Irány a Balkán! – Mesébe illő kanyon és a Kablar pompás szirtjei
Déli szomszédunk hegyei kimondottan látványos és izgalmas élményekkel hívogatják a turistákat, aminek átélésére mi csupán négy napot szántunk, de Szerbia természeti látnivalói, városai és fantasztikus kolostorai még e kevés idő alatt is mély benyomást tettek ránk. Utolsó túranapunkon a Nyugati-Morava folyó egy roppant látványos szakaszát, illetve a fölé toronyként magasodó fehér sziklaszirtjeit fedeztük fel, amiről bámulatos kilátás tárult elénk.
Miután bejártuk a Kopaonikot és autóval számos pompás kolostort is felfedeztünk, elhagytuk Szerbia délkeleti régióját, és valamivel északabbra folytattuk az élménykeresést. Már a Raška és Kraljevót összekötő országúton gurulva is lenyűgöző sziklaszorosban haladtunk, amit az Ibar folyó szüntelen munkája vágott be mélyen a sziklába, de még ennek a nagyszerű kanyonnak a látványa sem ért fel aznapi túracélpontunk, az Ovčar-Kablar szoros élménykavalkádjával. Ugyanakkor az Ibar mentén is találunk egy igen megkapó képet festő várromot, amiért persze nem voltunk restek félreállni, sőt, még az folyón is átkeltünk, hogy közelebbről megcsodálhassuk.
Átkelés az Ibaron
A vadul zúgó hegyi folyón egy motoros gumicsónakkal, illetve egy rutinos „révésszel” keltünk át, aki fiatal kora ellenére roppant magabiztosan szelte a habokat. A srác egy parti házban sziesztázó munkás csoport egyik tagja volt, aki pár dinárért szívesen vállalta a transzportunkat, és még zsákbamacskát sem árult: elárulta, hogy a vár egyébként renoválási munkálatok miatt jelenleg nem látogatható. Minket ez sem tántorított el a kalandtól, mindenképp látni akartuk fentről is az Ibar folyó kanyargását.
Az Ibar folyó szűk völgyszorosa fölött magasodik Maglič vára, ami stratégiai fontossággal bírt, hiszen az Ibar folyó völgyében vezetett az egyetlen karavánút, amely összekötötte a Morava folyó völgyét Kosovo Poljéval. A völgy szerepe ma sem elhanyagolható: itt vezet a Szerbia középső területeit Koszovóval összekötő főút és vasútvonal. A vár keletkezésének körülményeiről keveset tudunk, első írásos említése II. Danilo érsek művéből való, 1337-ből. Ez az írás a középkori szerb történelem egyik legfontosabb forrása. Vannak feltételezések, amelyek szerint I. Uroš építtette a mongol hódítás védelmére, mások szerint Stefan Prvovenčani a Žica és Studenica kolostorok védelme érdekében. Tény, hogy a szerb állam déli terjeszkedésének nyomán stratégiai jelentőségét gyorsan elveszítette, majd a török hódoltság idején az oszmán hadsereg egyik fontos erősség lett. A várat az elmúlt évtizedben folyamatosan renoválják, falait jelenleg is csak kívülről csodálhatjuk meg. A térképen ide kattintva a találod a várat!
Forrás: www.balkanutazo.com
Bár a várat belülről nem nézhettük meg, a kilátásért azért megéri felkapaszkodni a meredek sziklaszirt tetejére, amit egyébként néhány perces kaptatóval lehet meghódítani. A panorámás romoknál reggeli gyanánt jóízűen befaltunk a magunkkal hozott bureket, majd negyed órával később már újból az Ibar hullámain „raftingoltunk”. Az átkelés alig egy-két percig tartott, mégis izgalmas színfoltja volt rövid megállónknak.
