MTSZ hírek

Országos szövetségeink a történelem viharaiban

Thuróczy Lajos, az MTSZ tiszteletbeli elnöke ünnepi beszédében vázolta az eltelt száz év alatt történt eredményeket, amelyek történelmünk gyakran viharos időszakai alatt és után más és más megítélés alá estek. 

Fotó:
Gulyás Attila
2013. december 2.

Thuróczy Lajos, az MTSZ tiszteletbeli elnöke ünnepi beszédében vázolta az eltelt száz év alatt történt eredményeket, amelyek történelmünk gyakran viharos időszakai alatt és után más és más megítélés alá estek. 

Tisztelt, Ünneplők, Hölgyeim és Uraim, Turista Társaim!


80 évvel ezelőtt egy nagyapa két unokáját elvitte Gödöllőre, megbámulni a Nemzetközi Cserkész Világtalálkozó, a Jamboree sátortáborát. Az egyik unoka én voltam, 8 éves koromban! 9 évesen már kiscserkész lettem és elindultam egy életre, melyet át- meg átszőtt a túrázás és a táborozás. Ráadásul 33 éves koromtól nyugdíjazásomig, mint titkár, az akkori országos szövetség hivatásos turistája lettem. Így mindent átéltem, ami azóta a természetjárás terén történt.

 

Most azonban nem rólam van szó. Az első országos szövetség százéves születésnapját ünnepeljük.

 

img_7278-kk.jpg


Előadásomnak alcímet is adtam, ez így szól: „Országos szövetségeink a történelem viharaiban”! Nos, induljunk, ne féljünk a viharzónától! Magáról az 1913. november 30-án megalakult Magyar Turista Szövetség részletes történetéről most keveset kívánok szólni, mert erről már megemlékeztünk idei jubileumi sorozatunk tatai vándorgyűlésén és részben a szeptemberi Természetjárók Napján, cikksorozat jelent meg róla egész évben a Turista Magazinban és most, itt mindenki kap egy kis füzetet a történetről.

A vihar néhány hónappal a szövetség megalakulása után már kitört. Ez az I. világháború volt, amely megbénította a Szövetség működését. Három évig tetszhalottá vált! Attól kezdve próbált együtt élni a háborúval, aminek hamarosan vége lett. Nem úgy a viharzónának. Nemsokára a Tanácsköztársaság, majd Trianon „zúgott már felettünk”!


Itt álljuk meg egy pillanatra!


Nálunk ugyanúgy - talán még jobban, mint Európa fejlettebb turista országaiban - két erős vonulat alakult ki a turista életben. Az egyik a polgári szervezetekben, a másik a munkásmozgalom turista szervezkedése, amit a Bécsből átvett természetbarátok turista egyesülete fémjelzett. Ez utóbbi nálunk aránytalanul kisebb létszámot mozgatott, de igen erős és öntudatos volt. Ezt bizonyította következetes közreműködésük a Magyar Turista Szövetség létrehozásában is.


Ezt azért hangsúlyozom, mert a Tanácsköztársaság néhány hónapjában a munkás turisták vették át a hatalmat, államosították és a munkásszervezetekre bízták a turistaházakat és nagy terveik voltak, csak idejük nem maradt ehhez. A továbbiakban a két „vonulat” azután tovább működött, nem mindig békés egymás mellett élésben.


Folytatva visszaemlékezésünket: Trianon vihara szükségessé tette a hazai turista tevékenység teljes átszervezését, amit az MTSZ sziszifuszi munkával, lassan, de megoldott. Csak 1930 utánra vált teljessé munkája, amelyről elmondhatjuk, hogy valóban következetes, értékes, európai színvonalú volt. Csendesen be kell vallanunk, hogy a vége felé, a háború és a politika nyomására a szövetség úszott (sőt néha elúszott) az árral.

 

15178_ok-kk(1).jpg


Ekkor, 1944-45-ben jött a legnagyobb vihar: a II. világháború katasztrofális befejeződése. Az ország további sorsa és működése szabta meg a szövetség ténykedését is. Pillanatokon belül felszámolták a szövetséget (de később e sorsra jutott minden turista egyesület, még a természetbarátok is) és új alapokon újra indult minden.


