Mi a különbség a szelíd- és a vadgesztenye között?

Sok mindentől függ, mikor kezdődik a gesztenyeszezon, többek között persze az időjárástól, de azt általánosságban elmondhatjuk, hogy a gesztenye szeptember végétől októberig végéig érik, és legtöbbször október közepe számít a csúcsidőszaknak. A két termés között a legfontosabb különbséget nyilvánvalóan mindenki ismeri: az egyik gesztenyét meg lehet enni, a másikat nem, jobban mondva nem érdemes, mert hányást, hasmenést okoz, nagyobb mennyiségben pedig akár idegrendszeri tüneteket, szédülést, izomgyengeséget is. A vadgesztenye ugyanis nem a gesztenyék, hanem a szappanfafélék családjába tartozik. Ebből következik, hogy bár fogyasztásra nem, de mosásra használható: állítólag a nem túl érzékeny és kevésbé koszos színes ruhák tisztítására kiválóan alkalmas, bár én még nem próbáltam.

A szelídgesztenye ezzel szemben a bükkfafélék családjába tartozik, hazánkban az Őrségben és a Zselicben őshonos, és már a rómaiak idejében jelen volt az ország területén. A vadgesztenyét díszfaként a 16-17. században telepítették be hazánkba. Mindkét gesztenyefa megnőhet 20-30 méteresre is, igen terebélyes lombkoronát növeszthetnek, és több száz évig élhetnek.

Geszetenyefák közelebbről

Leveleik teljesen máshogyan festenek. A vadgesztenye tenyér alakú levélcsoportokat növeszt (helyesebben: átellenesen álló, ujjasan összetett levelei vannak), a szelídgesztenyének pedig egyedül állnak és fogazottak. Utóbbiakból teát főznek, ami légúti betegségek és megfázás ellen jó. Sajnos az elmúlt években elterjedt vadgesztenyelevél-aknázómoly a nevéhez híven már nyáron gondoskodhat róla, hogy a fa levelei elsárguljanak és lehulljanak, ilyenkor előfordul, hogy a növény ősszel új levelet hajt és virágzásba kezd.

A rügyekben is van különbség: ha ragad, akkor vadgesztenyével van dolgunk. Nézzük a virágokat: nem véletlenül ültetik dísznövényként a nem ehető verziót, rózsaszín vagy fehér, felálló bugái nagyon esztétikusan mutatnak április-június táján. A szelídgesztenye fehéres-sárgás füzérvirágai május-július környékén azonban annyira azért nem látványosak – viszont kiváló mézet adnak.

Következzen a lényeg, a termés. Bár első pillantásra azt mondhatjuk, hasonlítanak egymásra, mégis inkább csak annyira, mint távoli unokatestvérek.

A szelídgesztenye makktermése átlagban 2-3 gesztenyét tartalmaz, ami kevésbé gömbölyű, mint a „vad” változat, a vége hegyes, esetenként kefeszerű szőrökkel, és a színe is halványabb. A nagyobb vadgesztenye általában egykeként kerül elő a tüskés toktermésből. Valószínűleg senkinek nem mondok újdonságot azzal, hogy a márványos mintázatú, mélybarna „golyó” az őszi dekorációk elmaradhatatlan kelléke.

Miért együnk gesztenyét?

Röviden: mert finom, egészséges és rendkívül sokoldalúan felhasználható. Gondoljunk csak a sült gesztenyére, a pürére vagy a gesztenyével töltött húsokra – és akkor ez még csak a jéghegy csúcsa volt. A gesztenyét ugyanis bármilyen sütibe bele lehet rakni a rétestől kezdve a bejgliig, remek krémlevest lehet belőle készíteni, feldobja a rizottót, a lisztjéből pedig akár kenyér vagy palacsinta is süthető.

A gesztenyében E-vitamin, B-vitaminok, C-vitamin található, tartalmaz káliumot, foszfort, kalciumot, magnéziumot, vasat, cinket, és gazdag rostban is, ezért jó hatással van az emésztésre. Szénhidráttartalma miatt laktató étel, emellett támogatja a keringési rendszerünket.