Túraajánlat

Kappadókiai kalandok holdbéli tájon

Tündérkémények és földalatti városok a gyönyörű lovak földjén - mintha egy mese kellékeit gyűjtötték volna egybe. Kappadókia varázslatos természeti formakincsével, furcsa alakú sziklaképződményeivel, történeti emlékeivel együtt valóban mesebeli táj. Adottságait jól kiépített turisztikai szolgáltatásokkal használják ki, melyeket évente milliónyi turista vesz igénybe.

Szerző:
Lampért Kirill
Fotó:
Lampért Kirill
2016. január 10.

Tündérkémények és földalatti városok a gyönyörű lovak földjén - mintha egy mese kellékeit gyűjtötték volna egybe. Kappadókia varázslatos természeti formakincsével, furcsa alakú sziklaképződményeivel, történeti emlékeivel együtt valóban mesebeli táj. Adottságait jól kiépített turisztikai szolgáltatásokkal használják ki, melyeket évente milliónyi turista vesz igénybe.

Furcsa sziklatornyok között


Egy hónapig tartó törökországi hátizsákos utazásunk egyik állomása Közép-Anatólia leglátogatottabb vidéke, Kappadókia volt. A ramadán (az iszlám holdnaptár 9. hónapja, ilyenkor a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek) alatt megtett utunk során nem követtünk pontos útitervet, így eseménydús két hét után érkeztünk meg a Göreme-völgybe.

 

Fotó: Lampért Kirill
Fotó: Lampért Kirill


A táj hangulatát visszaadni írásban aligha lehet. A környék több egynapos túrára ad lehetőséget, ahol nem a távolság, hanem az érdekes, lenyűgöző látnivalók hosszabbították meg túránk idejét. Torony, kúp és akár obszcén gondolatokra alkalmat adó - elsősorban a beszédes Szerelem-völgyben található - sziklaképződmények emelkednek ki a tájból, völgyek szövevényes hálózatát alkotva.


A Rózsa-völgy irányába indultunk el, poros, száraz ösvényeken gyalogoltunk a tikkasztó forróságban. Árnyékot nyújtó fákat alig találtunk, de a hűsölésre más lehetőség is adódott. A vidék fölé magasodó, egykor aktív Erciyes és Hasan tűzhányók formálták a tájat, aktivitásuk hatására nagy vastagságú vulkáni hamu halmozódott fel, amelyet vékony bazaltláva borított be. A külső erők hosszú ideje formálják, koptatják a tufát, így alakítva ki Kappadókia mai arculatát, hihetetlenül változatos formavilágát, amely ma is folyamatosan alakul.

 

Fotó: Lampért Kirill
Fotó: Lampért Kirill


A hely különlegességét, vonzerejét fokozza, hogy a vidéket a természet mellett az ember is jelentősen formálta. Az ajtókkal és ablakokkal sűrűn átlyuggatott sziklafalak, kőtornyok furcsa alakú épületeknek tűnnek. A 4. századtól letelepedett korai keresztények sziklákba vájt kápolnákat, kolostorokat és azok falain érdekes freskókat hagytak örökül. Túra közben mindenhol, lehetetlen helyeken is ilyen barlangszerű hűvös helyiségekre bukkantunk, ahol néha meg is pihentünk. Többet szálláshellyé, teázóvá vagy éppen istállóvá alakították át.
A Rózsa-völgy egy mély, szűkebb szakaszán üde zöld kertet találtunk, magas fák alatt asztalokkal, padokkal. A zsúfoltnak tűnő barlanglakásból idős férfi lépett elő, forró fekete és almateát, és török édességeket kínált. Felfrissülve kapaszkodtunk fel a völgy meredek oldalán, majd a dombhátról csodáltuk meg az alattunk elterülő vidéket. Dimbes-dombos rész következett. Mielőtt leereszkedtünk volna a Vörös-völgybe, újabb hangulatos teázóra bukkantunk, a hőségben jól esett újra egy forró frissítő. Még órákig bolyongtunk a szerteágazó ösvényeken, a lenyűgöző formák, sziklaalakzatok, keskeny, hullámzó gerincek és az emeletesen egymás fölé épült ép, vagy már megrongálódott barlanglakások között.

 

Szerepeltünk egy török filmben


Túrázás után kifáradva, kezünkben nagy dinnyével sétáltunk vissza sátrunkhoz a kempingbe, amikor az egyik panzió előtt megállítottak bennünket. Török filmsorozat egyik epizódjához kerestek statisztákat, és mi éppen megfeleltünk, mivel turistáknak néztünk ki, amiben mi sem találtunk hibát. Furcsa csak az volt, hogy a fiatal castingos nő nem értett angolul, de szerencsére segítségre talált a szikár, jó kedélyű panziótulajdonos, Yilmaz személyében. Találkozónak a másnap hajnalt beszéltük meg, persze egész éjjel alig aludtunk, mivel kétségeink voltak a váratlan felkérés kapcsán.

