Világító férgek és csótány a nemzetközi természetfotós pályázat győztes képein

Újabb hónap telt el az idei év egyik legizgalmasabb nemzetközi természetfotós pályázatának versenyében, a bizarrnak hangzó győztes képek mellett pedig ezúttal se maradtak el a magyar sikerek. Mutatjuk a legjobb képeket.

Fotó:
Wildlife Photographer of the Year
2021. augusztus 5.

Újabb hónap telt el az idei év egyik legizgalmasabb nemzetközi természetfotós pályázatának versenyében, a bizarrnak hangzó győztes képek mellett pedig ezúttal se maradtak el a magyar sikerek. Mutatjuk a legjobb képeket.

Félidejéhez érkezett az idén indult WildArt Photographer of the Year, a 10 hónapon át tartó természetfotós pályázat ötödik hónapjának is kihirdették a győzteseket és a legjobb alkotásokat. A magyar fotósok ezúttal sem panaszkodhattak, hiszen ismét szép eredményeket értek el. A pályázat egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége is, hiszen minden hónapban egyetlen témát hirdetnek meg csupán, erre várják a világ minden tájáról, amatőr és profi fotósoktól az alkotásokat. A most kihirdetett Light, azaz Fény témakör elsőre nagyon triviálisnak tűnhet, ha fotókról van szó, hiszen ennek a művészeti ágnak ez a legfontosabb eszköze. Mondjuk így, a fotósok fénnyel festenek. De pont emiatt nehéz is a téma, egyrészt nagyon tág fogalom ez így, másrészt sok-sok éve játszanak már a fénnyel a fotósok, nehéz újat alkotni ebben.

Az előző hónapoktól kicsit eltérően most nem egy ember értékelte a képeket, ugyanis a zsűrizés nemes feladatát ezúttal egy hölgy természetfotós, az ausztrál Georgina Steytler kapta, aki egy kisebb csapattal állt neki a feladatnak. És nem volt könnyű dolguk, mert a téma a pályázat eddigi legnépszerűbbje volt, és rengeteg remek képből kellett kiszűrniük a legjobbakat. Az viszont nem változott, hogy ahogy a korábbi hónapokban, most is felajánlották egy természetvédelmi szervezetnek a pályázatra befolyó összegek egy részét. Georgina pedig ezúttal a Bush Heritage Australia független és nonprofit szervezetet választotta, akik földeket vásárolva, és az ausztrál őslakosokkal együttműködve igyekeznek megőrizni Ausztrália természeti értékeit és őshonos fajait.

No de lássuk, mégis milyen alkotások nyerték el ezúttal a zsűri tetszését a legjobban. Kezdjük a sort a győztes képpel, amelyet az osztrák Bernhard Schubert készített, mégpedig egy csótányról.

És épp ez a gyönyörű ebben a műfajban, mert akár ilyen szép művészi fotó is készülhet egy amúgy nem túl közkedvelt élőlényről, a pazar körítést pedig a gombaspórákon megcsillanó és irizáló fény adja. Bár az is igaz, hogy Bernhard igazából a spórák fényjátékát szerette volna megörökíteni, a csótány csupán bónusznak sétált be a képbe, de nélküle valószínű nem kapott volna első helyezést ezért a fotójáért, úgyhogy hálás lehet ennek a népszerűségre vágyó svábbogárnak.

A fiatalok kategóriájában, amelyet idáig sorozatban négyszer is a magyar Koncz-Bisztricz Tamás nyert meg, ezúttal az új-zélandi D’Artagnan Sprengel lett az első ezzel a káprázatos fotójával, amely a felnőttek díjnyertes képéhez hasonlóan igencsak bizarr lényeket ábrázol, mégpedig világító férgeket.

Ezek a különleges lények kizárólag Ausztráliában és Új-Zélandon őshonosak, és egy légyfajtának a lárvái. Sötét, vízközeli helyeket kedvelnek, ezért a barlangok ideálisak számukra. A mennyezeten pókhálószerű fészkekben élnek, onnan vékony szálakat lógatnak le, amelyeken ragadós cseppek találhatóak. Ennek segítségével fogják meg zsákmányukat, az erre repülő apró rovarokat, amelyeket azzal vonzanak magukhoz, hogy világítanak. És minél éhesebbek, annál erősebb a fényük. A fiatal D’Artagnan győztes fotóját egy nyilvánosan is látogatható új-zélandi barlangrendszerben, a Waipu-barlang egy járatában fotózta, ahol állványát a patakba helyezve a legvilágosabb fénypontok felé irányította kameráját. Ugyanis szabad szemmel azért nem olyan erősek ezek a fénypontok, és nehezen is lehetett komponálni emiatt. De a végeredmény igazán remek lett, mintha a csillagos égbolt költözött volna be a barlang mennyezetére.

