Az ember tájromboló tevékenysége nem minden esetben fest nyomasztó képet, Halimba határában például egy tanösvényt bejárva lenyűgöző látványban lehet részünk, amit a legtöbben a vörös bolygó felszínéhez szoktak hasonlítani.
Halimba egy csöndes kis község a Bakony délnyugati lábánál, alig 30 km-re a Balatontól. A település határában a közelmúltban ért véget a több mint fél évszázadon át tartó bauxitbányászat, melynek látványos nyomait egy 6 km hosszú tematikus körtúrával lehet felfedezni. A falu polgármesteri hivatalától négy különböző tanösvény indul a környék bemutatására, nekünk a felhagyott bánya látványos salakbuckáihoz a piros T jelzést kell követnünk déli irányba. Ha autóval érkezünk, érdemes itt leparkolnunk, utunk végén ugyan ide fogunk visszaérkezni.
Halimbán a Nagyboldogasszony-templom mellől indul a túra
Elhaladva a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt templom mellett a Petőfi Sándor utcán jutunk ki az akácos határba. Egy darabig még aszfalton, de már a Malom-völgyi pihenőparkban járva követjük a jelzést. Egy bal kéz felé nyíló leágazásban egy táró bejáratára emlékeztető építményt figyelhetünk meg, illetve egy táblát is találunk, ami az ország első (1921) felszín alatti bauxittárnájáról regél. Itt még nincsen nyoma a rikító vöröses látványnak, az egykori bányaüzemnek is elvétve fedezhetjük fel a növényzetben megbújó csekély maradványait.
A bauxit keletkezéséhez trópusi éghajlatra van szükség. A Dunántúl aljzatát képező kőzetlemez-töredék sok millió évvel ezelőtt trópusi területen helyezkedett el, csak a későbbiekben sodródott a mai helyére. A Dunántúli-középhegység bauxittelepei általában karsztos kőzetek mélyedéseiben, töbreiben estek csapdába, ahová folyóvíz szállítómunkájának köszönhetően kerültek. Az évmilliók alatt betemetődtek, majd a közelmúlt bányászata hozta újra felszíne.
A Malom-árok pihenőjétől pár méterre találunk rá egy leágazásban a „táróra”, és a múltról regélő infótáblára
Egy remek pihenő
Visszatérve a széles útra alig pár lépést kell megtennünk egy remek erdei pihenőhöz. Nem csupán kényelmes esőbeállót, padokat és tűzrakóhelyet találunk a tágas tisztáson, de hintázni és focizni is lehet. Igaz, a „játszótér” többi eszköze már aligha használható, de ez a csendes piknikező tökéletes helyszín a családi vagy baráti kikapcsolódáshoz. Vizet azonban hoznunk kell magunkkal, mert forrás sajnos nincs a közelben.
A Malom-árok erdei pihenője tökéletes piknikhely
A völgyben fekvő pihenőtől a ház mögötti meredek, erdős partfalon kell pár méternyit kaptatózni. A keskeny ösvényen pár perc alatt felérünk a platóra, ahol merőben új táj fogad. Kinyílik a tér, szélesen elnyúló tisztás és tölgyekkel tűzdelt kökénycsalitos terül el ameddig a szem ellát. Elvétve lengedező árvalányhajak, borókabokrok tarkítják a tavasszal virágpompás gyepszőnyeget, ugyanakkor a vékony termőtalaj felszakadt vörös foltjai árulkodnak a bauxit jelenlétéről.
Kikapaszkodunk a Malom-árokből, és egy merőben más hangulatú táj fogad
A csalitosba, később erdőbe vezető ösvény után ismét nyílt terepre érkezünk. A széles mező szélén vezető földútról kelet felé rálátunk a szomszédos Kab-hegy innen csupán dombnak látszó 599 méter magas csúcsára, valamin déli irányban feltűnik egy látványos erdőfolt is, amit a google térképen „Négyszögletű kerek erdő”-ként tüntetnek fel. Aki kedvet érez Lázár Ervin gyermekregénye után elkeresztel kis fenyőliget felfedezéséhez, annak irányban egy széles földutat kell követnie. A kitérő oda-vissza alig több 2,5 km-nél.
A gyantaillatú kis „mesehelyszínt” különleges hangulata és panorámája miatt érdemes felkeresni. A turistatérképeken egyébként Atibor-hegy néven találjuk Halimba és a Taliándörögd között kb. félúton. Külön érdekesség a ligetes dombocskának, hogy van saját pecsétje is, amit a csúcskőtől pár méterre egy fára rögzítve találunk.
Rálátunk a „Négyszögletű kerek erdő”-re" is
A lenyűgöző tájseb
A „Négyszögletű kerek erdőhöz” leágazó úttól már csupán pár méterre vagyunk a hajdani bányagödörtől, amit a tőlünk balra fekvő sűrű növényzet rejt. A fákra festett és karókra helyezett jelzések idáig jól navigáltak minket, a továbbiakban viszont az egyszerűbb tájékozódás érdekében használjunk GPS-t, mert a benőtt, tagolt terepen nem mindig egyértelmű a tanösvény nyomvonala. Több alkalommal is meg kell küzdenünk a belógó bokrok és fák ágaival, mígnem felbukkan előttünk a várva várt látvány. A kontraszt különösen érdekes a tavaszi burjánzás idején, amikor a talaj vörös színe, a harsányzöld növényzet és az ég kékje festői látványt alkot.
