A rétisas az egyik legkorábban költő madárfajunk, a fiókák mostanra már el is hagyták az otthon melegét.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság idén sem panaszkodhat, már ami a rétisasköltéseket illeti: a Kígyós-Ugrai Tájegységben idén összesen 18, a Kardoskúti Tájegységben 8, a Makói Tájegységen pedig legalább 3, de lehet, hogy még több fióka repült ki a napokban, és a Dévaványai Tájegységben is nyolc pár költött sikeresen.
A rétisasok korán költenek. Tojásaikat februárban rakják le, márciusban kikelnek az utódok, május végén és június elején pedig kirepülnek. Egy fészekalj jellemzően két fiókából áll, időnként háromból. Az első időkben a fiatal madarak a szülők közelében tartózkodnak és vadászni tanulnak tőlük. Megkülönböztetni a színük alapján lehet őket, ugyanis az első két évben még barna színűek, és további két-három év alatt alakul ki a felnőttkori tollazatuk.
A rétisasok nem szeretnek fészket rakni, ezért mindig korábbi otthonaikba térnek vissza, amit tatarozgatnak, továbbépítgetnek, így évről-évre növekszik a fészek súlya, gyakran a több mázsát is eléri. Ezeket hatalmas, magas fákra építik, melyek folyók, tavak partján állnak, ahol közel a táplálék: halak, vízimadarak, de alapvetően a rétisasok dögevők.