Meg kell állapítani, hogy ezek a lények a legjobb példák arra, hogy sokszor a valóság messze túlszárnyalja a képzeletet. A világító férgekről egy videót is sikerült találnom, amit most ti is megnézhettek, engem teljesen elvarázsolt ez a látvány:

A felnőttek kategóriájában a második helyezett nagy örömünkre ismét egy magyar fotós lett. Az öt hónap közül ugyanis eddig ez a harmadik, hogy hazai fotós nyerte meg az ezüst helyezést, ezúttal Kércz Tibor lenyűgöző flamingós képe kapta ezt az elismerést.

A kép a mexikói Rio Lagartos Bioszféra-rezervátumban készült, a Yucatán-félsziget északi részén lévő lagúnában, amely a karibi flamingók egyik legjelentősebb fészkelő- és költőterülete. Áprilistól júniusig közel 10 000 flamingó fordul meg ezen a ritka, különleges hangulatú partszakaszon. Tibor a kép készítéséről pedig ezt mesélte nekünk:

„Több napon át hajnal előtt, még sötétben, illetve este, napnyugta előtt mentünk ki csónakkal a helyszínre, hogy a legszebb fényekben fotózhassuk meg a flamingókat. Ezen a területen 50-60 méternél nem lehet hozzájuk közelebb férni, így teleobjektívvel készült a felvétel naplementekor. Sok próbálkozás után sikerült végre a kívánt kompozíciót megfotózni a lemenő napkoronggal, miközben egy sótalanító lagúna iszapjában hasaltam. De megérte!”

Szerintünk is, mert tényleg igazán művészi lett a kép, és a WildArt pályázata, ahogy a nevében is van, pont az ilyen jellegű természetfotókat keresi. Tibor egyébként az előző hónapban 9 képpel is bekerült a legjobb képeket felsorakoztató TOP100 válogatásba, amit valóban nehéz lett volna túlszárnyalni. Viszont ezúttal is három képpel szerepel a legjobbak közt, a flamingós fotó mellett a kuvikos képét is magasra értékelték, amiért Highly commended elismerést kapott.

Ennek a képnek a kulisszatitkaiba is beavatott minket:

„A kuvikos fotót pár évvel ezelőtt készítettem, egy Ópusztaszer közelében lévő kis tanya melletti mezőn. Kifejezetten esőben szerettem volna a képet elkészíteni, így több éjszakát kellett várnom, míg végre az egyik éjjel leszakadt az ég. Egy lessátorból, 4 db kihelyezett, távirányított vakuval sikerült elkapnom az odújából kikandikáló kuvikfiókát a megfelelő pozícióban. Ebben az odúban évente általában 3-6 fiókát költ egy, a környéken megtelepedett kuvikpár.”

A verseny harmadik helyezését a norvég Pål Hermansen kapta ezért a szinte megrendezett jelenetű képért.

Természetesen semmiféle idomítást nem eszközöltek a képen szereplőkkel, a havasi nyulaknál – ahogy a többi nyúl esetén is – teljesen természetesnek számítanak az ilyen bunyók a tavaszi párzás idején. Láttunk is már sok hasonló képet, de ezen a fotón a verekedő nyulaknak egy nézője is akadt, és ez ad egy mókás csavart az elkapott pillanatnak.

A Highly commended elismeréssel díjazott képek között akad még egy magyar, amelyet Tökölyi Csaba készített.

Egy cseresznyefán talált rá erre a pókra, amely az alkonyati fényekben pompázó leveleken mászkált. Csaba kinézte magának a képen látható finom kompozíciót, és „csak” várnia kellet, hogy a pók besétáljon a megfelelő helyre. Szerencséjére nem kellett rá sokáig várnia, így hamar elkészült ez szép fotó.

És most jöjjön még egy pókos kép, amely szintén egy magyar fotós munkája. Mégpedig Daróczi Csabáé, aki idén már kétszer lett második, de ezúttal ez nem sikerült. Ő az előző hónap Connection / Kapcsolat témájában a második helyezés mellett 8 képével volt bent a TOP100-ban, ezúttal pedig három képe került be, és ezt a szongáriai cselőpókos fotóját emelték ki és kapott érte Commended elismerést.

A szongáriai cselőpók hazánk legnagyobb termetű pókfaja, lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es is lehet. Csaba így ír a kép készítéséről:

„Szeptember elején egy virágot szerettem volna fotózni a szikes pusztán. Gyalog indultam el megkeresni oda, ahol előző évben láttam őket. Egyszer csak megláttam ezt a pókot a lábam előtt. Föld alatti lyukban él, és oda menekül el, ha veszélyt érez. Engem veszélynek tekintett és próbált menekülni. Mivel soha nem láttam még ezt a pókot, így szerettem volna egy képet készíteni róla. Mindig a útjába álltam, így nem tudott elrejtőzni, és egy idő után megállt. Szerencsére úgy, hogy a lábam árnyékában volt, így viszont nem volt rajta fény. Ekkor egy picit szétnyitottam a lábam, és egy vékony sugárban megvilágította a napfény.”

