Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2021. november 23.

Túra az Agostyáni Arborétumtól a tatai vadludakig

Ennek a túrának minden pontja tartogat valami érdekességet és szépséget, egy gyönyörű arborétumot, egy romtemplomot, a legkülönlegesebb kálváriát, amit eddig láttam, a végén pedig még ajándék is jár; több tízezer vadlúd hangos köszöntése.

Eredetileg körtúrát terveztem Tatáról, de aztán osztottam-szoroztam, és rájöttem, hogy nem fogok beleférni az időbe, ha még délután a vadludak behúzását is látni szeretném. Ezért Tatáról átbuszoztam az Agostyáni Arborétumba és onnan indultam útnak, de persze csak azután, miután tettem egy kört a hangulatos arborétumban.

Zöld, sárga, vörös

Legutóbb július közepén jártam a Gerecse nyugati szélén elhelyezkedő Agostyáni Arborétumban, egy forró nyári napon, és nagyon jólesett itt a hatalmas fák árnyékában hűsölni. Hűsölés most nem volt, de a bejárati utat szegélyező, óriási ciprusok mit sem változtak azóta, a mocsárciprusok azonban mostanra vörösbe, a vörösfenyők pedig élénk sárgába öltöztek. Mivel szerda délelőtt volt, nem lepődtem meg nagyon azon, hogy egyedül vagyok az egész parkban.

A 30 hektáros területén közel 300 fa-és cserjefaj, fajta él, a jelentős fenyőállományok mellett, cédrusok, ciprusok, mamutfenyők, liliomfák, égerek, juharok, diók és még sok más faj van itt. A kert legidősebb fái vörösfenyők és szlavón tölgyek, amelyeket még gróf Esterházy Móric, a környék hajdani birtokosa, Esterházy Péter író nagyapja telepített.

A gróf, aki miniszterelnök is volt első nagybirtokosként nyitotta meg uradalma területét a kirándulók előtt az 1930-as években.

Nemcsak fás szárúakban bővelkedik az arborétum, de a madárvilága is nagyon gazdag, eddig 71 madárfaj költését és 110 faj előfordulását jegyezték le. Most elvetődtem egy olyan helyre is, ahová nyáron nem, a Madárdalos rétre. A név pedig kötelez, a kis rét tényleg tele volt madarakkal. Közel hozzám sárgafejű királykák ugrándoztak, a fenyők tetejéről a telelőként hozzánk érkező süvöltők hangja hallatszott, arrébb őszapók csiviteltek, de cinkék, rigók, szajkók is hallatták a hangjukat.

Agostyáni Arborétum

Nyitvatartás: Keddtől – péntekig: 9.00 – 16.00
Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon: 10.00 – 16.00
Hétfő: ZÁRVA

2021-ben az utolsó nyitvatartási nap december 19., vasárnap.

További információk: verteserdo.hu

Romtemplom az erdő mélyén

Miután elhagytam az arborétumot, megkerestem a sárga kereszt jelzésű turistautat, ami kicsit távolabb van az arborétum bejáratától. Nem akartam a közút mellett baktatni, inkább azzal párhuzamosan, az erdőben tettem meg ezt a kis távolságot a jelzett útig.

Szűk egy óra alatt értem el első állomásomat, a Szent Péter-körtemplom romját. Sajnos, nem tudtam egyből a romra figyelni, mivel az előtte kialakított pihenőhelyen gyanúsan füstölt a tűzrakóhely. Nem sokkal előttem valaki ott járt, s bár földdel elfedte a parázst, a szél felélesztette a tüzet, és félő volt, hogy a száraz levelek is lángra kapnak. Próbáltam javítani a helyzeten, a vizem jó részét is bevetettem, és lestoppoltam egy arra elviharzó erdészt, aki megnyugtatott, egész délután ide-oda fog itt furikázni, figyeli majd a tűzrakóhelyet.

Ezen a helyen a 13. és a 16. század között Kovácsi falu plébániatemploma állt. Az eredetileg 10 méter magas rotunda belsejét freskók díszítették, tetejét zsindely fedte és kis résablakai voltak. A körtemplom a 16. század végén, a török idők alatt pusztult el. A 20. századra teljesen feledésbe merült a templom, romjait benőtte az erdő. 1993-ban régészek rátaláltak rá, és a templom mellett a hozzá tartozó temetőt és egy késő középkorban épített nemesi udvarházat is feltártak.

A baji kálvária végigjárása felér egy túrával

Innen Baj felé vettem az irányt, a sárga jelzésen, ami a baji Lábas-hegyi kálvária útvonalát követi. Ez a kálvária nemcsak azért különleges, mert nagyon hangulatos, vadregényes, több helyen köves, meredek szakaszokkal, hanem azért is, mert szokatlanul hosszú, közel 2 kilométeres. A kálváriát 2008-ban létesítették, és minden stációt más-más család állított.