1945 májusában a természetbarátok ébredtek először. Állami segédlettel létre jött a Magyar Vándorsport Szövetség. Ez próbálkozás volt a természetben folytatott sportágak (természetjárás, vízi sportok, stb.) összefogására. A természetjárók utazási kedvezményt kaptak, elhelyezték a Vörös-kői turista emlékmű alapjait, Béke nagygyűlést rendeztek. A szervezeti forma azonban nem vált be, s 1948-ban létre hozták a Magyar Természetbarát Szövetséget (az elsőt). Újságot indítottak, az akkor bevezetett MHK sportmozgalomba bevonták a természetjárást, tárgyaltak pl. a Magyar Vadász Szövetséggel az egymás mellett élésről, kaptak az államtól egy Turista Házakat Kezelő Vállalatot. A természetjáró szakmai tevékenységet kezdte elnyomni a terepversenyzés (ebből fejlődött ki a tájékozódási futás). 1948-ban már országos bajnokságra került sor. Akik akkor már éltek, azoknak mondom, ha nem emlékeznek rá: Gerő Ernő (a „hídverő”) is volt a Szövetség elnöke.

 

11057_ok-kk.jpg


Hiába voltak a vezetők természetbarátok, az államigazgatás magasabb szempontjai megszüntették ezt a szövetséget is. Az Országos Testnevelési és Sportbizottság (tulajdonképpen sportminisztérium volt) teljesen új, szovjet mintájú sportszervezetet hozott létre, amelyben egy Országos Természetjáró Társadalmi Szövetség, központi vezérléssel irányította a természetjárást. A terep, illetve tájékozódási versenyzés tovább erősödött, a természetjárást, sportolói minősítést szovjet mintára igyekeztek alakítani, a pártújság időnként kiemelten foglalkozott a természetjárással, kezdtek újra turista szakkönyveket kiadni, megkezdődött a vörös-kői túrák sorozata, országos találkozókat és egyéb rendezvényeket szerveztek.


Ámde egy váratlan vihar, 1956 októbere, derékba törte a szervezkedést. 1956. november 3-án az ország turista szervezeteinek képviselői a sporthivatalban megalakították a Magyar Turista Szövetség Forradalmi Intézőbizottságát. Másnap azonban egy újabb forgószél meghozta a szovjet csapatokat és megakadtak a változások. A megalakult MTSZ Forradalmi Intézőbizottság 4 hónapig még vegetált. Alapszabály készült, bankszámlát nyitottak, központi helyiséget kaptak a sporthivatalban. De a hivatal visszarendeződésével és szakszervezeti közreműködéssel 1957 márciusában a hivatal Magyar Természetbarát Szövetség (II.) névvel ismét új szervezetet hozott létre s ennek élére új vezetőséget állított. Fele a Forradalmi Intéző Bizottságból, fele régi természetbarátokból állt. Amilyen mértékben visszaállt a sporthivatal előző ereje, úgy gyengült az új MTSZ-ben a forradalmi erő. Heves viták zajlottak a szövetség elnökségében, volt rá eset, hogy a legfőbb érvelés a zsebből kirántott és az asztalra kihelyezett revolver volt. Később 3 személyt az elnökségből örökre eltiltottak a sporttevékenységtől. (Csak megjegyzem - és ez mutatja, hogy idővel szelídültek a dolgok - az eltiltottak közül ketten később vezető tisztséget kaptak a szövetségben.)


30 évig viharszünet következett. Ezalatt széles skálájú, szakszerű szintre jutott a hazai természetjárás. Az időközben kialakult modernebb eszköztárakat is próbálta felhasználni. Az állami támogatás a minimális feltételeket biztosította, a többit társadalmi erővel és összefogással, néha csodálatra méltóan oldotta meg a turista társadalom.

