Elpusztult az egyik legrégebben Magyarországon telelő gólya

Egy sérült gólya és egy semjénházai házaspár különös története: Lilike soha többé nem repülhetett délre, mégis szabad maradt – élete végéig visszatért a fészkéhez és befogadó családjához.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép
illusztráció)
Forrás:
Telelő gólyák – Gólyateleltetés Facebook-oldala
2025. október 20.

Egy sérült gólya és egy semjénházai házaspár különös története: Lilike soha többé nem repülhetett délre, mégis szabad maradt – élete végéig visszatért a fészkéhez és befogadó családjához.

Lilike története 2009-ben kezdődött, amikor Dunai István és felesége, Katika egy sérült gólyára bukkantak Semjénházán. A madarat a Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomáson kezelték, de kiderült: vonulni már nem lesz képes. Így a házaspár magához vette – írták a Telelő gólyák – Gólyateleltetés közösségi oldalán.

Bár Lilike hím volt, a névadás megelőzte az ivar meghatározását, és a megszokott nevet megtartották.

A mentett madár különleges szokásokkal rendelkezett: ragaszkodott az etetős ruhához, és makacsul tartotta magát megszokott helyeihez.

Amint a költési időszak elérkezett, Lilike mindig visszatért a szomszédos Molnáriba, ahhoz a fészekhez, amelyet már korábban is sajátjának tekintett. Majd a párja és fiókái elvonulása után rendszeres megjelent a Dunai családnál. Az elmúlt években több mint hatvan fiókát nevelt fel, és valószínűleg ennél is több utódja született, amikor még vonulóként élt.

A házaspár gondoskodása nélkül Lilike valószínűleg nem élt volna ennyi ideig, csak annyit lehetett tudni, hogy 2009-ben már pár éve ivarérett volt. Elképzelhető, hogy 2000 körül, vagy még a 90-es évek végén bújt ki a tojásból.

A bejegyzésben kitérnek rá, attól függetlenül, hogy családtagnak számított, megmaradt vadmadárnak. Más emberekhez nem igazán közeledett. Az utóbbi napokban Lilike már alig evett, és végül egy mezőn találták meg a végelgyengülésben elpusztult madarat, akit a gyűrűje alapján azonosítani tudtak.

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Nagy termetű gázlómadár, testhossza 95–110 cm, szárnyfesztávolsága 180–218 cm. A kifejlett példány tollazata fekete-fehér, lába és csőre piros. Étrendjében főleg rovarok, férgek, hüllők, békák szerepelnek, de nem veti meg a kisemlősöket sem, mint például a pockokat. Gyakran gallyfészkekben költ, ugyanakkor jellemző rá, hogy szívesen használ kéményeket, villanyoszlopokat is fészeképítés céljából. A 2-6 db tojáson – amelyeket április első felében rak – mind a tojó, mind a hím átlagosan 33 napig kotlik. A fiókák július második felében, illetve augusztus elején hagyják el a fészket, és a hónap végéig vonulnak el az országból. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Cikkajánló