Eleinte az erdőszélen halad az út, a stációk többsége a fák között áll, de van, amelyik egy magas aranyvessző-mező közepén közt bújik meg. Aztán, ahogy beértem az erdőbe, kissé izgalmasabbra váltott a terep, az egyre keskenyebbé váló ösvény itt már egy suvadásos, mély árok peremén halad.

Az erdőben újabb stációkat hagytam magam mögött, az erdő pedig egyre szebb lett. A mezei juharok még most is élénk sárgában pompáztak, az avarban pedig mindenfelé kisebb-nagyobb fehér mészkősziklákat látni, mintha egy óriás dobálta volna szét azokat.

”Bajt kerülni balra tarts, bút feledni Bajra hajts!”

Miután kiértem az erdőből, a baji szőlőhegy kis kertjei között indultam meg lefelé az Uradalmi úton. A Neszmélyi Borvidékhez tartozó szőlőhegy az Eszterházy uradalom része volt. 1727-ben Esterházy József gróf lett a tatai uradalom új tulajdonosa, aki német katolikusokkal népesítette be Bajt. 1798-ban épült meg a szőlőhegy legnagyobb pincéje, a tizennégy ágú, kupolás csillagrendszerű "nagypince".

A pince ma is megvan még, de jelenleg nem látogatható, a vaskapun túl csak a sziklafalba vájt bejáratot látni. Két telekkel arrébb a "kispincét" azonban szépen felújították, a közösségi térként használt udvaron padok és asztalok sorakoznak, és egy nagy gyümölcsöskert is van itt.

A filoxéravész az 1880-as években a baji szőlőhegyet is elérte, a szőlők 60 %-a elpusztult, és később csak egy részét ültették újra.

Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején a baji szőlőhegy kedvelt pihenőhely és kirándulási célpont volt, nemcsak a helyiek, de a tataiak körében is, sőt a fővárosból is jöttek ide mulatni.

Volt egy mondás is ezzel kapcsolatban: „Bajt kerülni balra tarts, bút feledni Bajra hajts!” (A mondat első fele arra utal, hogy akkoriban még nálunk is a Balra tarts! volt az előírás a közlekedésben. A jobb oldali közlekedést 1941. november 9-én vezették be Magyarországon.)

A 19. század végén úgynevezett „filléres vonatok” jártak Budapest és Tata között, s az utasok körében volt, aki a baji "nagypincét" szerette volna látni, más lóversenyre jött Tatára. A tatai lóversenypályát Esterházy Miklós építtette, a versenypályák a mai kertváros helyén voltak, és a tóvároskerti kis vasúti megállót kifejezetten a tatai derby-re érkező vendégek kedvéért építették.

Hangos ajándék a túra végén

A baji szőlőhegyről nyílegyenes út visz Bajra, majd onnan Tatára. Beismerem, kicsit rá vagyok kattantva a tatai vadlúdlesre, és ezt a túrát is úgy terveztem, hogy a behúzás kezdetére érjek be Tatára. Sikerült kicentizni, mire a Tóvároskert megállóhoz értem, már feltűntek első V-alakban repülő libacsapatok. Eddig sem lassúskodtam, de innen aztán még jobban szaporáztam a lépteimet, mert semmiről nem akartam lemaradni.

Múltkor, amikor itt jártam, mesélte egy úr, hogy ő szinte mindennap kijön a tópartra, és úgy látja, hogy minden egyes nap más behúzás. Én eddig mindig derült időben jártam itt, gyönyörű naplementével, most egész nap vastag szürke felhők lógtak a fejünk felett. A korábbi vadlúdlesek alkalmával, a libák nagy része csak a sötétre ért be, most viszont több hullámban még világosban jöttek be nagyobb csapatok.

Egészen rendkívüli látvány, amikor fokozatosan megtelik az ég madarakkal, mintha fekete gyöngysorok hullámoznának az égen. Amikor a tó fölé érnek, még köröznek kicsit, majd hirtelen leereszkednek, mintha falevelek hullanának az égből. A tavon lévő madarak ilyenkor még nagyobb hangerőre kapcsolnak. Talán üdvözlik az érkezőket, vagy épp azt akarják közölni, hogy itt már teltház van, keressenek más helyet? Mire leszáll a sötét, már csak hallani lehet őket, és több tízezer lúd hangja egészen fantasztikus kavalkáddá tud összeállni. Ezen az estén közel 40 ezer vadlúd éjszakázott a tavon, és mint mindig, most is csodás előadást kaptunk tőlük.

Budai tekergés a gercsei templomtól a ferenchalmi kápolnáig

Budai tekergés a gercsei templomtól a ferenchalmi kápolnáig

2021.11.19.

Azokat a túrákat kedvelem a legjobban, amelyek a természeti szépségek mellett kultúrtörténeti érdekességeket is érintenek. Ennél már csak azt szeretem jobban, amikor túra közben olyan látnivalók is feltűnnek, amelyekre nem is számítottam. Ahogy az például most is történt.

→ Tovább