Hírek

Múlt és jövő egymásra találása

Bár szabad kezet kaptak, a tervezők számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a meglévő épületekhez úgy építsenek hozzá a megtartott elemekkel vetélkedő, de azokkal mégis összhangban lévő részeket, hogy harmónia jöhessen létre régi és új között. A tervezésről, kihívásokról az épületek alkotóival, Kovács Csaba vezető építésszel, Vass-Eysen Áron építésszel és Vitáris László belsőépítésszel beszélgettünk.

Szerző:
Lénárt Léni
Fotó:
Tassy Márk
2016. április 10.

Bár szabad kezet kaptak, a tervezők számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a meglévő épületekhez úgy építsenek hozzá a megtartott elemekkel vetélkedő, de azokkal mégis összhangban lévő részeket, hogy harmónia jöhessen létre régi és új között. A tervezésről, kihívásokról az épületek alkotóival, Kovács Csaba vezető építésszel, Vass-Eysen Áron építésszel és Vitáris László belsőépítésszel beszélgettünk.

Vitáris László belsőépítész, Vass-Eysen Áron építész, Kovács Csaba vezető építész

 

„Megbízónk, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) részéről igény volt az, hogy olyan jövőbe mutató fejlesztés legyen a Galya-kilátó és a Galyatető Turistacentrum, amely zászlóshajója lehet annak a turisztikai koncepciónak, amelyet az MTSZ célul tűzött ki maga elé pár évvel ezelőtt. Galyatető egy ismert, nagy hagyományú turisztikai központ, de sok tekintetben túl van a fénykorán, és ezzel a korszerűsítéssel új lendületet szeretnénk adni a helynek. Adott volt egy nagyon markáns, színvonalas épületállomány, amelynek bizonyos elemei nagyon lepusztultak az idők folyamán, illetve életveszélyessé váltak, mint pl. a kilátó esetében. A turisztikai mozgalom a saját tradícióira épül, a tervezésénél mi is ezt az értékmegőrző elgondolást tartottuk szem előtt. Nem restaurációs munkára vállalkoztunk, hanem arra, hogy olyan épületek szülessenek, amelyekben a múlt és jövő egymásra talál, és együtt alkotnak egy új minőséget” - mondja Kovács Csaba vezető építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója.

 

  

Tartósság és környezetvédelem

A szakemberek számára fontos szempont volt a tervezésnél, hogy mindkét épület megfeleljen a környezettudatos irányelvnek - az eredetileg 17 méter magas kilátóra 13 méter látszóbeton magasítás került, hogy ne kelljen az építmény körül kivágni a fákat, a lépcsőkarokra 2 wattos LED-lámpákat szereltek fel, hogy csökkentsék a fényszennyezést, a menedékház a konyha kivételével szintén alacsony fogyasztású LED-világítást kapott, a tetőre napkollektorokat, az udvaron napelemeket helyeztek el, amelyek a meleg vízért és az áramért felelnek, a tetőkön összegyűjtött csapadékvíz a vécék öblítésére szolgál -, valamint időtállók, praktikusak legyenek. Olyan építészeti megoldásokban gondolkoztak, amelyek megfelelnek a modern építőipari technológiáknak, de a térség klasszikus építőanyagával, a látványos és strapabíró mátrai andezittel is összhangot alkotnak. Így esett a választásuk például a látszó vasbetonra, tűzihorganyzott acélszerkezetekre, rozsdamentes acél sodronyhálóra vagy alumíniumlemez fedésekre, amelyek amellett, hogy szép kontrasztot alkotnak az andezittel, hosszú távon is hozzájárulnak mindkét épület fennmaradásához.

 


Az eredetileg 17 méter magas kilátó 13 méter látszóbetonnal magasodott

 

