Pár napja nagy felháborodást keltett a természetbarátok körében, hogy november közepén a Tatai Öreg-tó vízszintjét mínusz 90 cm-re eresztették le. Hogy hogyan érinti mindez a vízimadarakat, köztük a tavon éjszakázó több tízezer vadludat, és változott-e azóta a helyzet. Ezekről kérdeztük Csonka Pétert, a Tatai Vadlúd Sokadalom főszervezőjét.
A Tatai Öreg-tó vízszintjének teljes évre vonatkozó küszöbszámait egy vízjogi engedély rögzíti, ami az összes „tóhasználó” érdekét igyekszik figyelembe venni. Igaz, van, akiét kicsit jobban. A vadludas időszakban a halászat és a természetvédelem a két fő „tóhasználó”, az árvízvédelmi funkció mellett, nyáron pedig a vízi sportok érdekei kerülnek előtérbe.
Ahhoz, hogy ősszel le tudják halászni a halakat, minden év október elejétől elkezdik leereszteni a tó vizét. A halászat szempontjából az a jó, ha minél alacsonyabb a víz, az itt telelő madarak – köztük a több tízezer vadlúd – szempontjából viszont az lenne az optimális, ha mínusz 40 cm-nél nem süllyedne mélyebbre a vízszint, számukra ugyanis fontos az, hogy legyenek nagyobb nyílt vízfelületek, ahol biztonságban tölthetik az éjszakákat.
Különleges év az idei
Tatán a vadlúd-szezon fő eseménye a november utolsó hétvégéjére eső Tatai Vadlúd Sokadalom, ami idén 25. jubileumához érkezik. November végén Tata egy másik jelentős eseménynek is otthont ad: a Ramsari Városok nemzetközi találkozójának. A szervezők szerették volna, ha ebben a különleges évben a természetvédelmi érdekek kerülnének előtérbe, és a több tízezer vadlúd mellett még sok egyéb fajt is láthatnának az ideérkezők magas egyedszámban.
„Egyeztettünk a legfontosabb érintettekkel, és megállapodtunk abban, hogy ebben az évben nem lesz mélyapasztás a tavon. A vonatkozó jogszabályok, illetve a rendelkezésre álló vízjogi engedély alapján egyébként erre lehetőség van, tehát mínusz 95 cm-re le lehet engedni a tavat
– mondta megkeresésünkre Csonka Péter. „Viszont született egy olyan egyezség a tó használói körében, hogy ebben az évben november végéig mínusz 50 cm-nél nem megy mélyebbre a vízszint. (Ahogy erről a KEMMA Komárom-Esztergom Vármegyei Hírportál is beszámolt októberben. A szerk.) A halgazdálkodó viszont ezt felülírta, úgy gondolta október végén, hogy neki nem elég a mínusz 50 centiméter a tó lehalászáshoz, ezért november 11-ig fokozatosan mínusz 90 cm-re apasztotta azt. Betartották az érvényben lévő üzemtervet, de felrúgták az egyezséget.”
Nemcsak vadludak teleln(én)ek itt
„Ma, november 18-án reggel mintegy 46.200 lúd volt a tavon. Sokan az alacsony víz ellenére kitartottak, és volt is egy nagy beáramlás az utóbbi egy hétben. Ha sok a táplálék a város környezetében, akkor a vadludak – bár ők is érzékenyek a vízszintre – tolerálni tudják a mínusz 90 centimétert. Egy darabig... Viszont ilyen alacsony vízszint a récéknek, főleg a bukórécéknek, bukóknak, vöcsköknek nem elég. A több ezer réce 90-95%-a ilyenkor elhagyja a tavat, és nagyon nehezen jön vissza” – mondja Csonka Péter.
Idén, a jubileumi év és a Ramsari Városok találkozója alkalmából a szervezők szerettek volna egy változatos vízimadár-közösséget megmutatni, a vadludak mellett récéket, gémeket, kócsagokat, sirályokat, vöcsköket, bukókat, búvárokat, minél nagyobb egyedszámban.
Egy olyan arcát akartuk megmutatni a Tatai Öreg-tónak, ami igazán méltó egy nemzetközi jelentőségű vadvízhez.