Egy másik, TOP100-ba bekerült fotóját is megmutatjuk Csabának. Ezen egy levéltetűféle lehet, de Csaba se tudtam megmondani pontosan, milyen kis lényt sikerült lencsevégre kapnia

A kép készítéséről azért mesélt egy kicsit:

„Egyik délután madarat fotóztam egy lesből. Amikor a fény már nem világított oda, elindultam hazafelé, és az út mellett megláttam ezeket a növényeket, amik nagyon szépen néztek ki a nap utolsó fényeiben. Volt nálam egy makróobjektív és próbáltam egy szép képet készíteni róluk. Ekkor vettem észre, hogy az egyikben egy kis rovar ül. Szerencsére nem mozdult el, így volt időm felállítani az állványt, és képet készíteni róla.”

Magyarok közül egy új szereplőt is köszönthetünk a pályázat TOP100-as mezőnyében, méghozzá egy hölgyet. Szőke Viktória ezzel a kakasmandikókról készült fotójával került be a legjobbak közé.

Következzen most a különdíjasok közül az angol Duncan Armour fotója, aki egy nagyon különleges madarat, egy zöldhátú remetekolibrit kapott le egy izgalmas pózban és kompozícióban.

A kép háttértörténetéhez hozzátartozik, hogy a rákollóvirágokat, amelyből épp az édes nektárt fogyasztja, kis cukros vízzel szokták beinjektálni, hogy a kolibrik gyakrabban látogassák őket.

A Highly commended képek közül jöjjön két nagyon hangulatos fotó. Az első különlegessége a kép kidolgozásában rejlik. Ugyanis ha megkérdezném, milyen napszakban készült a felvétel, mindenki rávágná, hogy ez egy éjszakai fotó. Pedig a kép nappal készült a búzaszálon kapaszkodó sáskákról, csak erős ellenfényben, és szándékosan alulexponálva. Egy kis utómunkával pedig a színeket is éjszakai hangulatúra készítette az olasz Fabio Sartori. Igazán szép fotó lett a végeredmény.

A másik képet az angol Kevin Morgans készítette, amely egy nagyon egyszerű fotó, mégis hosszú percekig lehetne nézni, annyira szuggesztív hatású.

Kevin nagyon szereti a fény-árnyék témákat, elmondása szerint az ilyen képek készítésénél a forma az, amire koncentrál, és ahhoz, hogy hatásos kép szülessen, fontos, hogy a kiszemelt alany sziluettje nagyon karakteres, jól felismerhető legyen, mint amilyen az ebben az esetben is lefotózott lundáé.

Ha kíváncsi vagy az összes képre, amelyek bekerültek a TOP100-ba, akkor ide kattintva megnézheted őket, és érdemes is, mert tényleg nagyon sok remek alkotást küldtek be ezúttal a fotósok. Ha pedig te is szeretnéd megmérettetni magad, még mindig van lehetőség, mert idén még négy kategóriában küldhettek be fotókat. A legfontosabb tudnivalókat megtalálod itt, a WAPOTY kisokosban, a további részleteket pedig ide kattintva a pályázat oldalán nézheted meg.

WAPOTY kisokos
  • A pályázat 10 hónapon át, januártól októberig tart
  • Minden hónapban egy konkrét témát adnak meg
  • Az idei témák sorrendben: nedvesség, tér, szem, kapcsolat, fény, absztrakt, monokróm, hátsó udvar, mozgás, színek
  • Egy hónapban egy zsűritag választja ki a legjobbakat
  • A 10 hónap győztes képéből választják ki év végén a verseny abszolút győztesét
  • A portfólió-díj elnyeréséhez minimum 6 hónap témájára kell nevezni
  • Amatőr és profi fotósok is pályázhatnak
  • A képek készülhetnek az okostelefonnal vagy a legmodernebb tükrös vagy tükör nélküli fényképezőgéppel is
  • A felnőtt kategória mellett a 18 év alattiak külön ifjúsági kategóriában nevezhetnek
  • Elbírálásnál a kreatív és művészi megközelítéseket keresik
  • Kedvező nevezési díjak
  • Minden nevezett kép után 0,2 fontot az adott hónap kiválasztott természet- vagy állatvédelmi szervezetéhez juttatnak el
  • A hónap nyerteseinek díja: arany - 500 font; ezüst - 200 font; bronz - 100 font
  • A hónap ifjúsági kategóriájának győztesének nyereménye 50 font
  • Legjobb portfólió-díj: 1500 font
  • Abszolút fődíj: 3000 font
  • Abszolút győztes ifjúsági kategóra díja egy Swarovski Optik CL Pocket 8x25 binokulár
  • Különdíjak
Cikkajánló