A méretük és a tollazatuk szinte egyforma és ugyanolyan nehéz őket észrevenni. Csupán egyetlen dolog van, amit különböző módon csinálnak, és amit éppen az évnek ebben a szakában lehet észlelni.
Ez pedig nem más, mint az éneklés. És hogy melyik két madárról van szó? Az egyik a rövidkarmú (Certhia brachydactyla), a másik pedig a hegyi fakusz (Certhia familiaris), amelyek rejtőszínük miatt szuperül beleolvadnak a fák törzsébe, és amíg nem mozdulnak meg, szinte észrevehetetlenek. Most, áprilisban a legkönnyebb kiszúrni őket, mert a revírfoglalás időszakában a hímek nemcsak énekelnek, hanem előszeretettel kergetik is a tojókat. Fáról-fára röppennek, csavarvonalban kúsznak fel a törzseken és hallatják a hangjukat – tudjuk meg a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság oldaláról. Ide kattintva meghallgathatod a két fakusz különböző énekét.
A hegyi és a rövidkarmú fakusz is védett Magyarországon, természetvédelmi értékük 25 ezer forint. Főként magasabban fekvő erdőkben költenek, de a rövidkarmú fakusz a síkvidékeken is megjelenik, és akár városi parkokban is találkozhatunk vele. Testük jellegzetességei erős farktollaik, amelyekkel a fatörzseken támaszkodnak. Nevük beszédes. A csuszkával ellentétben, ami fentről lefelé halad a fatörzsön, a fakuszok lentről felfelé kapaszkodnak, nagyon magabiztosan, ahogy az az alábbi videóból is kitűnik:
Jellegzetes formájú és apró madarak: testhosszuk 12-13 centi, testsúlyuk 8-11 gramm. Míg hegyi fakuszból 5-23 ezer pár, addig rövidkarmú fakuszból körülbelül 25 300-53 400 pár fészkel hazánkban, és állományuk bizonytalan trendet mutat.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
