Öt kihagyhatatlan természeti látnivaló Szerbiában

Szerbia kétségkívül nem tartozik a magyarok első számú túracélpontjai közé a Balkánon, némileg érthető módon. Természeti szépségekből ugyan bőven kijut az országnak, ám ezek nem versenyezhetnek Szlovénia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina vagy akár Koszovó csodálatos hegyvidékeivel, valamint Horvátország tengerpartjával, hogy csak a volt jugoszláv tagköztársaságokat említsük.

Ennek ellenére hazánk természeti kincseihez viszonyítva még így is egészen különleges látnivalók várnak a Szerbiába látogatókra. A mostani cikkben öt olyan kihagyhatatlan célpontot szedtünk össze, melyeket akár Szerbiát csak érintve, akár egy körutazás alkalmával érdemes lehet felkeresni, ha túrabakancs is lapul a csomagtartóban.

1. Tara Nemzeti Park

Bosznia-Hercegovinából hazafelé többször szemezgettünk már a szerb–bosnyák határon fekvő Tara Nemzeti Parkkal, de valahogy sehogy sem esett útba. Igazából pont ez volt a szerencsénk, mert így teljesen ismeretlenül tudtunk két csodálatos napot eltölteni a nemzeti park túráit felkutatva. Az odafelé út viszonylag zökkenőmentes volt, Čačak városáig végig autópálya van a határtól, onnan pedig dugók, építkezések és kamionsorok között reggeli 6 órás indulás után délután 2-3 körül érkeztünk meg Mitrovacba. Itt érdemes szállást nézni, a központi elhelyezkedés lehetővé teszi, hogy csillagtúraszerűen járjuk be a környéket, de ezenkívül vannak még itt éttermek, turisztikai információs centrum és viszonylag jól felszerelt élelmiszerbolt is.

A Tara Nemzeti Park legmagasabb csúcsa alig magasodik 1600 méter fölé, szóval klasszikus magashegyi túrákra itt ne számítsunk, viszont Európa egyik utolsó érintetlen, vad őserdejére, csodálatos kilátópontokra és panorámákra, világvégi pásztorfalvakra és parfümben úszó SUV-os belgrádi kocaturistákra igen.

A helyiek szinte mindegyike egy elég masszív Instagram-portfóliót állított össze amíg ott voltunk, persze tényleg nagyon fotogének a kilátópontok, de azért tíz képnél többet nem érdemes csinálni. Már csak azért sem, mert a nemzeti parkban elszórva hasonló kilátókat találunk, ahol persze a madár sem jár.

A második nap reggelén még felkapaszkodtunk a legmagasabb csúcsra, ellátva egészen a tengerpartig, kocsikáztunk a sok helyen kevésbé járható utakon, majd a Drina érintésével leautóztunk Bajina Bašta településre egy ebéd és kávé erejéig. Talán egy nappal többet érdemes az egész nemzeti parkra szánni, három nap alatt viszont már tényleg mindent meg lehet nézni, és akkor talán még több esélyünk van látni a nemzeti park hatvan barna medvéjének egyikét, illetve a Drina kellős közepén álló híres magányos házat.

2. Ovčar–Kablar-szoros

A Golija-hegységben eredő Nyugati-Morava folyó völgye Požega és Čačak városok között jelentősen összeszűkül, az Ovčar és Kablar hegyek közötti szurdokvölgyet nevezik Ovčar–Kablar-szorosnak. A völgy Čačak felőli oldalán a Nyugati-Morava három kanyarulatot ír le, ezekre a kanyarokra legjobban a völgy két oldalán lévő hegyek csúcsairól, a Kablar és az Ovčar tetején található kilátópontokról nyílik a legszebb kilátás.

A Kablar-hegyen található parkolót több oldalról is meg lehet közelíteni, bár az utak állapotával azért vigyázni kell.

Alakítsuk úgy, hogy valamikor hétköznap legyünk fent a kilátóban, ezt pedig koronázzuk meg egy naplementével.

