Összeállításunkba olyan egyedi hangulatú építményeket mutatunk meg, amelyek egykor virágzó települések templomai voltak. Bár elhagyatottá és romossá váltak, mai napig megőrizték a méltóságnak és a meghittségnek azt az időtlenségét, amelynek védelmére valaha megépítették őket.
Romjaiban is nagy élmény a sörnyepusztai kápolna
Somogysárd és Somogyfajsz között, a somogyi erdők és szántóföldek találkozásánál, a pusztába vetve, magányosan, romosan áll az egykor szebb napokat is megélt Somssich-kápolna. Az észak-déli tájolású épület a földút mentén, fák között rejtőzik. Vakolatlan falait helyenként vadszőlő futja be. Körülötte hatalmas, öreg gesztenyefák adnak árnyékot.
Jól elbújt a fák között a sörnyepusztai Somssich-kápolna
Az egykor 500-600 főnek is otthont adó település, Sörnyepuszta, mára elhagyatott hellyé vált. Romos kápolnája előtt állva nehéz elképzelni, hogy a 19. század végétől az 1950-60-as évekig ezen a vidéken élettel teli falu létezett, fénykorában iskolával és működő templommal.
A történeti források szerint Somssich Miklós földbirtokos építtette a kápolnát 1835-ben, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel.
Korábban Sörnyének csak haranglába volt egy haranggal. Az építmény nem csupán azzal a céllal készült, hogy a földbirtokos család gyakorolhassa a vallását, hanem az itt lévő lakosságnak is.
A félhomályba burkolózott, elhagyott kápolna ablakait kitörték, belsejét kifosztották. Teljes berendezését elhordták, padlózatát megbontották, falaira a beázások pingáltak egyedi penészfreskókat. A nyugati oldalon lévő sekrestyének a teteje már beomlott.
Templombelső a szentély felől fotózva, a falakból még a kábeleket is kibontották
A sörnyepusztai templomrom igazi „Isten háta mögötti hely”. Az egyetlen jel, amely arra utal, hogy néha napján vetődik erre ember: a bejárat előtti kőkereszt aljában elhelyezett elszáradt virágcsokrok jelenléte. A több évtizedes elhanyagoltságnak köszönhetően az épületet szép lassan bekebelezi az erdő, a természet kezdi visszafoglalni, ami az övé volt.
Somogysárd északi határában fekszik Sörnyepuszta. Somogysárdról és Somogyfajszról autóval, gyalog és terepbringával is elérhető. Azért azt vegyük figyelembe, hogy ezek a földutak nyáron, száraz időben rendkívül porosak, a homok süppedős, és mély kátyúk is előfordulnak, esőzések után pedig a sár okozhat nehézséget a haladásban. Mi Somogysárd felől értük el a sörnyepusztai templomromot egy közel 6 km-es hosszú földúton.
Cserfekvés méltatlanul elfeledett romja
Somogy vármegye egy eldugott szegletében, Hosszúvíz község külterületén fekszik az elnéptelenedett Cserfekvés. Egykori temploma romokban, egy sehova nem vezető földút mentén, fák lombjai között bújik meg. Aki szereti az elhagyatott, pusztulófélben lévő épületeket, vagy fekete öves pusztatemplom-rajongó, annak kihagyhatatlan.
Cserfekvés a 20. század első felében élte virágkorát.
A források szerint ebben az időszakban a környező tanyavilág 4-500 ember számára biztosított lakhelyet. Volt temploma és saját iskolája.
Az 1960-as években megkezdődött az elvándorlás, burkolt út hiányában a közlekedés nehézkessé vált a zsákfaluban, és a mezőgazdaságon kívül egyre kevesebb munkalehetőség akadt. A lakosok eladták vagy elhagyták házaikat, és a település lassan, de biztosan elnéptelenedett. Templomromja felé vezető füves szekérút mentén néhány bokor alatt még házak emléke látszik. Cserfekvés manapság is Hosszúvízhez tartozik, és jó, ha 10-15 fő lakja.
