is vészjóslóan emelkednek ki az egykor itt élt fák törzsének maradványai. A legenda szerint a tó neve a gyergyói Fazekas Esztertől ered: szépségének messze földön csodájára jártak. A szíve választottja helyett azonban egy napon egy kegyetlen betyár ragadta magával, majd elvitte a Cohárd alatti tanyájára. A lány szívszorító bánatát hallva aznap a hegyek is sírva leomlottak, maguk alá temetve a zsiványt, Esztert, sőt az ő eredeti szerelmét, a közelben legeltető juhászt is. A vízpart ma népszerű üdülőhely szállásokkal, csónakázási lehetőséggel, a Cohárd oldalában új via ferrata útvonallal és tucatnyi egyéb outdoor attrakcióval, amelyeket magazinunk 2018. májusi számában magunk is feltérképeztünk.
A cikk a Turista Magazin 2021. feburári számában jelent meg.
Top5 turista magazin cikk
A szeszélyes időjárás se tántorította el a 42. Gerecse teljesítménytúrák résztvevőit
A világon először nálunk rendeznek konferenciát a nyaktekercsekről
Továbbra is aggasztó a balatoni nádasok állapota
Beindult a szezon a Jégmadár vízi tanösvényen
