Képekkel a Föld felszínétől a távoli galaxisokig

Milliónyi csillag között sétálhatunk végig, ha ellátogatunk a Magyar Természettudományi Múzeumba.

Szerző:
Pálvölgyi Krisztina / TM
Fotó:
Bagi László
Kaszás Gergő
2018. október 2.

Milliónyi csillag között sétálhatunk végig, ha ellátogatunk a Magyar Természettudományi Múzeumba.

Stílszerűen lebegő képek fogadják a látogatót a múzeum kiállítási csarnokában, ahol a Csillag-képek asztrofotó-kiállítást lehet megtekinteni egészen november 19-ig. A hétvégén tartott megnyitóra rengetegen voltak kíváncsiak, hiszen ahogy a szervezők is beharangozták, 10 éve nem volt ilyen átfogó, országos jelentőségű kiállítás ebben a témában.

 

 

Az idén megalakult Magyar Asztrofotósok Egyesületének köszönhetően most egy évtizednyi képanyag kiemelkedő alkotásait nézhetjük meg egy helyen. A kiállítást Bagi László (alapító tag), Francsics László (elnök), Feltóti Péter és Éder Iván (alelnökök) nyitották meg. Megtudhattuk, hogy a magyar asztrofotósok munkái nemzetközileg is kiemelkedők, és erről most mi is meggyőződhetünk. Több mint 50 alkotó 100-nál is több fotóját csodálhatjuk meg, a képek mellett pedig olyan közérthető és alapos leírásokat találunk, amelyeket nemcsak a csillagászok értenek, hanem a magunkfajta laikus érdeklődő is sok érdekességet tudhat meg belőlük a világegyetem felépítéséről. És aki asztrofotózáson törné a fejét, annak a képek melletti leírásokban a fotók elkészítéséről szóló részeket érdemes elolvasnia, amelyekből sejthető, hogy technikailag egy nagyon bonyolult műfajról van szó, többek között a többórás, sőt, sokszor napokban számolható exponálási idők miatt is.

 

 

Bagi László, aki az egyesület egyik alapító tagja, több képpel is szerepel a kiállításon, például ezzel az LBN331-et ábrázoló fotóval is:

 

 

És hogy mit is látunk rajta? Azt mondja el ő maga!
„Elsőre talán a jóval ismertebb NGC 6960 Boszorkányseprű-köd jut az eszünkbe a kép láttán. Ez a régió is a Hattyú csillagképben található, a neve LBN331. Egy nagyon halvány emissziós ködösség. A hat-nyolc perces nyers képeken is szinte láthatatlan volt a ködösség körvonala. Bizonyára érzékenyebb kamerával, szűrőkkel egyszerűbb lehet a megörökítése. Igazi műszerpróbáló égterület. A felvételen látható fényes csillag a 32 Cygni, amely egy bináris csillagrendszer (32 Cygni A és B). A végleges felvétel 18 órányi expozíció eredménye.”

 

Mi az emissziós köd?
Az emisszió kibocsátást jelent. Az emissziós köd ionizált gázból (plazmából) álló, változatos színekben világító csillagközi felhő. Az ionizáció forrását a közeli csillagokból érkező nagy energiájú fotonok jelentik. Különböző módon jöhet létre a fény kisugárzása, általában valamilyen erőteljes fűtés okozza, ennek forrásai például a ködbe ágyazódó forró, fiatal csillagok lehetnek.

Lászlóval készült korábbi interjúnkat ide kattintva olvashatjátok, a cikkből rengeteg érdekes dolgot tudhattok meg az asztrofotózásról. Oldalán pedig további szép képeket nézhettek meg.

 

Kaszás Gergő is örülhetett, hiszen három képe is bekerült e nívós válogatásba, kettő közülük az idei, Bajkál-tónál tett fotóstúráján készült.

 

Gergő két, a Bajkál-tónál készült Tejutas asztrotájképével

 

A szibériai kalandról mi is beszámoltunk, amit ide kattintva nézhetsz meg. Gergő asztrotájképeket készít, és már korábban is többször mutattuk be fotóit, ide kattintva például hullócsillagos fotóiról tudhatsz meg többet.

 

Mi az asztrotájkép?
Olyan felvétel, amely együtt ábrázolja a Föld felszínét vagy bármilyen földi vonatkozású jelenséget a csillagos égbolttal.

Még sokakat kiemelhetnénk a fotósok közül, de azt javasoljuk, inkább látogassatok el ti is a Magyar Természettudományi Múzeumba, és nézzétek meg a kiállítást élőben, nagyon megéri!

 

Kapcsolódó cikkek:

Galaxisvadász akcióban - Interjú Bagi László asztrofotóssal

Harminc nap alatt a Tejút körül

Csillagos égboltok

Cikkajánló