Az egyik kanyarban egyszer csak felbukkan Maglič vára
Maglič várától tovább autókáztunk, majd kiérve a hangulatos szurdokvölgyből közel másfél órás gurulást követően megérkeztünk a Čačak várostól mintegy 17 km-re, nyugatra fekvő úti célunkhoz. A bámulatos sziklafalak között kanyargó Nyugati-Morava folyó festménybe illő környezetét sokféleképpen felfedezhetjük, de mi Ovčar Banja falu felől kezdtük a dolgot. Mindenből akartunk egy kis szeletet: a folyót, a híres monostorokat és a panorámás sziklaszirteket is látni akartuk egy körtúra keretében. (A térképen ide kattintva találod a szurdokot és a Kablart)
Mindezek megvalósítására nekünk csupán egy délután és a másnap délelőtt állt a rendelkezésre. Kicsit már fáradtak voltunk a három napja tartó rohanástól, de nem volt kérdés számunkra, hogy rögtön az érkezésünk után túrázzunk egy kicsit, felkapaszkodjunk a 885 méter magas Kablar-ra, ami hatalmas falként magasodik az alatt kígyózó nagyszerű szurdok fölé, amit Ovčar-Kablar szorosnak hívnak. Nem tudtuk mekkora fába vágtuk a fejszénket, mert a túraleírásból csak a négy kilométeres táv maradt meg bennünk, a túra nehézségéről szóló fejezetet – mondjuk úgy – átugrottuk, vagy nem vettük komolyan, az is lehet, hogy el sem olvastuk.. A lényeg, hogy sokkal megerőltetőbb volt a terep, mint azt elsőre feltételeztük.
A szállásunk és a fölé magasodó Kablar szirtjei
Ovčar Banja-ról, illetve a közelében található Dom Moteltől – ami remek szálláshelyünk volt – több turistaút közül is választhatunk a Kablar megmászására. A két nappal korábbi Kopaonik túránkon jelzések és táblák nélkül kellet tájékozódnunk, de itt már teljesen el voltunk kényeztetve a navigálással. Számozott utak, jól látszó jelzések és feliratok. Már a szállásunktól induló ösvénynél „vrh” (csúcs) felirat és nyíl jelezte az irányt a hőn áhított panorámájú hegytetőre, illetve még térképet is találtunk, ami jó áttekintést adott a környék úthálózatáról és nevezetességeiről.
A vártnál kapaszkodósabb volt a felmenet
Egyre inkább sziklás lépcsőzésben kapaszkodtunk felfelé, amikor egyszer csak egy hatalmas sziklafal aljában megpillantottunk a kis Szent Száva-templomot. A sziklához tapasztott hangulatos szentély olybá tűnt, az itt tanyázó, remetének tűnő fiatal hívek jól belakott menedéke, ezért nem volt bátorságunk „bepofántlankodni” az otthonukba. Csupán a kis épület előtti sziklapárkányról szemléltük az alattunk egyre mélyebben elterülő tájat, illetve a szemközti magaslatokat.
A sziklafalhoz tapasztva áll a Szent Száva-templom
Elvileg egy könnyebb útvonalat választottunk a hegytetőre való feljutáshoz, de a közel 600 méteres szintemelkedés így is garantált volt. A kérdés csak az volt, mennyire lesz kapaszkodós, hogyan jutunk át a sziklás részeken. Ahogy egyre feljebb értünk, már láncok segítették a haladást, illetve ezzel együtt gyönyörű kilátás bontakozott ki helyenként tátongó mélységgel. Még feljebb érve pedig már kimondottan szédítő részeken kellett átmásznunk, már-már kétségessé téve a feljutást, ugyanis a legnehezebb pontoknál valamiért nem voltak láncok vagy vasak a biztonságos mászáshoz. Végül sikerült abszolválnunk ezeket a nehéz szakaszokat is, ugyanakkor, ha az egyébként sem hosszú lábaim egy-két centivel rövidebbek lennének, akkor biztosan nem tudtam volna átkapaszkodni egy ominózus kiszögellésnél. Már arra is gondoltunk, hogy esetleg letértünk a kényelmesebbnek ígért ösvényről, és figyelmetlenségből rátértünk az egyik via ferrata útra, de mint kiderült, végig a könnyűnek mondott csapáson haladtunk.