Csak vezérszavakban próbálom sorolni, mi mindent indított be, vagy folytatott ez az MTSZ:
Elég hamar kiharcolta a szövetség elnöke a természetjárók vasúti kedvezményét. Nagyon jó kapcsolatai voltak az államvezetés felé! (Felhívom erre mai Elnökünk figyelmét!) Amit kezdeményezett: az országos jelvényszerző túramozgalmak a Vizi Nagy-körtől a Magyarország jellemző földrajzi pontjaiig, természetesen az Országos Kéktúra szervezésének átvétele és országos mozgalommá fejlesztése, túravezetői szabályzatok, túrázói minősítési rendszer átalakítása, a tájékozódási verseny fejlesztése, nemzetközi versenyeken való részvétel, közreműködés a Nemzetközi Tájfutó Szövetség megalapításában, a gyalogos, kerékpáros, sí, vízi, hegymászó és barlangos szakágak fejlesztése (campingezés, sőt, a motoros túrázás felkarolása), Társadalmi Erdei Szolgálat kialakítása (1982: Pro Natura díjat kapott - az itt lévő államtitkár úr figyelmét felhívom erre) országos (nemzetközi) találkozók rendszere, nyári állótáborok (camping) működtetése, az UIAA-ba belépés (külön „céges” papírt kellett ehhez készíteni!), térképkészítés segítése, útmutatók, szakkönyvek kiadása, megyei hálózat segítése, rendszeres szakmai tanfolyamok rendezése, Európai Gyalogtúra Szövetségbe (EWV) belépés, európai turista út hálózatba bekapcsolódás, cseretúrák szervezése (néha évente 1000 fő is.).

 

28094_ok-kk.jpg

 

Közben újabb szelek kezdtek fújdogálni. Ezekből ugyan nem lett heves vihar, de nem csak fákat, hanem rendszert is döntögettek.


Már a rendszerváltást megelőzően az Aranyjelvényes Túravezetők Klubja előterjesztést nyújtott be a sporthivatalhoz, az MTSZ elnöksége is kezdeményezte és a sporthivatal is végül egyet értett a szövetség szervezetének megváltoztatásával. 1987. november 29-én országos gyűlésen több mint 500 küldött kimondta egy jogilag és gazdaságilag önálló Magyar Természetbarát Szövetség megalakítását (III.), jóváhagyta alapszabályát és megválasztotta elnökségét. Az alapszabály rögzítette, hogy az új szervezet az 1873 óta működő hazai turista szervezetek hagyományainak őrzője és ápolója.


Itt megint megállok néhány pillanatra. A rendszerváltás óta időnként (néha még mostanában is) úgy minősítik az 1957 utáni természetbarát néven működő szövetséget, mint kommunista háttérszerv, amelyik rossz úton járt, csúsztatásokkal megtagadta, meghamisította a turista történelmet, stb. Nemrégen egy könyvecskémben erről az elmúlt időről ezt írtam:


A múltat eltörölni sokáig általános irányelv volt és sokan kénytelenek voltak magukra vonatkoztatni. Hányszor, de hányszor döbbentem rá erre!


Elmondhatom, hogy sok száz társadalmi munkással, aktivistával dolgoztam együtt 1945 és 1990 között. Közülük kéz- és lábujjaim többszörösét teszi ki azok száma, akikről néha öt, sokszor tíz, de gyakran fordult elő, hogy csak húsz egynéhány évi együtt-dolgozás után derült ki, hogy annak idején cserkészek, vagy a régi patinás turista egyesületek, illetve szövetség munkatársai voltak. Erről hallgattak, de tették dolgukat, mert ezt hajdan megtanulták a tíz cserkésztörvényből, vagy a turista hagyományokból.
” Ez volt a záloga annak, hogy a Szövetségben a régi, értékes és hasznos turista hagyományok tovább éltek és virultak! A túlélés érdekében pedig sokan sablon szövegeket szajkóztak, avagy nyeltek és hallgattak. Fényes bizonyítéka volt a búvó-patakként meg nem szűnő turista hagyomány tiszteletnek 1973. Az első magyar turistaegyesület, a Magyarországi Kárpátegyesület alakulásának 100 éves jubileumi éve volt ez. Az MKE régen feloszlatva, de volt az MTSZ, amit akkor Magyar Természetbarát Szövetségnek hívtak és igyekezett őrizni a régi hagyományokat. Nyíltan nem lehetett egy feloszlatott egyesületet ünnepelni. „A szervezet magyar természetjárás 100. éve”. Ez volt a hivatalos visszaemlékezés megnevezése, de részleteiben az MKE születését ünnepeltük, egy évig a Turista Magazinban újságcikk sorozattal, a Sportmúzeum által összeállított turista jubileumi kiállítással, kitüntető jelvények adományozásával, a csillebérci szabadtéri színpadon tartott díszünnepséggel, melynek ünnepi szónoka az akkori sporthivatal elnökhelyettese, Csanády Árpád volt.


