Fotó

Ismét a legjobbak között végeztek a hazai természetfotósok

Legművészibb témájához érkezett az idén indult nemzetközi természetfotós pályázat, amelyen a magyar fotósok ismét remekeltek. Ezúttal a természetet absztrakt módon ismerhetjük meg. Vajon rájöttök-e, mit is látunk pontosan a képeken? Mutatjuk a pályázat legjobb fotóit.

Fotó:
WILDART PHOTOGRAPHER OF THE YEAR
2021. augusztus 31.

Legművészibb témájához érkezett az idén indult nemzetközi természetfotós pályázat, amelyen a magyar fotósok ismét remekeltek. Ezúttal a természetet absztrakt módon ismerhetjük meg. Vajon rájöttök-e, mit is látunk pontosan a képeken? Mutatjuk a pályázat legjobb fotóit.

A 10 hónapon át tartó WildArt Photographer of the Year pályázat idén azzal a szándékkal indult útjára, hogy a természetfotózás legművészibb alkotásait mutassa be a nagyközönségnek. Ennél a pályázatnál a kép értékét elsősorban nem a rajta látható faj vagy történés különlegessége adja, hanem a művészi ábrázolás, ez pedig nem is annyira könnyű feladat. A pályázat minden hónapra más-más témát hirdetett meg, és most elérkeztünk ahhoz, amelyben a fotósok kreativitásukat talán a leginkább meg tudják villantani. Ez a téma az Absztrakt, és bizony a legjobb képeket látva, nemcsak a fotósoknak kellett kreatívnak lenniük, hanem minket, nézőket is alaposan megdolgoztatnak.

A zsűrinek se volt egyszerű dolga, valóban magas színvonalú képek közül kellett kiválasztani a legerősebbeket. Ebben a hónapban a brit természetfotós, Victoria Hillman és csapata bírálta el a világ minden pontjáról beérkezett képeket, és ahogy az eddigi hónapokban, ő is választhatott egy természetvédelemmel foglalkozó szervezetet, akinek a pályázatra befolyt összeg egy részét felajánlhatta. Victoria pedig a hüllők és kétéltűek védelmével és élőhelyeik megóvásával foglalkozó brit Froglife-ot támogatta. De most lássuk, melyek lettek a legjobb képek, amelyek között nagy örömünkre ezúttal is több magyar alkotást mutathatunk be nektek.

Az Absztrakt téma első helyezettje az angol Rachel Piper lett ezzel a gyönyörű színekben játszó fotóval.

Elsőre talán nem egyértelmű, mit is látunk, olyan, mintha egy mikroszkóppal készült felvétel lenne. Valójában teleobjektívvel készült fotó, amelyen egy pókháló részletét csodálhatjuk meg, amit egy hajnalon fotózott. A kép leírásából nem derül ki, de nagy valószínűséggel harmatcseppek sokasága ült meg a pókháló szálain, és azok törték meg ilyen szépen a nap sugarait. Néha a legegyszerűbb dolgok lesznek a legnagyszerűbbek, csak nyitott szemmel kell járni, és észrevenni őket.

És most jöjjön az első magyar résztvevő, aki nem először szerepel sikeresen ezen a pályázaton. Daróczi Csaba, hazánk egyik legeredményesebb természetfotósa, már több hónapban is remek eredményt ért el, kétszer volt második helyezett, áprilisban pedig 8 képpel is a TOP100 között szerepelt. Szinte minden hónapban kiemelik képeit, ezúttal is két fotója kapott Highly Commended elismerést. Lássuk az elsőt!

Aki ismeri Csaba munkásságát, azt gondolhatná, hogy egy újabb gyönyörű drónfelvételt láthat a kiskunsági szikes puszták és tavak világából. De ezúttal téved. Mert ez egy közeli felvétel – mondjuk így – egy tócsáról. Egy nyári eső után készült a fotó, amikor egy mélyedésben felgyűlt víz felszínén Csaba felfigyelt ezekre a gyönyörű színekre és formákra, amelyek a hő hatására kémiai és biológiai folyamatoknak köszönhetően alakultak ki. Csabánál ekkor csak egy 50 mm-es alapobjektív volt, amivel ezt a képet készítette, de nagyon szeretett volna visszatérni egy makróobjektívvel is, amellyel úgy gondolta, még szebb képeket fotózhatott volna. Ráadásul még több izgalmas formát látott a lefotózott mellett, de sajnos azokat már nem tudta megörökíteni, mert mire másnap visszament, mind eltűntek. Mi azért ennek is nagyon örülünk, és el se tudjuk képzelni, hogy lehetne még ennél is szebb ez a fotó.