Már felmenet közben is mesés kilátás tárul elénk a folyóvölgyre és a környező hegyekre
A meredek és sziklaormos részek után enyhébb emelkedésben törtünk felfelé, rálátással a környékre, illetve a Kablar kilátóteraszára, továbbá az innen pár méterre odébb található 885 méter magas csúcsra. Már az ide vezető út során is lenyűgöző látkép tárult elénk, de mégis csak a hegytetőről a legszebb a táj. Ugyanakkor a Kablar legmagasabb pontjától – a csúcskőtől – nem látunk rá a Nyugati-Morava legszebb kanyarulatára, aminek csodás ívei egy terepasztal idilljével vetekszenek. Mindezt a hegy kiépített kilátóteraszáról csodálhatjuk. A csúcskőtől inkább déli és nyugati irányba szemlélődhetünk, amiben az itt található térkép nyújt segítséget. Szemközt a Ovčar hegyre látunk rá, ahonnan szintén lehengerlő látványban lehet részünk, de sajnos nekünk ennek a hegynek a megmászása aznapra már túl nagy falatnak bizonyult. A Kablarra is mindössze 4 km-t gyalogoltunk, amit 2 és fél óra alatt tettünk meg, és még hátra volt a lejutás.
Már a felmenet során megállapodtunk abban, hogy a hegyről való lejutást nem kockáztatjuk meg a kőgörgeteges és hatalmas mélységet elénk táró sziklás meredélyen, mert bár fölfelé még csak-csak ment a dolog, ugyanezen az úton az ereszkedés már sokkal veszélyesebb. Ezért a hegytetőt északi irányba hagytuk el, felfedezve a Kablar másik arcát, ami szelíd lankáival békés alpesi tájat varázsolt elénk. Ebből az irányból bárki kényelmesen megközelítheti a csúcsot. Sőt, gyakorlatilag autóval is feljöhetünk ide, csupán az utolsó pár métert kell gyalog megtennünk.
Kilátás a Kablar tetejéről, de az igazi panoráma a csúcstól pár méterre, a kiépített kilátóteraszon vár ránk
A Kablar fennsíkját a hegy nyugati, egyre meredekebben lejtő erdőtájában hagytuk el, és helyenként gyümölcsös kerteken is átkelve fokozatosan vesztettünk a magasságból. A jelzések mindvégig jól követhetők, a táblák informatívak, de ne lepődjünk meg, ha magánkerteken kell áthaladnunk. Kisvártatva visszaértünk a kiindulópontunkra, még pontosabban a szálláshelyünkre, ahol egy gyors zuhanyt követően máris kiültünk a folyópartra vacsorázni. A víztükörrel és sziklafalakkal díszített festői környezetben még kényeztetőbben hatottak a fenséges falatok, a kiváló sörökről nem is beszélve, amelyek az este folyamán fokozatosan átalakultak kellemes hangulattá.
Ez a környék másnapra is bőven tartogatott felfedezni valót, aminek mi csupán egy részét kerestük fel. A lenyűgöző szurdokvölgy természeti látnivalóin túl számos kisebb-nagyobb templomnak, monostoroknak ad otthont, de a környék tágabb környezetében is találunk meseszép egyházi épületeket. A híres turistacélpontként ismert Ovčar-Kablar szoros megismerését, mi a szállásunkkal szemközti függőhíddal kezdtük, ahonnan egyedi perspektíva nyílik a Kablar sziklaszirtjeire és természetesen a folyóra, valamint az előző este kipróbált szuper étteremre.
Nagy élmény volt a Nyugati-Morava legszebb kanyarulatának felfedezése
A meredek falu völgyben helyenként csupán az vízpartot kísérő aszfaltcsíknak, illetve az itt haladó vasútvonalnak van helye. Az 5-ös főútvonal a Kablarral szemközti oldalon bonyolítja a gépkocsiforgalmat – aminek zaja sajnos némileg ront a völgyszoros még ezzel együtt is csodálatos hangulatán – a folyó északi partján, Ovčar Banja-ról induló út pedig az autós turisták elől sincs lezárva. A sziklába vájt nyomvonal egy érdekes alagutat is tartogat, ahogy keleti irányban a korábban már fentről megcsodált fantasztikus folyókanyarulatok látnivalói felé igyekszünk.