Végül zárjuk le a 100 év utolsó évtizedeit. 1988 óta valóban önállóan működik a szövetség. Ez idő alatt újjászervezte a területi szervezetekkel való kapcsolatát, megszerezte a szövetség minimális anyagi feltételeit, segítette a mozgalom pályázati lehetőségeit, kiadta a túraterületek hiányzó térképeit, segítette 1988-ban a Szent István vándorlás rendezését (a nevezetes írott-kői túrát és találkozót a vasfüggöny kinyittatásával), bevezette a Természetjárók Napját (idén volt a 25.), a Gyalogtúrázók Országos Találkozóját (idén volt a 20.), kitüntetési rendszert vezetett be (több mint 600 személy részesült ebben). Az Európai Gyalogtúra Szövetség aktív tagja lett (12 évig képviselete volt az elnökségben), az E-4-es európai túraútvonal után az E-3-as és E-7-es útvonalba és több EWV akcióba kapcsolódott be. A szövetség újra tagságot szerzett a Nemzetközi Természetbarát Szövetségben és több akciójában vett részt. Mindkét nemzetközi szervezet közgyűléseit és egyéb rendezvényét szervezte hazánkban. A természetvédelmi tevékenység, a szakágak segítése, a túrázói minősítés, a túravezető képzés, szakirodalom biztosítása központi feladat volt. Az Országos Kéktúra irányításán túl jubileumi kéktúrákat szervezett, a Dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra bevezetésével kialakította a Kékkört. Külföldi túrákat szervezett, külföldi társszervek részére magyarországi túrákat vezetett.

 

dsc00888-2.jpg


Tavaly megújult a szövetség. Alapszabályt, nevet változtatott (Magyar Természetjáró Szövetség) új elnökséget választott. Ezt már a jelenlévők is ismerik, s most is hallani fogunk még a jelen helyzetről.


Ha megszámoljuk, nyolc néven működött országos szövetség. Működési időtartamuk négy hónaptól harminc évig tartott. Három esetben nem hatott az első szövetségben kialakult hagyományok ereje. A többinél előbb utóbb az 1913-tól megkezdett szakmai úton, természetesen a fejlődésnek és a kor változásainak megfelelő módszerekkel folyt a tevékenység.


Szokták volt mondani, hogy a páros szám nem szerencsés. Nos, mi „szerencsések” vagyunk, mert van egy kilencedik országos szövetségünk is. 1990-ben, a nagy változások idején alakult egy Magyar Sportturisztikai Szövetség (MSTSZ) is. Eredetileg, az akkor még működő sporthivatal keretén belül a természetjárás szakági szövetségeként kívánt tevékenykedni, úgy is, mint az egykori Magyar Turista Szövetség jogutóda. Időközben a sporthivatal megszűnt, a sportszervezeti keretek alaposan megváltoztak, valamennyi sportszövetség önállóvá vált. Idén az MSTSZ is átalakult. Előd-szervezetétől meglehetősen eltérő, Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség néven ünnepli a százéves évfordulót.


Most új szelek is fújdogálnak. Reméljük ezek nem „vihar szelek”. Reméljük ezek új tavaszi szelek, amelyek kikeletet hoznak. Száz év viharai, állandó törései után, ránk fér egy kis biztonság. Olyat száz éve nem hallottunk, hogy a magyar kormány és az országos szövetség együttműködési megállapodást kötött! Arról sem hallottunk, hogy költségvetésben fogják biztosítani a természetjárás fejlesztéséhez szükséges anyagi fedezetet. Avagy, hogy el kell érnünk a turizmusban (nem is merem kimondani) az ausztriai színvonalat.


Tekintsük ezt a csomagot a hazai országos természetjáró összefogás 100 éves születésnapi ajándékának!

Cikkajánló