 

Fotó: Lampért Kirill
Fotó: Lampért Kirill


Aztán minden simán ment. Az első felvételekhez hőlégballonba szálltunk. Ez Kappadókia első számú turisztikai attrakciójának számít, nem kevés pénzért. Napfelkelte után még általában szélcsend van, ilyenkor a legbiztonságosabb a repülés. Lélegzetelállító látványban volt részünk, ahogy 70-80 különböző színű hőlégballon majdnem egyszerre emelkedett a levegőbe. Csak a néhány percenként fellobbanó gázláng morajlása szakította meg ritmikusan csendes lebegésünket a rózsaszín, vörös, sárga árnyalataiban pompázó varázslatos táj fölött. Életre szóló élményként maradt meg bennünk az a különleges napfelkelte.


A repülés után a Galamb-völgyben folytatódtak a felvételek, föl-le sétálunk egy domboldalon. A hely a számtalan, sziklába vájt galambdúcról kapta a nevét. Két napot töltöttünk a filmesekkel, ebédet, szobát egy ürgüpi szállodában és ráadásként némi fizetést is kaptunk. Közben összebarátkoztunk Yilmazzal, aki megmutatta nekünk Göremében a felejthetetlen naplemente kilátópontot, ahonnan néhány sör után fék nélküli autójával gurultunk le a szűk, meredek utcákon. Ideje volt továbbállni, a tömegközlekedési nehézségek miatt az autóstoppolás mellett döntöttünk.

 

Fotó: Lampért Kirill
Fotó: Lampért Kirill

 

Az Ihlara-völgy


A Göremétől kb. 80 km távolságra fekvő Ihlarába csak délután érkeztünk meg. A város délutáni álmát aludta, a kanyonba levezető utat először nem is találtuk. Az útmutatások alapján aztán felfelé indultunk egy meredek utcán, ahol egyre romosabb épületek mellett haladtunk el. Már majdnem elbizonytalanodtunk, amikor felfedeztük a lefelé vezető hosszú lépcsőt. A látványos, 15 km hosszú, széles, meredek falú völgy a délen fekvő Ihlara és az északi Selime között húzódik, alján a Melendiz folyó kanyarog. Befizettük a belépőt, majd elindultunk a Melendiz ligetes, üde zöld partján, ami felüdülés volt a forró, poros Göreméhez képest.


Néhány kilométer kényelmes, emelkedők nélküli gyalogolás után egy pihenőhöz értünk. A hosszú nap, a stoppolás kimerített bennünket, ezért úgy döntöttünk, hogy ezen az idilli helyen töltjük az éjszakát. Elfoglaltuk az egyik vízre épített, tetővel ellátott, törökösen szőnyeggel borított, párnákkal megpakolt különálló stéget. A hűvös vízbe lógattuk a lábunkat, miközben a vacsorára vártunk. Földbe vájt gödörre helyezett vaslap alatt tüzet raktak, ahol egy középkorú, stílszerűen törökülésben ülő nő vékony lepényszerű ételt, ízletes lahmacunt készített számunkra.

 

Fotó: Lampért Kirill
Fotó: Lampért Kirill


A megérdemelt pihenés után másnap folytattuk utunkat. Az Ihlara-völgy természeti körülményei megfelelő helyszínt biztosítottak a papok és szerzetesek számára az elvonuláshoz. Az sziklába vájt kb. 60 egy-, illetve kéthajós templom közül mintegy 10 látogatható, többségük a 11. századból származik. Túrázás közben a völgy alján húzódó ösvényről kapaszkodós kitérőket tettünk a barlangtemplomokhoz. A freskók nem maradtak meg igazán jó állapotban, de érdemes megnézni néhányat. A szerzetesek tanító célzattal készítették a festményeket, hogy a latinul nem értő, alacsony műveltségű emberekhez eljusson a kereszténység üzenete. Több festmény Jézus és aszkéták életét, Szent Györgyöt, bibliai témákat, vagy a rossz cselekedetekért járó büntetést mutatja be.

 

Fotó: Lampért Kirill
Fotó: Lampért Kirill


Közben a sziklák és fák között kanyargó, szintben alig változó ösvényen haladunk tovább, majd néhány kilométer után a kilépő kapuhoz érkeztünk. A jegyünk érvénytelen volt, legalábbis aznap, mivel az őr szerint tilos az elzárt szakaszon éjszakázni. Persze megúsztuk, már sokan engedtek előttünk is az illegálisnak mondott pihenőhely csábításának. Továbbra is a völgyben folytattuk utunkat, kisebb-nagyobb kertek, gyümölcsösök mellett haladtunk el, itt már alig találkoztunk turistával. Útközben sok mocsári teknőst láttunk, mire elértük a sziklába faragott selimei katedrálist, amely kappadókiai kalandjaink végét jelentette.

 

A cikk a Turista Magazin 2015-ös cikkíró pályázatára érkezett.


Még több cikk, amit ti írtatok:

Gomba? Az egy falu is, és gyönyörű

Amikor gatyába rázott a bakonyi fenevad

Mecseki kalandok

Vadregényes túratipp a Bihar-hegység felfedezéséhez

 

Cikkajánló