Egy hajdanvolt település elhagyott, romos kápolnája. A bejárat felett arasznyi repedések futnak. Ablakai kitörve, belseje üres, rég kifosztották. Egy-egy felirat, rajz a kopott, málló falakon. Az épület a teljes enyészet küszöbén áll.
Lehetne szívszorító, de valahogy mégsem az. Van valami drámain szép abban, ahogy a magára hagyott épületek megadóan tűrik a sorsukat, és engedik, hogy a természet visszaköltözzön a falaik közé.
Ezen csak egy teljes felújítás, vagy a közösségi élet újraindulása tudna változtatni.
A kápolna építésének pontos dátumát nem ismerjük. Valamikor a 20. század elején emelhették a kelet-nyugati tájolású, egyhajós templomot, melynek szentélye az épület nyugati végében található. Az 1960-as, 70-es évekre a lakosság nagy része elköltözött, így kápolnája hívek nélkül maradt, amely azóta elhagyatottan egyre rosszabb állapotban viseli az évek múlását.
A romkápolna Mesztegnyő, Hosszúvíz és Libickozma irányából is megközelíthető földutakon. Mi Libickozma község felől érkeztünk a sárga turistajelzésen – érintve a képesfát – a cserfekvési kápolnához. Autónkat érdemes Libickozmában leparkolni, mert onnan egy kb. 6 km-es – nyáron és száraz időben – jól járható, zömmel homokos, helyenként kátyúkkal tűzdelt szekérút vezet egészen a templomromig. Esős időszak után kizárólag gyalog tudunk errefelé közlekedni, ilyenkor a masszív sár miatt – még a szenvedélyes dagonyázóknak is – gumicsizma használata ajánlott. Azt vegyük figyelembe, hogy a templom mellett elhaladó dűlőút „zsákutca”, oda jelzett turistaút már nem vezet, így ugyanezt az utat a kiindulópontunkig, visszafelé is meg kell tennünk.
A somogyi dombok legvadregényesebb kápolnája
Ha egy romkápolnát nézel meg egy évben, az az uzdpusztai legyen. Mondjuk, nem hibáztatlak, ha nem hallottál róla, mert nem tartozik az ismertebb és könnyen megközelíthető helyek közé. Nincs kitáblázva, és jelzett út sem vezet hozzá. Ott bújik meg észrevétlenül, elhagyatottan egy erdős ligetben a Gölle környéki szántóföldek között.
A kápolnaromnak jól áll az ősz patinája
Ahogy előbukkan a fák közül, olyan, mintha egy középkori fantasy film kincskeresős díszletébe csöppennénk.
Az omladozó, félrecsúszott toronysisak, a gótikus ablakkeretek, a vakolt és nyers téglafalak különleges, misztikus hangulatot árasztanak.
És ez a kis kápolna ráadásul nem is középkori eredetű. A Göllei Hírmondó Facebook-bejegyzése szerint a Göllétől északra, a település külterületén, Uzdpusztán található Szent László-kápolna ugyanis az 1880-as évek közepén épülhetett. Építtetője nagy valószínűséggel Uzdpuszta ekkori birtokosa, Chernel Gyuláné.
A Chernel családhoz köthető sírkápolna a források szerint 1882-85 táján épülhetett
A Chernel család elhunyt tagjait a kápolna alatti sírhelyre temették. Az épületet az 1950-es évek elején villámcsapás érte, jelentősen megrongálódott, majd ezt követően a kriptát feltörték és kirabolták. Azóta pusztul, pedig a sírkápolna elvileg regiszrált műemléki érték.
A göllei temetőtől a széles földút közel 2 kilométeren keresztül vezet a termőföldek között, majd egy kereszteződéshez érkezünk, ahol a kőkeresztnél jobbra fordulunk. Közel 1 kilométer után elérkezünk egy erdős, bozótos részhez, ahol egy fehér zacskóval megjelölt oszlopnál bevágunk a szántások közé, majd pár száz méter után feltűnik a fák között az uzdpusztai kápolna romantikus maradványa.