Másik magasra értékelt képén azért jobban sejthető, mit is látunk. Egy gyönyörű, nyírfák alkotta erdőrészletet. Viszont teljesen olyan hatása van, mintha egy grafikát látnánk.

A kép története pedig roppant egyszerű, ezúttal nyoma sincs Csaba sok hetes vagy hónapos tervezgetésének. Épp hazafelé tartott, amikor meglátta ezt a szép erdőrészletet. Csak pár percre állt meg és készített néhány fotót, majd otthon a válogatásnál ezt a felvételt ítélte a legjobbnak, amelyen a nap épp a felhők takarásába került. A végeredmény pedig gyönyörű lett, hiába, ahogy korábban is írtam, sokszor az egyszerű dolgok lesznek a legértékesebbek.

Gyönyörű festményszerű hatást lehet elérni bemozdításos módszerrel, amelyet többen is alkalmaztak ennél a témánál. A cseh Jiří Hřebíček fotója is ilyen, amelyet az új-mexikói Bosque del Apache Nemzeti Vadrezervátumban készített felreppenő sarki ludakról. Megérdemelten kapott Highly Commended elismerést, fotója gyönyörű lett.

Jiří abban reménykedett, hogy szemtanúja lehet az itt éjszakázó hatalmas számú lúdcsapat kihúzásának, de a robbanásszerű esemény helyett a madarak kisebb csapatokban hagyták el a vizet. Így is nagyon izgalmas lett a végeredmény, a vízen maradt ludak bemozdítás után úgy hatnak, mintha a tenger hullámai lennének.

Az Absztrakt téma második helyezett fotója is egy festményre hasonlít, és kuszasága ellenére nagyon harmonikus hatása van. Az biztos, hogy valamilyen növények vannak a fotón, de hogy ezt a hatást hogy sikerült elérnie az angol Steve Palmernek, arról csak találgatni tudunk. Még szerencse, hogy a kép mellé adott leírásában elárulta, így a fotó alatt fény derül a titokra.

A kép egy nagyon meleg nyári napon készült a londoni Kew Gardens tavirózsás házánál, amely tulajdonképpen egy trópusi klímájú üvegház. Érthető, hogy Steve-nek nem volt kedve bemenni, így kívülről, az üvegen keresztül fotózta a növényeket. A nagyon érdekes absztrakt formákat és textúrákat pedig a növények, az üvegen kicsapódó pára és az üveg mintázata együtt adja.

A pályázat harmadik helyezettje is egy bemozdításos kép, amely egyben egy nagyon minimalista fotó is. Az angol Trai Andersen képén egyetlen tisztán kivehető forma sincs, mégis pontosan tudjuk, hogy a sötétebb folt valamilyen nagymacskát rejt.

A kép egyszerre letisztult és dinamikus, az alkalmazott technika pedig álomszerű hatást kölcsönöz a képnek. Trai szerint olyan, mint amikor az elméje elalváskor felidézi azokat az állatokat, amiket ébren látott.

De térjünk vissza a magyar fotósokhoz, ugyanis van még valaki, aki Highly Commended elismerést kapott ebben a hónapban, de vele eddig még nem találkozhattunk ezen a pályázaton. Vida István Tamás most 4 képével is bekerült a TOP100-ba. Magasra értékelt Békák című fotóján bár békák nincsenek, de „békakezdemények” igen.

Elsőre ez a kép is kuszának tűnhet, mégis teljesen harmonikus a hatása. Ha jobban megnézzük, akkor először az elszáradt levelek, majd a fura, gyöngysorhoz hasonlító formák rajzolódnak ki, amelyek békák petecsomói. De meséljen fotójáról István maga:

„Debrecen város temetőjének egy kicsi, sekély mesterséges tavába minden év tavaszán lerakják a barna varangyok a petéiket. A párzási időszak március–április között van, a nőstény 3000 –12 000 petét rak. Az ősszel tóba hullott faleveleket körülfonva növekednek a kis peték, amíg el nem jön a megfelelő hőmérséklet, hogy ebihalként folytathassák életüket. Csak nagyon kis százalékuk éri meg a felnőtt kort, 2–3 petéből válik ivarérett varangy, legtöbbjük a helyi vízimadaraknak esik áldozatául. A képet egy 180mm-es makró objektívvel készítettem a víz felett, ügyelve, hogy minél kevésbé tükröződjön a víz felszíne. Ehhez korán reggel kellett indulni, hogy a nap még alacsonyan járjon.”