Miután átküzdöttük magunkat a bozótoson, marsbéli táj tárul elénk
A bánya pereméről elénk táruló kép egyszerre szürreális és ámulatba ejtő. Ösvényünk be is ereszkedik az élénk salakvörös gödör partfalai, halmai közé, amit a természet lassan, de biztosan kezd visszafoglalni. Legyünk óvatosak mert a terep helyenként meredek és csúszós, a salak pedig mindent megfest, ami érintkezik vele: ne üljünk le, ne tegyük le a táskánkat, illetve ne fogjunk meg semmit, ha nem akarunk mi magunk is vörösben pompázni.
1908-ban Zalatnay Stürmer József nyugalmazott ezredes a Taliándörögdhöz tartozó birtoka északi határán, a Haliba felé húzódó Malom-árokban különös vörösszínű kőzetet talált, amiről úgy vélte magas vastartalma miatt ilyen árnyalatú. Megvizsgáltatta, de ekkor azt a szakemberek még jelentéktelennek találták. Nem sokkal késő ipari jelenősége megváltozott: a bauxit a timföldgyártás alapanyaga, ami nélkülözhetetlen az alumínium előállításához.
Bár a bauxit hazai felfedezése Halimbához köthető, ipari bányászata előszőr Gánton kezdődött 1926-ban, és az 1930-as években már évi 500 ezer tonna termeléssel a világ második bauxittermelő országa lettünk. Halimba bauxitjával 1943-ban kezdtek el komolyabban foglalkozni, a II. világháború alatt nagyszabású mélyfúrásos kutatás indult. A bányászat lényegében csak 1951-ben indult be: 1973-ig három bányát nyitottak meg, a Halimba III. az akkori Európa egyik legnagyobb kapacitású bauxitbányája volt. Halimba környékén évente 145-180 ezer tonna bauxitot termeltek ki.
Hazánk a világ bauxittermelésében még az 1980-as években is jelentős szerepet töltött be, majd a rendszerváltást követően az iparág jelenősége itthon fokozatosan csökkent. Ennek több gazdasági oka is volt: csökkent a bauxit és az alumíniumgyártás kiindulóanyaga, a timföld iránti piac, összeomlott a KGST, szigorodtak a környezetvédelmi előírások. A termelés 2013-ban a Halimba II DNY bányában fejeződött be. Jelenleg a világ vezető bauxittermelői Ausztrália, Guinea és Brazília.
Színek és formák egyvelege gyönyörködtet
Ma csupán ez a különös látványt nyújtó tájseb emlékeztet a környéken zajló nagyszabású termelésre. A terület rekultivációjának, a bánya teljes felszámolásának köszönhetően nem hat iparinak a látvány, inkább geológiai érdekesség, ami élénk színével és különleges térszínével leginkább a marsi tájra emlékeztet.
Ásványokat is rejtenek a salakdombok
Visszatérés Halimbára
Közel 300 méteren keresztül kacskaringózunk a meredek partfalak és a salakbuckák között, mígnem a bokroson átvezető ösvény végül felhág a bánya feletti platóra. A faluba visszavezető út során hamar elérjük azt a földutat, ami kényelmes haladást biztosít egészen a végállomásig, azonban erről az útról a tanösvény egy ponton bekanyarodik az erdőbe, és leereszkedik egy völgy aljára.
Halimbára kényelmes, panorámás szekérúton vagy benőtt erdei ösvényen is visszatérhetünk
Ha a kényelmes földúton maradunk, akkor az északi irányba nyíló panorámában a Somló szembeszökő markáns kúpja fog minket gyönyörködtetni. Amennyiben viszont hűek maradunk a tematikus út nyomvonalához és az információs táblánál betérünk a mellettünk futó völgyárok sűrűjébe, készüljünk fel a nehéz haladásra. Mindez ugyanakkor érdekes látvánnyal is párosul. Az elegyes erdőben méretes bükköket is láthatunk, melyek egy egészen más táj hangulatát varázsolják elénk. A haladást nehezítő bedőlt fákra, megnőtt aljnövényzetre, csalánosra inkább a völgy szelídebb, kivezető részén kell számítanunk.
A faluba bevezető földút akácossal szegélyezett egyenese végül monoton trappolással telik. Pár perc séta után már az Akácfa utca kápolnájánál ráfordulunk a korábban már járt Petőfi Sándor utcára, néhány lépést követően pedig visszaérkeztünk túránk kiindulópontjára.
A plató panorámáját a Kisalföld sikját megtörő Somló kúpja uralja
Nem árt tudni a halimbai tematikus utakról!
A falu központjából hivatalosan négy tematikus túraút indul. Az általunk megismert, bauxitbányához vezető piros T jelzés mellett más színű T jeleket is láthatunk, melyek egyike Taliándörögd irányába vezet, egy másik a szomszéd település, Szőc felé tesz egy kört, ahol egyedülálló sziklaképződményeket láthatunk, a negyedik út pedig a horgásztavakhoz visz, és a vizes élőhelyek környezetét mutatja be. A hiányzó jelzések és benőtt ösvények miatt ezek az utak nehezen követhetők, a tájékozódáshoz mindenképp szükséges GPS navigáció. Sajnos sok helyen hiányoznak a táblák és a QR-kódok, melyek információval szolgálnának a minket körülvevő látnivalókról. A hiányzó QR-kódok szövegét ide kattintva találod.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
