Örülhet a kis vízicsibe és a borzas szulák

Számos védett növény- és állatfaj elterjedésének kedvez a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén most befejeződött élőhely-rekonstrukció.

Szerző:
MTI
Fotó:
Duna-Dráva Nemzeti Park
2015. május 31.

Számos védett növény- és állatfaj elterjedésének kedvez a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén most befejeződött élőhely-rekonstrukció.

Az egyéves program Szársomlyót, a drávaszentesi mocsárrétet, a barcsi borókás területét, a dunaszentgyörgyi láperdőt és a Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzetet érintette.


A Szársomlyói Természetvédelmi Területen kiirtották a sziklagyepet és a löszgyepet veszélyeztető invazív bálványfát és akácot, a Dél-Mezőföldön a gyűrűsi löszvölgyek területén hathektárnyi szántót alakítottak át, és 3,8 hektárt alakítottak vissza gyeppé.

 

Dél-Mezőföldi tátorjános

 

Drávaszentesen a Komlósi-Rinya és a Gyöngyös-patak torkolatánál vízvisszatartást szolgáló létesítményeket építettek, így a mocsárrétről nem folyik el ellenőrizetlenül a víz; a terület nagy részén gyep jött létre, tíz hektáron pedig időszakos vízborítás alakult ki. A barcsi borókás területén a Rigóci-tórendszeren építettek vízkormányzókat és vízszintszabályozókat, illetve felújítottak 6 árapasztót. A gyékény kiirtásával nyílt vízfelületet hoztak létre, a tavakba pedig őshonos pontyféléket telepítettek. A dunaszentgyörgyi láperdőben szintén vízvisszatartó műtárgyak, fenékküszöbök építésének köszönhetően sikerült megemelni a láperdő vízszintjét.


A rekonstrukció számos védett faj megtelepedését és elterjedését segíti. A Dél-mezőföldi löszvölgyek, ahol a legnagyobb beavatkozás történt, a fokozottan védett tátorján élőhelye. A most kialakított gyepes védőzóna megakadályozza a gyomirtó szerek bejutását a területre, és a szántás okozta erózió sem veszélyezteti tovább a gyepeket.


Szársomlyón a bálványfa visszaszorítása mások mellett a magyar kikerics, borzas szulák, a magas borsó élőhelyén javít, és a gyephelyreállítás a haragos siklónak is kedvez.


A Rigóci-tavak a kis vízicsibe, a fokozottan védett cigány réce, a bakcsó, a réti sas és a fekete gólya fontos táplálkozó területe, a drávaszentesi mocsáron él egyebek mellett a tavaszi tőzike, kockás liliom, a sekély vizes területek pedig a vonulási időszakban a parti madaraknak lehet táplálkozó helyük.

 

A kis vízicsibe (Fotó: Shutterstock)


A vizes élőhelyeken a beavatkozások hatása viszonylag gyorsan megmutatkozik, a kislile megjelenését már most észlelték a nemzeti park munkatársai. A löszterületeken lassabban, 4-5 év alatt alakulhatnak ki természetes gyepek.

Cikkajánló