A rengeteg petéből állítólag nem sok maradt, ugyanis egy vadkacsa lakmározott belőlük jóízűen. A Debrecenben született és most is ott élő István 10 éve fényképez, és a természetfotózás mellett sport- és épületfotókat is szívesen készít.

„A természetfotózás kimondottan hobbi a számomra, nem is szeretném, ha más lenne. Így nem vagyok időhöz, elvárásokhoz, más emberek igényeihez kötve, szabad lehetek, mint egy madár.”

István a WildArt pályázatán eddig csak a Light/Fény témába nevezte be képeit, de akkor nem tudott bejutni a TOP100-ba. Nem célja minden hónapban nevezni, mert csak azokra a témákra küld be képeket, amelyekhez úgy érzi, van jó fotója. Úgy tűnik, az absztrakt nála telitalálat volt, mert a már bemutatott mellett még három fotóját beválasztották a TOP100-ba, szóval lássunk még két képet tőle. A fotók mindegyike hasonlóan izgalmas és ugyanolyan grafikus hatású, mint a békapetés fotó. Az előbbi az életet, a most látható Hal című fotója pedig a halált idézi.

Ez a kép is kaotikusnak tűnhet elsőre, de ez teszi izgalmassá. Időt kell szánni rá, hogy kirajzolódjanak rajta a fontos részletek. Az alföldi Fancsika-tavaknál néhány éve készült fotó mai korunk egyik szimbóluma is lehetne. A víz szélsőségesen van jelen életünkben, hol eláraszt mindent, máskor meg a súlyosan aszályos idő miatt a tavak kiszáradnak. A tavasszal még 80 centis vízállású tó nyár végére már csak egy pocsolya lesz, majd teljesen eltűnik a víz.

„A tűző napon a kiszáradt mederben sikerült az utolsó halak csontvázait megörökítenem a pusztuló vízinövények társaságában. A haltetemek a természet halálára emlékeztetnek.”

Istvánnak nem az absztrakt képek készítése a fő témája, leginkább a makrófotók készítését kedveli a legjobban, de igazából „mindenevő”, emellett szereti a természet és az ember kapcsolatát is megjeleníteni képein. Harmadik TOP100-as fotója picit ez utóbbira reflektál, amelynek az Arc címet adta.

„Pár éve a munkahelyemtől pár száz méterre megpillantottam egy régi épületet, melynek falát egy elszáradt növény uralta. Olyan volt, mint egy emberi arc, és a két kicsi ablak pedig mintha egy emberi szempárt mintázott volna.”

Ez a kép egyébként 2018-ban már szép eredményt hozott neki, akkor a DaDalia Galéria harmadik természetfotó pályázatán MAFOSZ aranyérmet nyert vele Urbanizáció kategóriában.

Mielőtt megnéznék a többi kiemelkedő magyar alkotást, lássuk, melyik kép nyerte az Absztrakt témában az ifjúsági kategóriát. Ha lehet mondani, talán ez lett a mezőny legabsztraktabb alkotása, ugyanis ha nem lenne mellé leírás, sose jöttem volna rá, mit is ábrázol. A képet az új-zélandi D’Artagnan Sprengel készítette, és egy fűfélét láthatunk rajta.

D’Artagnan fotóján új-zélandi kender leveleit örökítette meg délutáni napsütésben, és nem is kellett messzire mennie hozzá, hiszen saját házukból épphogy kilépve, a kertjükben készítette ezt a szép fotót.

A TOP100-ba 5 fotójával is bekerült ebben a hónapban Tökölyi Csaba, akinek egyik képét szintén kiemelték a mezőnyből.

Megnézve ezt a fotót, elsőre egy pszichedelikus parti díszletére asszociálhatnánk, ami akkor lenne igaz, ha mindezért a tenger mélyére kéne merülnünk. És ha azt mondom, hogy a fotón egy tengeri féreg látható? Nos, az állítás igaz, de ez nem segítené túlzottan a kép PR-ját. Pedig a fotó zseniális és gyönyörű, mint ahogy maga az állat is, amelynek egy részlete látható a fotón. Ha nem hiszitek, nézzétek meg a következő videót, és el fogtok ámulni! A kis állatka becses neve latinul egyébként Thysanozoon nigropapillosum, magyarul pedig talán az arany pettyes laposféreg illik rá.

No, de nézzük Csaba további fotóit, akitől nem véletlenül fogunk látni még több víz alatti alkotást, ugyanis őt főként ezekről a képekről ismerhettük meg eddig. Jöjjön egy talán könnyebben kitalálható állat részlete. A megfejtés most is a kép alatt lesz, ha esetleg nem jöttök rá egyből.