A víz leeresztése a tó északi felében, a várfalban található három zsilipen keresztül történik, az Öreg-tó fő táplálója pedig az Által-ér. A tó vízszintje november 11-én érte el a mélypontot, mínusz 90 cm körül, megtörtént a lehalászás, és azóta megindult a visszatöltés, a napokban már mínusz 70 cm körül járt a vízszint. Csonka Péter reméli, hogy hétvégén mínusz 40-45-ös szintet eléri a víz, aztán pedig mínusz 30 – 40 cm között fog stabilizálódni.
Húsz év alatt eltűntek
„Az emberek egy jelentős része nem hiszik el, hogy a természet egy sérülékeny rendszer, és egyszer csak vége lesz, ha folyamatosan terheljük. Ezek a madarak több ezer kilométert tesznek meg, amíg eljutnak ide hozzánk, közben vadásznak rájuk, megszűnnek az élőhelyeik és számtalan más akadályt állítunk eléjük.”
Nem tudjuk, hogy ez az irdatlan mennyiségű zavaró faktor meddig feszíti náluk a húrt.
Csonka Péter a vetési ludat hozza fel példának, amit ma már tundralúdnak neveznek az újabb rendszertani kutatásokból fakadóan. „Régen Tata környékén 30-40 ezer példányban vonult ez a faj. Most, ha 100 példány fölé megy az egyedszám, akkor az már maga a csoda. Nem tudjuk, hogy pontosan miért, de nem jönnek már be a Kárpát-medencébe.”
A tundralúd ma már a Német-, illetve a Lengyel-Alföldön és Hollandiában telel, és az állományuk is kisebb lehet, mint korábban volt. „Ez valószínűleg a klímaváltozással van összefüggésben, de sok minden más is hat rájuk. Ez a változás mindössze 20 év alatt zajlott le. 20 évvel ezelőtt ebből a fajból 100-200 ezer példány volt jelen a Kárpát-medencében, most meg 100-200 példány a csúcsmennyiség. Könnyen lehet, hogy a telelő vadludak többségét jelenleg adó nagy lilik is el fogja játszani velünk ugyanezt. Ezért is lenne fontos, hogy kincsként vigyázzunk a védett természeti területeinkre, köztük a Tatai Öreg-tóra is.”
Ilyen csoda nincs máshol
Tata a vadludaknak köszönhetően fontos őszi turisztikai célponttá vált, a Vadlúd Sokadalom pedig 25 év alatt egy néhány száz fős programból 15-20 ezres napi látogatottságot produkáló rendezvénnyé nőtte ki magát, és ez a szálláshelyek és a vendéglátóipari egységek forgalmán is meglátszik. De nemcsak a rendezvény napján érkeznek látogatók, hanem november, december hónapjában folyamatosan. Főleg hétvégenként több száz ember, zömében turista sétálgat tárcsővel, fényképezőgéppel a nyakában, és figyeli a madarakat. Ráadásul Tata jó eséllyel a világon egyedülálló abban, hogy
belvárosában egy időben akár 60-70 ezer vízimadár is tartózkodhat a késő őszi időszakban.
Lenne tehát mire büszkének lenni, és bőven lenne ok arra, hogy a halgazdálkodók érdekei mellett egyenrangú félként vegyék figyelembe a természetvédelmi érdekeket is a tó vízszintjének beállításakor.
Gyönyörű természeti esemény pazar díszletek között
De a látogatók részéről is fontos lenne a természetvédelmi érdekek, korlátozások szem előtt tartása, ugyanis a part mentén kihelyezett tiltótáblák ellenére sokan sétálgatnak a meder szárazzá vált részein, amivel a madarak zavarását kockáztatják. Ez évről évre visszatérő probléma, idén már bírságolásra is sor került, mert a kérés és a szép szó nem ért célt. Pedig olyan egyszerű lenne betartani a szabályokat, csak egy kis együttműködésre, empátiára és az egyéni felelősség felismerésére lenne szükség. Bár az is igaz, hogy ebben az élet más területein is van még hová fejlődnünk. Akár itt, a tatai tóparton is el lehetne kezdeni a változást.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