3. Midžor (2169 m)

Egy szerbiai road trip nem lehet teljes az ország legmagasabb csúcsának a megmászása nélkül. Déli szomszédunk legnagyobb hegyét ugyan egy ideje már nem Koszovóban kell keresni, az anyaföld is tartogat 2000 méter feletti csúcsokat. A Stara Planina hegység legnyugatibb gerince ugyanis néhány 10 km mélyen benyúlik Szerbiába, és pont a határon fekszik a Midžor, amely 2169 méterével magasodik a környező csúcsok fölé egy picivel.

A túra kiindulópontjának szinte tökéletes helyszíne a Babin Zub hotel/vendégház, amely egyébként a fölötte magasodó, jellegzetes sziklaformákat felvonultató hegycsúcsról kapta a nevét. Az 1500 méteren fekvő hotelig jó minőségű autóút visz fel, persze ez nem mindig volt így, de a téli sportok térhódítása miatt már megérte normálisan leaszfaltozni az utat. A túrát mi délutánra időzítettük, így 14:00 órás indulás után, 600 méter szintet lenyomva délután 4 körül már fent is álltunk a csúcson.

Szinte alig találkoztunk turistákkal, és bármerre is néztünk, kisebb-nagyobb hegyek, dombok végtelen tengere hullámzott a szemünk előtt.

A bolgár oldalon aztán igazi alpesi táj, glaciális formakincsekkel gazdagított látványvilág fogadott minket, sőt, a messzi távolban még a román–bolgár határon kanyargó Duna körvonalait is ki lehetett venni. Ez tényleg egy olyan vidék, ahol a hétvégék kivételével igazából a madár se jár, és mi azért nagyon szeretjük ezeket a helyeket. A túra után az éjszakát a már emlegetett hotelben töltöttük, este pedig a síresortnak épített, néhány száz méterrel lentebb található, jóval nagyobb hotel wellness-szolgáltatásait élveztük.

4. Lázár-kanyon (Lazarev Kanjon)

Talán erről a természeti látnivalóról volt a legnehezebb bármilyen információt összeszedni az utazás előtt. Bár a kanyon méreteit tekintve a legnagyobb egész Szerbiában, mégis úgy éreztük, hogy teljesen megfeledkeznek róla mind a szerb, mind a külföldi oldalak, amikor az ország legszebb túráit veszik számba. Persze egy-két kilátópontot azért említenek a legtöbb helyen, de az általunk végigjárt túráról szinte semmit se találtunk.

Igazából a térképen szúrtam ki egy kilátópontot, ahová ugyan több ösvény is felvezet, egyértelmű túraútvonalat csak a vége felé láttunk.

Sőt, volt olyan kilátó is, ahol egészen ki lehetett merészkedni a szikla szélére, így még jobban kitárult előttünk a brutális méretű szurdokvölgy. Ez pont az a rész, ahol a Valja de Mizlok és a Valja Mikulj patakok összefolynak, és a kétágú kanyon egy hatalmas kanyonban egyesül.

A kanyon Zlot felőli végén, ahol parkolni is lehet, érdemes még megnézni a Lázár-barlangot is, amely szintén az egyik legnagyobb egész Szerbiában. A bejárathoz közelebb még két kilátópontot érdemes felkeresni, mindkettőből szinte végig be lehet látni a kanyont, ami egy jó zárása lehet a terület bejárásának.

5. Djerdap Nemzeti Park

A gigantikus méretű Kazán-szoros román oldalán már jártunk pár éve, most pedig útba ejtettük a szerb részt is, amely jelen esetben nemzeti parki védettség alá tartozik.

Utolsó napunk reggelét így korán kezdtük, hogy még szép délelőtti fényekben tudjuk megnézni a Duna áttörését és a szomszédos dél-erdélyi hegyvidéket.

A túra egy fantasztikus bükkös erdőben vezet felfelé, vízvételi lehetőség pedig egy tisztáson fekvő erdei szálláson mellett található. A nagyjából 2 órás csúcsmenet alatt kb. 650 méter szintet és 7 km-t kell leküzdeni, lefelé pedig akár másfél óra alatt le lehet érni, útba ejtve a Duna fölé beúszó kilátópontot. Az izzadságcseppek persze itt is abszolút megérik, a csodás mészkőszirtekről tényleg az egész környéket be lehet látni, így aztán egy újabb szerbiai meglepetéstúrával zártuk le az ötnapos körutat.

A cikk eredetileg a Turista Magazin 2024. augusztus-szeptemberi számában jelent meg.