„Az egész tervezés egy nagyon izgalmas, kreatív folyamat volt” - fűzi hozzá Kovács Csaba. - Megbízónk, az MTSZ inkább tartalmi célokat fogalmazott meg, nem pedig az építészkompetenciához tartozó formai megoldásokat javasolt. Intenzíven együttműködtünk, de a műszaki tervezésben, a konkrét alkotási folyamatban szabadok voltunk, a döntést viszont mindig közösen hoztuk meg. Mi hiszünk abban az ősi alapelvben, amelyet Marcus Vitruvius Pollio római építész fektetett le kétezer éve, hogy az épületek megalkotásánál az egyik legfontosabb szempont a tartósság. Különösen igaz ez egy olyan építkezés esetén, amely a hegy tetején zajlik, és zordak az időjárási körülmények. Kézenfekvő választás lehetett volna a mátrai andezitből folytatni a munkát, de ezt az építőanyagot - részben környezetvédelmi okokból - kevés helyen bányásszák, s ma már alig van mester, aki ezzel az anyaggal megfelelően tud bánni, ráadásul a munka aprólékos és nem költséghatékony vele. Tudtuk, hogy a látszóbeton a kilátó és a menedékház belső terei esetében is megosztó lesz, de a tartósság, esztétika és technológia miatt választottuk ezt az anyagot. Igyekeztünk úgy használni, hogy olyan emberek is megnyíljanak felé, akik kapásból elutasítanák. Szeretném, ha mindkét épület egyfajta kulturális híd lehetne a múlt és jövő között, és az emberek egy ilyen inspiráló környezetben befogadnák az új megoldásokat is.”

 

A felújítás során az eredeti mátrai andezithez a turistaház esetén is látszóbeton került


Merész asszociációk, intim terek

Az Alpokban lévő Monte Rosa menedékház volt a legfontosabb modell a tervezők számára, amely a kortárs építészet egyik látványos példája, és svájci mérnökök, illetve a Zürichi Egyetem építészoktatóinak és -hallgatóinak munkáját dicséri. Az építkezés megbízója, az MTSZ is ezt a jövőbe mutató irányvonalat ajánlotta Csabáék figyelmébe. Az építészek - akik mindhárman lelkes erdőjárók itthon és külföldön egyaránt - emellett a hazai hagyományokból és a természetből is sok ihletet merítettek, ami mindkét épületen visszaköszön különböző formákban.

 

A bivakszállás


„A bivakszállás nagyon jó példája annak, hogy milyen az, amikor a teremtő gondolatok összekapcsolódnak, és abból egy különleges dolog születik - magyarázza Kovács Csaba. - A kilátó 13 méteres vasbeton magasításában már jóval vékonyabbak a falak, mint az épület többi részében, mindössze 25 cm-esek, az itt lévő három belső helyiség egy statikai megoldásnak köszönhetően elkülönül egymástól. Sokat gondolkoztunk, hogy mit lehetne kezdeni velük, végül megegyeztünk, hogy ezek olyan „szobák” legyenek, ahol akár aludni is lehet. A kör alakú ablakok megfelelnek a kortárs építészeti elgondolásnak, a színeiket többek között a nemzeti trikolór ihlette. Mivel nincs lépcsőpihenő az épületen, ki kellett találni azt is, hogy milyen ajtón keresztül lehessen megközelíteni e helyiségeket a legkönnyebben. Nekem a Gyűrűk Ura az egyik legkedvesebb regényem, innen jött a ťhobbitajtóŤ ötlete. Így kapcsolódott össze a szikár funkcionalizmusra épülő, megoldáskereső gondolkodás egy inspiratív előképpel. Vagyis nem azért teszünk oda egy ťhobbitajtótŤ, mert szeretjük ezeket a kedves lényeket, de ez a megoldás esetleg nem illik a koncepcióba, hanem az az ajtó pont odavaló, és az már csak egy mellékkörülmény, hogy szeretjük a Megye hegyes fülű lakóit. Említhetném a turistacentrumot is, ahol például sok rajz szintvonalakat imitál annak az állatnak a lábnyomával, amelyikre tematizáltuk a szobát. Ha ránézel valamelyik falra, olyan érzésed van, mintha egy óriási négylábú - pl. egy nagyra nőtt nyuszi - járkált volna a terepen, és ezt rögzítették volna a térképészek. Zseniális agymunka volt, a grafikus kollégák is nagyon lelkesek voltak, és persze mi is.”

 

Állati lábnyom szintvonalakból a turistacentrum egyik szobájának falán

 

„A fa, mint az egyik legszebb és legtermészetesebb építőanyag, barátságos kiegészítő eleme a turistacentrumnak, például az étterem letisztult belső terében családias környezetet teremt - teszi hozzá Vitáris László belsőépítész. - A szobákat a turistajelzések alapszínei (piros, sárga, zöld kék) ihlették, amely kiegészült egy belső jelrendszerrel. A szín és a turistajelzés együtt mutatja meg a vendégnek, hogy pontosan melyik az ő szobája, vagy a legfelső emeleten lévő bakancsos szálláshelyen merre keresse az ágyát. A szobákban és az előtérben kártyaolvasók vannak, az ágynál az éjjeliszekrény kártyával zárható. A Csaba által is említett állatmotívumokat a szobák különböző árnyalatihoz álmodtuk meg.”