A Nikolje kolostor kertjében
A közelünkbe eső három monostor végül kettőt tudtunk megnézni, ugyanis a Uspenje, a Nyugati-Morava legszebb kanyarulatának ékességét zárva tartják a kíváncsiskodók előtt. Látogatni csupán Istentisztelet idején lehet, és ekkor sem örülnek a fényképező turistáknak. A másik két helyszínen azonban semmi sem akadályozott meg minket abban, hogy kiéljük fürkésző vágyainkat: bementünk, fotóztunk és ámultunk a díszes kertek, pompás épületek és csodálatos szentélyek, freskók láttán. Vallási áhítattal egyikünk sem volt felvértezve, de az ilyen nagyszerű helyek még a hitetleneket is biztosan elbűvölik. A Nikolje kolostor közvetlenül a folyóparton található, és az ember legszívesebben egyből odaköltözne, de a másik felfedezettünk, a Jovanje kolostor is pazar környezettel hívogatja a szemlélődőt. Mind két helyen – illetve a környék számos más kolostorában is – aktív vallási élet zajlik, ami hajdanán az egész völgyszoros összképét meghatározta.
A Jovanje kolostor kertjében
A „szerb Athosként” is ismert kanyon, illetve szűkebb környezete a XIV. századtól kezdődően mintegy 300 kisebb-nagyobb kolostornak és templomnak adott otthon. Napjainkra a szorosban és az azt szegélyező hegyoldalakban már csupán egy tucatnyi kolostor működik, de még így is Szerbia egyik legjelentősebb vallási központjának számít. Ezek a kolostorok a XV. és XVIII. század közötti időszakban épültek, a török megszállás idején, s ezeknek a kolostoroknak a falai között tartották életben a szerzetesek a szerb nyelvet és kultúrát.
A Ovčar-Kablar szorosban az 50-es években két kisebb vízerőművet is létesítettek, az egyik, egy hegy belsejében kapott helyet Ovčar Banja mellett, a másik a Međuvršjei-vízlépcső, amely mögött felduzzasztották a Nyugati-Moravát és létrehozták a Međuvrško-tavat. A hangulatos tó partján hétvégi házak, horgásztanyák sorakoznak, illetve az ide érkező turisták a tavasztól őszig tartó szezonban néhány úszó éttermet is kipróbálhatnak.
Forrás: www.balkanutazo.com
Jovanje kolostor templomának díszes kupolája
Négy napon keresztül jártuk Közép-Szerbiát és ismét rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Nem először, de nem is utoljára járunk ezen a csodálatos vidéken, amit még kevés magyar természetjáró fedezett fel magának, holott a szerb tájak simán felveszik a versenyt más környező országok túrahelyszíneivel, ráadásul, itt az árak is jóval kedvezőbbek. Program, élmény és szállás is bőven akad, az utak kiválóak, mindenhol finomakat lehet enni és inni, és mindez csupán 6-7 óra autózással elérhető. Aki szeret új, „ismeretlen” helyeket felfedezni, annak Közép-Szerbia, illetve a koszovói határvidék kihagyhatatlan úti cél, amely vidék már régen levetkőzte a balkán szó negatív értelmét. Nézzük más szemmel déli szomszédunkra és fedezzük fel a hegyeit és látnivalóit, ami Szerbiától délre is remek túracélpontokat és lehetőségeket kínál. Irány a Balkán!
Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben
2024.03.21.Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!
→ Tovább
Csendbe zárt menedékélmény a bükki vadonban
2024.03.05.Egy rövid túra és egy erdei lakban töltött éjszaka története a Bükk eldugott szegletében.
→ Tovább
A „kocsmatemplomtól” az Erdő Házáig – túra Sopron környékén
2024.01.18.Decemberben Sopronban jártunk, és a városban tett sétáink mellett belefért a két napba egy rövid túra is, amelynek mindkét végpontján érdekes látnivalók vártak bennünket.
→ Tovább