És igen, aki csikóhalra tippelt, az eltalálta. Csaba úgy gondolta, hogy a sok „szabványos” csikóhalportré után ő valami különlegesebbet készít, ezért csak az állat szemére koncentrált. Egyébként ha még így sem látjátok benne a csikóhalat, akkor íme, egy hagyományosabb portré erről a szépségről:

A következő kép megint csak egy nagy talány, és úgysem fogjátok kitalálni, mi van rajta, úgyhogy előre segítek. A fotón egy óriáskagyló belsejébe kukkanthatunk be.

„Ritkán láthatóak ezek a szép színes vonalas részletek, mert a kagyló hajlamos magát összecsukni, ha zavaró mozgást érzékel a víztérben.” Igen, valószínűleg még így is nehezen tudjuk elképzelni, hogyan nézhet ki ez az óriáskagyló, amely akár másfél méteresre is meg tud nőni. Ezért ajánlom, hogy nézzétek meg a szingapúri Mei Lin Neo rövid TED-es elődadását, aki egy óriáskagylókra specializálódott tengeri ökológus, fiatal kutatóhölgy, és akit sokan csak Giant Clam Girl-nek, azaz óriáskagylólánynak becéznek. Minden fontosat megtudhattok tőle erről a fokozottan veszélyeztetett állatról, amelynek nagyon komoly szerepe van a tengerek ökoszisztémájában.

Végül még egy fotó Csabától, most már nem a víz alól, de egy olyan technikájú, amit már korábban is láthattunk. A hosszú záridős, bemozdításos technikát egy erdőrészlet megfotózásánál alkalmazta. A fák kéregmintázata a bemozdítás után egy érdekes, fonatszerű hatást eredményezett, amelytől még izgalmasabb lett ez a kép.

Még egy magyar fotós képe került be a TOP100 mezőnybe, aki volt már második helyezett és több Highly Commended elismerést is kapott ezen a pályázaton a korábbi témákban. Kércz Tibor ezúttal egy képpel szerepel a legjobbak mezőnyében, mégpedig egy olyannal, amelyről azt gondolhatnánk, hogy szintén bemozdítás eredménye.

A Gerecsében, Pusztamarót közelében, május közepén készült képen egy virágzó medvehagymamezőt láthatunk késő délután fényekben. Ellenfényben készült a felvétel. A képen látható elmosódott képrészlet pedig ezúttal nem bemozdulás, hanem a lencse elé helyezett szűrőnek köszönhető.

Gratulálunk ismét a szép magyar eredményekhez!

Ha kíváncsiak vagytok az összes díjazott képre, akkor kattintsatok ide, a TOP100 összes képét pedig ide kattintva találjátok. És ha az idei pályázat hajrájában szeretnétek ti is megmérettetni képeiteket, megtehetitek, ugyanis még két témában várják a pályázat szervezői az amatőr és profi fotósok munkáit. Ezek pedig a Motion/Mozgás és a Colour/Szín témák. A pályázat legfontosabb tudnivalóit megtalálod itt, a WAPOTY kisokosban, a további részleteket pedig ide kattintva, a pályázat oldalán nézhetitek meg.

WAPOTY kisokos
  • A pályázat 10 hónapon át, januártól októberig tart
  • Minden hónapban egy konkrét témát adnak meg
  • Az idei témák sorrendben: nedvesség, tér, szem, kapcsolat, fény, absztrakt, monokróm, hátsó udvar, mozgás, színek
  • Egy hónapban egy zsűritag választja ki a legjobbakat
  • A 10 hónap győztes képéből választják ki év végén a verseny abszolút győztesét
  • A portfólió-díj elnyeréséhez minimum 6 hónap témájára kell nevezni
  • Amatőr és profi fotósok is pályázhatnak
  • A képek készülhetnek az okostelefonnal vagy a legmodernebb tükrös vagy tükör nélküli fényképezőgéppel is
  • A felnőtt kategória mellett a 18 év alattiak külön ifjúsági kategóriában nevezhetnek
  • Elbírálásnál a kreatív és művészi megközelítéseket keresik
  • Kedvező nevezési díjak
  • Minden nevezett kép után 0,2 fontot az adott hónap kiválasztott természet- vagy állatvédelmi szervezetéhez juttatnak el
  • A hónap nyerteseinek díja: arany - 500 font; ezüst - 200 font; bronz - 100 font
  • A hónap ifjúsági kategóriájának győztesének nyereménye 50 font
  • Legjobb portfólió-díj: 1500 font
  • Abszolút fődíj: 3000 font
  • Abszolút győztes ifjúsági kategóra díja egy Swarovski Optik CL Pocket 8x25 binokulár
  • Különdíjak
Cikkajánló