 

A bakancsos szálláshelyen is turistajelzések segítenek eligazodni


Talányos kihívások, kreatív megoldások

Az építészeknek számos nehézséggel kellett megküzdeniük az épületek tervezésénél és megújításánál: például a kilátónál kérdés volt, hogy a 13 méter magas látszóbeton magasítás miatt meg fog-e állni, ezért ki kellett bélelni a terméskő falazatú épületet egy vasbeton szerkezettel, így került kívülre a dupla lépcsőspirál, amely a kétirányú közlekedést szolgálja. A turistacentrumnál hőszigetelni kellett az öreg épületet, de ha kívülről történik mindez, akkor eltakarták volna a ház legfontosabb karakterét, a mátrai andezitet, ezért a belső oldalon, a régi épületrészben kellett megoldást találni, és csak ott lehetett kivinni a hőszigetelő burkot, ahol új részeket építettek a házhoz. Az eredmény egy olyan építészeti együttes lett, amelyben mindenki megtalálhatja az igényszintjének megfelelő szolgáltatást, és jól érezheti magát.

 

A kilátóra a kívülre épített dupla lépcsőspirálon juthatunk fel


„A kedvenceim a bivakszállások voltak” - teszi hozzá mosolyogva Vass-Eysen Áron, a kilátó fiatal, többszörös teljesítménytúrázó tervezője. - Személy szerint nagyon szeretem az extrém szállásokat, és a Galya-kilátónál sikerült egy olyan érdekes teret megvalósítani a színes kerek ablakokkal, a hobbitajtókra hajazó bejáratokkal, ahol bármikor különleges élmény aludni egy hosszú túra után. Nagyon izgalmas volt látni azt a folyamatot is, hogy erre a régi épületre hogyan tud harmonikusan, de mégis újító módon hozzáízesülni ez a páncélszerű anyag, mint a látszóbeton vagy az acélháló, amely megvédi a turistákat.”

„Én nagyon szeretem azt a barátságos puritánságot, amely a menedékház különböző részeiben megvalósult” - fogalmaz Vitáris László belsőépítész. - Érdekes volt látni a megvalósulási folyamatát annak, hogy ez az egyszerű, de mégis humánus tér miként válik az apró módosításokkal, gesztusokkal ergonomikus, élhető és működő szerves egységgé.”

 

A turistaház étkezője és előtere


„Nekem nagy élmény volt az alkotási folyamatban, hogy az ilyen épületekhez - amelyeket a szakmában csak ťtalált tárgyaknakŤ nevezünk - ekkora szabadsággal hozzáépíthettünk új részeket, miközben tiszteljük a régit” - fűzi hozzá Kovács Csaba. - Izgalmas vitaindító volt a torony bivakszállásainak kialakítása, a menedékház térbeli struktúrájának megkomponálása az illeszkedő alap (sárga, piros, zöld, kék) túraszínekkel és jelekkel, illetve grafikai elemekkel, nem beszélve a csendes helyiségről, amely később került bele a koncepcióba, de nagyon jót tett neki. Szerettünk volna egy olyan esszenciális terecskét alkotni, amely kellően nyitott, oda mindenki betérhet vallástól és világnézettől függetlenül, és elvégezheti azt a spirituális belső munkát, amelyre vágyik itt, a Mátra szívében. Egy olyan építészeti együttes született, amelyben óriási lehetőség rejlik, és drukkolok azért, hogy az üzemeltetése és a magyar kultúrába való bevezetése sikeres legyen. Bízom benne, hogy a jövőben lesznek követői a galyatetői fejlesztésnek, mert mindkét épület jó példája annak, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - nem kell feltétlenül extra sok pénz ahhoz, hogy építészetileg egyedi alkotás jöjjön létre.”

A cikk megjelent a Turista magazin 2015 októberi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Külföldön is felfigyeltek a Galya-kilátóra

A legjobb épület a Galya-kilátó lett a Média Építészeti Díja versenyen

Mindenkit levesz a lábáról a Galya-kilátó és Galya Turistacentrum

GTC-effektus - Hegyi minimalizmus a újracsomagolva

Galyattrakció (videóval)

Cikkajánló